„Nekem a szamaram családtag” – vágóhídról mentett, árva szamaraknak alapítana rezervátumot az ásotthalmi fiatal

–

„Valahol Bodakajtor és Szabadbattyán között vagyok. Beengedtek egy magánútra, most itt tudunk menni, hogy elkerüljük a forgalmat. Amikor csak lehet, hátsó utakon megyünk, hogy ne zavarjuk az autósokat, és a saját testi épségünk érdekében is” – mondja Koszonits Patrik, amikor felhívom telefonon, hogy az eddigi tapasztalatairól és a jövőbeni terveiről kérdezzem. Kora reggel telefonálok, de ők már órák óta úton vannak. Így megy ez több mint két hete. Hajnalban indulnak, hogy lehetőleg már délben megérkezzenek az aktuális szálláshelyre, és hogy ne a legnagyobb hőségben kelljen bandukolniuk. Amikor beszélgetünk, nagyjából a tervezett út felénél járnak.

Mint Patrik meséli, már eléggé fáradt, ugyanis amióta elindultak, nem tudta kipihenni magát. Persze nem panaszkodik, hiszen ez azért van, mert úton-útfélen támogatókkal, szurkolókkal találkozik, mindenhol vendégül látják őket, jókat beszélget a helyiekkel. Mint mondja, nem számított ilyen népszerűségre, az a szeretet, ami kíséri, szinte felfoghatatlan számára.

Ott vagyunk már?

Még a túrája előtt indított egy Facebook-oldalt és egy YouTube-csatornát Ott vagyunk már? címmel, ezeken lehet nyomon követni a felkészüléstől kezdve a kalandjaikat, itt mesélt először arról is, hogy mi a célja ezzel az egész vállalkozással.

Patrik családja nemrég költözött Ásotthalomra, néhány hónappal később a fiú is követte őket, saját tanyája lett. Korábban falusi turizmussal szeretett volna foglalkozni, de éppen nem indult ilyen képzés, ezért mezőgazdásznak tanult. Végül nem dolgozott a szakmájában, a vendéglátásban helyezkedett el. Aztán lett egy szamara, és ezzel minden megváltozott.

„Amikor elköltöztem a tanyára, a szüleimtől kaptam egy szamarat, Fannit. Megszerettem, és hatására egyre többet foglalkoztam szamarakkal. Rájöttem, hogy Magyarországon nincsenek kellőképpen értékelve ezek az állatok. Spanyolországban és Cipruson nagyon elterjedt a szamárturizmus, de itthon szinte egyáltalán nincs ilyen, ha volt is ilyen farm, tudtommal már bezárt. Úgy döntöttem, hogy szeretnék létrehozni egy olyan farmot, ami kifejezetten szamárturizmussal foglalkozik, valamint egy szamármentő programot is.

A célom: alapítani egy olyan rezervátumot, ahol vágóhídról mentett, rossz körülmények között tartott, esetleg a gazdája halála után árván maradt szamarak élhetnének. Szeretném őket befogadni, otthont biztosítani nekik.”

Fanni helyett Füles

Patrik otthagyta a korábbi munkáját, és úgy döntött, zarándoklatra indul, hogy így hívja fel a figyelmet a nemes ügyre, és hogy támogatókat találjon. Eredetileg Fanni nevű szamarával akart nekivágni az útnak, de Fanninak egy korábbi lábsérülése miatt ez túl megerőltető lett volna. Úgy döntött, hogy nem kockáztat, az állat egészsége az első, és végül a szülei egyik szamarával, Fülessel indultak el. Mint meséli, ez még jobb választás is volt, ugyanis Füles „bekocsizott” szamár, jobban hallgat a vezényszavakra is, könnyebben kezelhető.

Az utazásra másfél hónapot készültek. Ez idő alatt a tanya környékén több hosszabb túrát tettek, közben kísérletezett, hogy a legpraktikusabb a szükséges holmik szállítása (szamárra kötve, málhaként), és kiderült, milyen nehézségekre számíthatnak majd az út során (például, hogy a szamár megmakacsolja magát, és nem mozdul, vagy hogy át kell kelniük egy hídon).

Patrik szintén a Facebook-oldalon tett közzé egy felhívást, miszerint örömmel veszi, ha néhány állomáson tudnak számára sátorhelyet, mosdási lehetőséget kínálni. Legnagyobb meglepetésére azóta is özönlenek a felajánlások. Nem csak sátorhelyet ajánlanak neki, hanem komplett szállást, ellátást.

Volt, hogy egy család látta vendégül az otthonában, lakott horgászcentrumban, kempingben, meghívta magához a helyi böllér is. Volt, hogy egy óvodában ebédelt és mesét hallgatott a gyerekekkel együtt, volt, ahol helyi gyerekek várták plakátokkal.

Kávézott, ebédelt már polgármesterrel, alpolgármesterrel. Egy zenekar felajánlotta, hogy jótékonysági koncertet adnak majd a szamaras farm megnyitóján. De érkeznek az egyéb felajánlások is, Patrik kapott már mikrofont, kamerát, ajándékcsomagot. És persze sok jó szót, biztatást, Füles pedig sok-sok simogatást, sőt egyszer még szamármasszázst is. 

A szamarak nagyon szívósak 

„Azt sejtettem, hogy lesz az utamnak visszhangja, de ekkorára nem számítottam. Az első néhány napban alig bírtam felfogni. Jó érzéssel tölt el ez az egész. Próbálok én is adni valamit az utam során az embereknek. Ha csak pár szóra is, de mindenkivel megállok beszélgetni. Arra törekszem, hogy én is vigyek, és ők is vigyenek magukkal valamit ezekből a beszélgetésekből. Fülessel már több száz gyerekkel találkoztunk, és szerintem nagy részük nem is látott korábban szamarat. A mosoly az arcukon leírhatatlan.”

Többek között ezért is döntött úgy Patrik, hogy csökkenti a napi távokat. Igyekszik egy-egy településen több időt tölteni, ismerkedni a helyiekkel. Az elmúlt napokban így is megvolt a napi 20-25 kilométer gyaloglás, de a tervei szerint a következő hetekben inkább csak napi 15 kilométereket fognak megtenni. Igyekszik Fülest is kímélni, bár szerinte a szamarakat nem kell félteni, szívós állatok.

„Füles nagyon jól bírja. A szamaraknak ez a meleg időjárás sem okoz gondot, sokkal extrémebb hőségben is elvannak. Meg igaz, hogy most sétálunk, de otthon is ugyanúgy kint lenne a szabadban, akár a negyven fokban is.

Olyankor is fel-alá sétálnak, legfeljebb néha behúzódnak az árnyékba. A szamarak sokkal szívósabbak, mint a lovak.”

Különösebb nehézséggel eddig nem találkoztak az útjuk során. Egyszer mentek csak olyan szakaszon a legnagyobb hőségben, ahol semmi árnyék nem volt. Illetve egyszer Füles megijedt egy hangos csattanástól, kirántotta magát Patrik kezéből, és elszaladt. Némi kergetőzés után azonban megvárta a gazdáját.

Hogy tervez-e még hasonló túrát Patrik a jövőben? Nem feltétlenül célja a zarándoklat, ez a mostani túra inkább csak egy eszköz a valódi célja eléréséhez. Amint vége a túrának, eltölt még egy rövid időt Mosonmagyaróváron a barátaival és a családjával, aztán megy haza. Alig várja, hogy nekiálljon a rezervátumnak. Karámokat kell építenie, utána kell járnia a vonatkozó jogszabályoknak, és szeretné a szamárállományt is növelni.

A Facebook-oldalt és a YouTube-csatornát viszont viszi tovább, az érdeklődőknek rendszeresen beszámol majd róla, hogy áll a szamaras farm és a rezervátum projekt. Támogatásokat addig is szívesen fogad. A szamárra kötve visz magával egy perselyt, aki találkozik vele, oda dobhatja be az adományát, de a Facebook-oldalán is megtalálhatják az érdeklődők. 

Ha anyagilag még nem is, minden más szempontból már most hatalmas siker az útja. Patrik és Füles hamar az emberek kedvencévé vált. Nem csoda. Tényleg van mit tanulni Patriktól. Például azt, hogy ha van egy álmunk, és hiszünk benne, akkor el kell kezdenünk dolgozni érte. A többi majd jön magától szerencsés esetben. Továbbá: ha van egy ügy, amit hitelesen képviselünk, akkor az emberek mellénk állnak. Patrikot pedig egy igazán nemes cél hajtja.

„Fel szeretném hívni a felelős állattartásra is a figyelmet. Arra, hogy még a haszonállatokra is lehet másképp tekinteni, lehet őket is jó bánásmódban részesíteni, szeretetben tartani. Ahogy mások a kutyájukra vagy a macskájukra, én a szamarakra tekintek családtagként.”

Patrik és Füles kalandjait ITT lehet nyomon követni.

Képek: Ott vagyunk már? Facebook-oldal

Iliás-Nagy Katalin