Az operaénekes, aki ezermesternek állt: Szabó Péter saját kezűleg épített fa- és elektromos autót
Szabó Péter még csak nem is mérnök: asztalosmesterből lett operaénekes, abból pedig „autókészítő”, amit véletlenek sorozatának köszönhet. Azaz szavai szerint „Isten áldásának” – érettségi után tíz éven át dolgozott mesteremberként, és a műhelyben derült ki, hogy szólistának is megfelelne, így kollégái biztatására és az előzetes kórustapasztalatainak köszönhetően jelentkezett a Marosvásárhelyi Filharmóniához, később pedig a Kolozsvári Magyar Operába is. Harminckét évesen került aztán rivaldafénybe, és egész hosszú ideig játszott címszerepeket. János Vitézt, Hunyadi Lászlót, Traviata Alfrédját, összesen 35 szerepet, 15 operettet, 20 operát. Lelkesedett ezért a világért, de „viszketett a tenyere, hogy valamit alkosson” – fűzi hozzá, és a hangjából kihallani egy cinkos mosolyt. Visszatért a famegmunkáláshoz, és megvalósította legnagyobb álmát, amit egy még meghökkentőbb követett: az impozáns faautó után az ország első, és a világ egyik legelegánsabb elektromos autóját is létrehozta. Szintén saját kezűleg, méghozzá úgy, hogy autodidakta módon tanulta meg az autókészítést. Bereczki Szilvia írása.
–
Ha faautót emlegetünk, egy ártatlan vonalvezetésű, bátortalan gyerekrajz inspirálta játék jut eszünkbe, mert valljuk be: működőképes „fasétaautót” ritkán látunk az utakon. Azaz egészen eddig ritkán láttunk, mert a marosvásárhelyi származású operaénekes 2015-ben megvalósította a „felnőttek álmát”, és olyan elegáns, letisztult, impozáns járgányt épített saját kezűleg, aminek még Nagy-Britanniából is a csodájára járnak. A bátortalan vonalvezetésnek nyoma sincs, keze munkája nyomán a fém ridegsége egyszersmind eltűnik, helyette a pácolt fa melege dominál, tizenegy lakkréteggel, ami vízállóvá teszi.
Az autó 1400 kilogrammos – három köbméter faanyagot munkált meg hozzá –, 110 lóerős, retró motorral felszerelt, ’82-es kiadású, hathengeres, automata sebváltóval.
„Biztonságos, mert keményebb, mint más autók”, de csak sétakocsikázáshoz használható, mert törésteszten nem mehetne át. Viszont, amint forgalomba íratják, az esküvők tökéletes kiegészítője lehet – avat be készítője.
Műhelymunkásból operaénekes, majd autókészítő
Szabó Péter egy hétgyerekes család hatodik gyereke, ő maga is nagycsaládos, négy gyerek édesapja. Ezzel magyarázza, hogy autodidakta módon még az építészhivatást is elsajátította, hiszen tetőt kellett építenie a család feje fölé, és saját tervezésű háza olyannyira jól sikerült, hogy építészként mások is munkát ajánlottak neki. „Ami mellesleg jól is jött, mert opera- és operetténekes fizetésből akkoriban egy nagycsaládot nem igazán lehetett eltartani”. Elmondása szerint már gyerekkorában is hobbija volt a rajzolás, a fafaragás, a pionírházban még szobrász-szakon is tanult, és mivel jó eredményeket ért el, végül fafaragónak állt, és mesteremberként dolgozott egy műhelyben kilenc-tíz éven át.
Ezzel egy időben, illetve sokszor kisebb kitérőkkel a templomi kórusban énekelt. Először ott figyeltek fel a hangjára, és biztatták, hogy próbáljon szerencsét professzionálisabb közegekben is, de sokáig nem mozdult a fa mellől, és miután váltott, néhány éven belül visszatért régi hivatásához. Miután kipróbálta a színpad világát is, és a Marosvásárhelyi Filharmónia énekese, majd a Kolozsvári Magyar Opera szólistája lett, 25 évnyi tenorénekesi karrier után visszament a műhelybe.
De a formatervezés és a dizájntervezés művészként sem hagyta nyugodni, ezért még operaénekesként hozzákezdett egy hintó barkácsolásához, amit nyolc hónap alatt épített fel. Ennek sikerén felbuzdulva „keményebb fába vágta a fejszéjét”, és a kőrisből autót épített.
„Nincs a világon még egy ilyen autó tömörfából”
– tudom meg tőle.
„A Hungexpón például háromszor is részt vett, de már Frankfurtban, Nürnbergben és Bukarestben is bemutattam” – büszkélkedik kiemelve, hogy ezzel a járművel három és fél évet dolgozott, és reméli, nemsokára forgalomba írathatja. Az alváza fém, és a 2,2 literes Ford Taunus felfüggesztését, motorját, kapcsolószekrényét használta hozzá, erre építette a kőrisből készült karosszériát. Az elektronika technikai útvesztőibe szomszédja és jó barátja vezette be, így állt össze a sétaautó.
Mert „egyedül nem sikerülhetett volna, szükség volt a barátok és a család segítségére” – mondja.
Faautó után szénszál-autó: egy kicsi település garázsműhelyében készült a világon egyedülálló elektromos autó
„Miután befejeztem a faautót, már kialakult bennem az elképzelés, hogy építek egy villanyautót. Megterveztem, elkészítettem a makettet, és találtam egy szponzort, azt a kolozsvári informatikai céget, amely meghívott a faautóval a frankfurti autókiállításra. Ez a cég állta a villanyautó építési költségét” – avat be, hangsúlyozva, hogy az elektromos autó már forgalomban van, és ebben Nicolae Ciucă volt román kormányfő is segítségére volt. Ő is egy kiállításon szeretett bele a műalkotásba, ami nemcsak küllemre szép, hanem jelentőségteljes is:
„Románia első elektromos autója, amit egy erdélyi magyar hozott létre, és ilyen kaliberű »szuperautó kategóriában lévő dizájnautó« talán csak a horvátoknál van” – osztja meg.
Hozzáteszi, mivel ennyire különleges, jelenleg azon dolgoznak, hogy elindíthassanak egy szériagyártást, amit egyelőre az anyagiak gátolnak, hiszen több millió euróra lenne szükség, egy teljes műhelyt kellene építeni, és már ez az egy darab is félmillió eurós befektetés volt.
Az elektromos autót ugyanis két 150 lőerős motor hajtja, amelyeket saját kezűleg épített be a kerekekbe. A járművet a kolozsvári informatikai cég programozta, a teljes karosszériája karbonszálból készült, és a kivitelezéshez egy Audi A8-as felfüggesztését használták. „300 lóerős jármű, 300 kilométer/órával kellene száguldania” – részletezi Szabó Péter, aki a szériagyártás mellett új terveket is szövöget.
Egy téliesített elektromos biciklit építene kőrisfából. Egyszemélyeset, fűtéssel, olyan magasat, mint egy autó, kabriómegoldással – sorolja az elképesztő jellemzőket.
A kőrisfa azért tökéletes választás, mert ez az egyedüli faalapanyag, ami egyszerre kemény és rugalmas. Ebből készülnek az íjak és íjvesszők, a pár milliméter vastagságú eszközzel pedig hatalmas erőt lehet kifejteni. Ezért tervezi még a bicikli laprugóit is ebből – világosít fel.
Az eddigi alkotásai egymás teljes ellentétei, hiszen a hagyományos anyaghasználat után az ultramodern megvalósítások felé fordult, ezáltal körbeért a munkája és a tehetsége, ahogy ő fogalmaz: mindent látott már. És nemcsak ő, hanem a környezete is, amelynek tagjai – köztük a felesége – eleinte tágra nyílt szemekkel figyelték a hajmeresztő vállalásokat. De amint elkészült a makettekkel, szinte nem is maradt kritikusa, mindenki tudta, hogy képes országszerte egyedülállót alkotni.
Ő azonban nem saját erejével, hanem egy felsőbb erő jelenlétével magyarázza sikereit. Meggyőződése, hogy az élete, a tervei és a megvalósításai „mind Isten áldása, enélkül nem tudtam volna mindezt megvalósítani”.
Hatalmas munka volt, és jócskán megedzette türelemben, mert évekig nem látta a kész terméket, csak a cél lebegett lelki szemei előtt, miközben rengeteget kellett önszorgalomból tanulnia. Éppen ezért vallja, hogy egy gyereknek nem szabad lemondania az álmairól, bármennyire is sulykolja bele a környezete, hogy az nem lehetséges.
Mert minden lehetséges annak, aki hisz, „a tehetséget ajándékba kaptuk, de sikert csak úgy érhetünk el, ha próbálkozunk”. Tűnjön az az ötlet bármennyire is hajmeresztőnek.
Képek forrása: Szabó Péter
