Te cserélnél lakást egy vadidegen családdal? Világszerte egyre többen utaznak otthoncserével

–

Aki látta a Holiday című vígjátékot, amelyben a Cameron Diaz által alakított amerikai filmes szakember és az angol vidéki házikóban élő Kate Winslet egy hétre ismeretlenül otthont cseréltek, bizonyára eljátszott a gondolattal, milyen lehet a nyaralásnak ez a formája. A legtöbben azonban itt meg is álltak. Nem úgy Krisztina, aki a film láttán arra gondolt: ez annyira jól hangzik, hogy működnie kell a valóságban is! Így talált rá a nemzetközi HomeExchange közösségre tizenöt évvel ezelőtt, mára pedig – közel harminc otthoncserés utazással a háta mögött – a műfaj nagy rajongója lett.

„Imádom azt az izgalmat, amit az otthoncsere ad hozzá a nyaraláshoz! Azt, hogy csak egy címet kapunk, és meglepetés, hogy kerülünk a helyszínre” – mondja Kriszti, aki szerint a dolog pont úgy néz ki, mint a filmen. Két család egy nyaralás erejéig lakást vagy házat cserél, így juthatnak el a megszokottnál olcsóbban és kényelmesebben a világ bármelyik pontjára. A vállalkozó szellemű utazók egy nemzetközi közösségen keresztül találnak egymásra, ahol válogathatnak az úti célok, otthonok és cserepartnerek között Japántól Szlovéniáig, a luxusvillától a romantikus erdei faházig. 

Ősbizalom, tapasztalat, és sok-sok levelezés a lakáscsere valutája

Kriszti felsorolni is alig tudja, hány helyen nyaraltak már otthoncserével. A Kanári-szigetekre például nemrég harmadszor mentek vissza, többször jártak Spanyolországban, de megvolt Normandia, a francia Riviéra és Róma is. Barcelonában egy másfél szobás panelben laktak, de kárpótolta őket, hogy közel volt a tengerparthoz, így végül is jó cserét csináltak. A top úti cél eddig Florida volt, tavaly nyáron, ott óriási úszómedencés villa és egy új Tesla várta őket, Krisztiék ugyanis gyakran autót is cserélnek a „cserepartnereikkel”. A 25 éves házassági évfordulójukat pedig öt éve Ausztráliában, Sydney mellett ünnepelték a férjével, ahol három hetet töltöttek elcserélt lakásukban.

„Megadom, hova és milyen időszakban szeretnék utazni, majd kapok egy adatbázist azokról az otthonokról, amelyek megfelelnek a feltételeknek. Aztán addig keresek, amíg találok valakit, aki éppen akkor, éppen Magyarországra jönne” – mesél Kriszti arról, hogy működik a gyakorlatban az otthoncsere. Neki a kezdő lökést egy családi veszteség adta meg: mégpedig az, amikor meghalt az édesapja. „Akkor tudatosult bennem, hogy én többet szeretnék élni! Utazni, barátságokat kötni, kalandokat átélni” – mondja. Persze a környezete gyakran szkeptikusan fogadja a szokatlan szállásfoglalási módszert, sokan nyíltan kijelentik: nem engednének be egy vadidegent az otthonukba. Kriszti azonban elmondja: minden utazást olyan részletes ismerkedés, levelezés előz meg, hogy mire eljön a nagy nap, már messze nem idegenekként tekintenek egymásra.

„Van bennem egyfajta ősbizalom az emberek iránt, de azért óvatos vagyok, nagyon megszűröm, kinek írok egyáltalán levelet. Aki például nem tett fel fotót magáról, azzal szóba sem állok.

Ha a képeken rendetlenséget látok, szintén nem, hiszen azt, aki a fotózás erejéig nem volt képes rendet rakni, nem szívesen látom a házamban. Figyelek a női megérzéseimre is; ha úgy érzem, valami nem stimmel, gyorsan elengedtem a dolgot” – sorolja. Azért az is sokat segít, teszi hozzá nevetve, hogy „nem lógnak Picassók a nappalijukban”. A bizalom mellett nem árt a türelem, főleg az elején, amikor, értékelések híján – érthető módon – a potenciális otthoncserepartnerek is bizalmatlanok. „Van, hogy száz levelet is el kell küldeni, mire összejön egyetlen csere” – mondja, a cserepartnerek felkutatása az ő feladata a családi munkamegosztásban.

Öttevényről három fővárosba

Az otthoncsere-közösség tagjait egyébként ugyanúgy értékelik a felhasználók, mint az online piactereken, a referenciák fontos támpontot nyújtanak a választáshoz. Számos szempont szerint lehet pontozni vagy éppen véleményt írni egy-egy tagról, számít többek között a szállás minősége, a tisztaság, a környékbeli látnivalók, de a kommunikáció zökkenőmentessége is. Krisztiék csupa jó ajánlást kaptak, ami nem is csoda, hiszen a szívükön viselik, hogy mindenki kellemes élményekkel térjen haza tőlük. A visszajelzések szerint a messziről jött vendégek élvezik a falusi nyugalmat, a csendet, a nagy, grillezős teraszt a tágas családi házban.

Kriszti és családja ugyanis úgy lett aktív tagja az otthoncsere-közösségnek, hogy nem egy budapesti belvárosi lakásban, hanem egy Győr melletti faluban, Öttevényen élnek.

Bár laikusként felmerülhet a kérdés, hogy ki akarna éppen egy háromezer fős, dunántúli településre utazni, amely ráadásul sem különösebb látnivalót, sem vízpartot vagy történelmi hangulatot nem kínál, Krisztinek sikerül vonzóvá tenni az úti célt. Többek között azzal, hogy ez az a hely, ahonnan minimális utazással három európai főváros – Budapest, Bécs és Pozsony – is elérhető.

Egyébként sem bízza a véletlenre, hogy a vendégei jól érezzék magukat náluk, két hétre szóló útmutatót készített a környékbeli látnivalókról. A világörökségi pannonhalmi főapátság, a Bakony, a Balaton, és természetesen Budapest is rajta van a tekintélyes listán, de még a család kedvenc éttermeit is ajánlja a frissen szerzett ismerősöknek, ha pedig arra van igény, felkutatja akár a legjobb túraútvonalakat is a környéken. Sőt, egy kis pluszt is ad mindig a vendégváráshoz, a hűtőjüket a vendégek érkezése előtt mindig telepakolja magyar finomságokkal. Téliszalámi, jófajta magyar bor, Túró Rudi mindig kerül a vendégváró falatok közé.

Töltött káposztával várja az idegeneket

„Általában főzök is a vendégeimnek, például töltött káposztát, ami mindig sikert arat!” – mondja, miközben a levelezésüket mutatja a telefonján a legfrissebb otthoncsere-partnerükkel. A spanyol férfi éppen egy képet küldött arról, hogyan készül a helyi specialitás, egy marhahúsos ragu, ami a házban várja majd a magyar családot, amikor megérkeznek. A legújabb úti céljuk ugyanis Malaga; a spanyol kikötővárosba már harmadszor térnek vissza. S bár különböző házakba, az egyik korábbi „szállásadójukkal” évek óta tartják a kapcsolatot, s megbeszélték, hogy idén nyáron ismét találkoznak.

„A férjemmel nagyon szeretünk barátkozni, és mindig jó emberi energiák áramlanak egy-egy otthoncsere során.

A legjobban azt szeretjük, ha van lehetőségünk személyesen is megismerkedni, például egy fél napot még együtt tölthetünk, grillezhetünk a vendégeinkkel Öttevényen, vagy megmutathatjuk Győrt, mielőtt mi is elutazunk.

Ezért gyakran még azt a kényelmetlenséget is vállaljuk, hogy az utazás előtt egy éjszakára a szüleinknél szállunk meg” – mondja Kriszti.

A cserepartnerek egyébként is ott segítenek, ahol tudnak. Amikor például Krisztiék bikaviadalt szerettek volna látni Spanyolországban, és a belépőjegyet csak belföldi címre szállították ki, a spanyol család örömmel átvette őket, így az már a házban várta őket, amikor megérkeztek. Egy másik vendéglátójuk pedig a kedvezményes stadionbérletét ajánlotta fel.

Persze a nyaralás közben is folyamatos a kommunikáció a két család között, gyakran jönnek-mennek a fényképek – vagy a kérdések, például arról, mit kell megnyomni a mosógépen vagy a távirányítón… „A szomszédoknak mindig előre elmondjuk, mire készülünk, hogy ne lepődjenek meg, ha mozgást látnak a házban, és ne hívják a rendőröket, ha azt látják, hogy egy vadidegen vezeti az autónkat” – mondja Kriszti nevetve.

Rómában akár a rómaiak

Nem nehéz kiszámolni, mennyivel olcsóbb a nyaralás otthoncserével a klasszikus szállodás utazásnál. A szállásköltség eleve kiesik, a házigazdák útmutatásával és tippjeivel pedig egy kicsit úgy élhetünk a távolban, mint a helyiek. Sok helyen pedig a mindennapi élet, például az élelmiszer-vásárlás sem drágább, mint nálunk.

Mivel Krisztiék mindig felszerelt lakásba érkeznek, és szeretnek főzni, nem okoz gondot számukra összedobni egy-egy könnyű vacsorát. „Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak!” – az ősi igazságot Kriszti is a magáénak érzi, imád elmerülni egy másik világban.

Otthoncsere-partnerük gyakran ajánl nekik olyan látnivalókat, helyi érdekességeket, amelyekre egyszerű turistaként nem találtak volna rá, és sok helyen medence, pingpongasztal, kerti grill is várja őket, vagy éppen biciklik, ami nagy segítség a környék feltérképezéséhez.

Igaz, van, ahol vállalják, hogy meg kell öntözni a szobanövényeket vagy meg kell etetni a macskát a házban, de ez igazán nem nagy ár a kényelemért…

Krisztiék közel harminc alkalommal utaztak otthoncserével. Rossz tapasztalata nem volt, a legkellemetlenebb élménye, hogy az egyik kanári-szigeteki cserepartnerük lakásában a nyomokból rájött, hogy a kintinek beállított macska – bár amíg ott voltak, nem volt a lakásban – mégiscsak szobacica.

Bár azt hinném, hogy Krisztiék élményei nyomán az összes barátjuk villámgyorsan rárepült az otthoncsere lehetőségére, meglepő módon ez egyáltalán nincs így, sőt. „Nagyon bizalmatlanok az emberek, a barátaink annak ellenére is ódzkodnak a lakáscserétől, hogy nekünk csupa jó tapasztalatunk van” – mondja Kriszti. Ezt támasztja alá a statisztika is: a magyarok vannak a legkevesebben az otthoncsere-közösségben. 

A listát a spanyolok vezetik, ők nagyon nyitottak és barátkozók. „Ehhez a fajta nyaraláshoz kell egyfajta személyiség: nyitottság, kíváncsiság, rugalmasság. Ha viszont ez megvan, egy kis bátorsággal rengeteg élménnyel, kalanddal lehetünk gazdagabbak!” –mondja a világutazó családanya. 

WMN szerkesztőség