Két hónapnyi karácsony: felemészti a tartalékainkat

–

A karácsony egy vallási ünnepből lett a szeretet ünnepévé, amely mára kortól, nemtől, hittől függetlenül mindenkié, éppen ezért különösen fontos esemény világszerte, hiszen mindnyájunkat összekapcsol.

Miközben azonban az ünnepek jelentősége éppen abban rejlik, hogy egyszeriek (legalább egy évben), egyediek, tudjuk őket várni és vágyni, a karácsonyi időszak csak nyúlik, mint a rétestészta, és jelenleg a végét sokkal konkrétabb és könnyebb látnunk, mint a kezdetét.

Az ősszel kezdődő karácsonyvárásnak persze több oldala is van: ebből az egyik a fogyasztói társadalom hozománya, az október végétől kipakolt Mikulás-csokik, díszek és karácsonyi fények eredménye, amelyek nap mint nap szembejönnek velünk, ezért akaratlanul is belénk ültetik az érzést, hogy már az ünnepi időszakban járunk.

Gillian Fagan ír pszichoterapeuta a karácsony pszichológiájával foglalkozva felhívja a figyelmet arra, hogy a marketingszakembereknek azért könnyű behúzni a tömegeket az idő előtti karácsonyi forgatagba, mert egy egyszerű vásárláson túl a karácsonyi kívánságlistát teljesíteni még nagyobb dopaminlöket a szervezetnek.

Talán ebből a szempontból is igaz a mondás, hogy adni jobb, mint kapni. A szakember szerint ugyanis a pillanat, amikor elképzeljük mások reakcióját, igazán nagy örömérzetet szabadít fel a testben.

Az ördögi kör mégis az, hogy az emelkedett dopaminszint kellős közepén nem hozunk racionális döntéseket és sokkal inkább megyünk az aktuális impulzusok után. Így kerül aztán sok felesleges holmi a kosárba.

Készül a számvetés, de nem mindegy, hogyan

Jó esetben persze a karácsony elsősorban nem a tárgyakról vagy a vásárolt ajándékok értékéről szól, hanem magáról a bensőséges hangulatról, amelyet az ünnep megteremt. Az pedig, hogy sokan októbertől már ebbe kapaszkodnak, inkább az elmagányosodásról vagy az intimitás hiányáról árulkodik.

„A hagyományok biztonságot adnak, kiszakítanak a hétköznapokból, illetve, ha jól élünk a lehetőséggel, biztosítanak egyfajta kiszámíthatóságot az életnek. Amikor viszont hosszú időn át minden nap ünnep, könnyebben válnak rutinná, kiüresedett szokássá” – kezdi Geist Klára pszichológus.

A szakember úgy véli, a karácsony ünnepkörét elég megkezdeni az adventtel, amelynek lényege éppen a ráhangolódás, az öröm, a várakozás. Ez a fajta rituálészerű, lassú és fokozatos befelé fordulás természetes igénye az embernek a sötétebb, téli hónapokban. Önkéntelenül készül az éves mérleg belül, végiggondoljuk a közelmúltat: ha azonban alapvetően nincs meg önmagunkkal, a saját személyiségünkkel az intim viszony, akkor a befelé figyelés negatív érzéseket, ürességet szülhet, vagy felszínessé válhat.

„Ha már az ünnep felé tartunk, ami a családi hiedelemrendszertől függően szólhat hitről, szeretetről, szabadidőről, ajándékokról, és megadjuk a hosszú időt a várakozásnak, elsősorban ne programok és tárgyak jelképezzék ennek a szakasznak a tartalommal való megtöltését. Az ürességre a gyógyírt az önmagunkkal való kedvesség, valamint a másokkal való kapcsolati öröm jelentheti.

Ehhez nem kell októberben karácsonyi díszbe öltözni, elég csak megkezdeni az elmélyülést és a kapcsolataink rendezését, amely aztán majd adott pillanatban igazán megélhetővé teszi az ünnepet” ‒ hangsúlyozza a szakember.

Infantilizálódott a társadalom

Miközben az önismeret és a saját magunkkal való szembenézés sohasem volt népszerűbb téma, mint napjainkban, az őszi–téli időszakban mégsem lett könnyebb feladat komfortosan beledőlni a számvetés foteljébe és nyugalomban lezárni az évet.

Miért nagy próbatétel az elcsendesülés, miközben a karácsonyfa már sokszor novemberben a nappaliban áll? Talán mert valódi funkciója helyett csak még több villogó fénnyel és impulzussal tölti meg a teret.

„A mai kor embere, mindent azonnal akar: rosszul kontrollálja impulzusait, nehezen várakozik, sokat romlott a késleltetési képessége. Ezért kell már novemberben a karácsony. Az az igazság, hogy társadalmi szinten infantilizálódtunk, de nem játékosabbá vált a közeg, hanem nőtt a halmozás: két hónapos karácsony, szülihét, évi négy-öt nyaralás. Fontos tudatosítani, hogy a gyerekeink küszöbét mi tologatjuk el. A saját önkontrollunk, önszabályozásunk a minta: ezen a téren lenne sok tennivalónk” – fogalmaz Geist Klára.

Hozzáteszi: a karácsonyi szokások és a velük járó rituálék sok esetben nem a pozitív hangulat megelőlegezése miatt kerülnek elő túl korán. Hanem éppen a valódi tartalom és nehézségek leplezése könnyebb velük együtt.

„Az ünnepek teret adnak az érzelmek áramlásának. Pozitív érzéseknek és nagy veszekedéseknek is. Ezért van, hogy nagyon gyakran védőpajzsként csak vásárol és fogyaszt az emberek nagy része valódi kapcsolódás és gondoskodás helyett, hiszen a rengeteg plusz töltelék el tudja terelni a figyelmet a lényegről” – figyelmeztet a pszichológus.

Segítség a struktúra és a felkészültség

A szakember azért nem látja borúsan a jövőt, úgy véli, jó hír, hogy egyre tudatosabbak vagyunk mind a gyereknevelésben, mind a saját korlátaink, nehézségeink felismerésében. Ahogy ő mondja: sokszor kérdés a terápiában, hogy miképpen csinálja majd végig adott személy a karácsonyi időszak kötelező köreit, amelyektől viszolyog.

Az ünnep korai kezdetének egyébként ez is lehet nyomós oka: a karácsonyon kívüli karácsonyban ugyanis még mi irányítunk, magunk szabjuk a hangulatot, a közeget, ez az ünnep csak a miénk, nem kell rajta olyannal osztozni, akivel nem szeretnénk. Ez különösen igaz lehet ott, ahol a nagycsaládos találkozás például egy feladat teljesítését jelenti.

„Az ünnep sűrít: pozitív és negatív érzéseket egyaránt. Éppen emiatt az advent, de akár az azt megelőző időszak is arról szóljon, hogy rendezett lélekkel igyekezzünk odaállni a fa alá, így nekünk is könnyebb megélni ezeket a napokat. A másik: a struktúra, az ünneplés előre meghatározott rendje nemcsak a gyerekeknek ad biztonságot, a felnőttek számára is komfortosabb teret biztosít az érzelmek áramlásához. Mindegy, hogy ehhez a kapaszkodót a hit, a családi rituálék vagy a lélektan adja, a lényeg, hogy meg tudjuk ragadni, ami számunkra adott” – véli Geist Klára.

Nosztalgia és FOMO

Az ír pszichoterapeuta, Gillian Fagan még két fontos dologra hívja fel a figyelmet a karácsony, illetve az előre hozott ünnepek kapcsán: az egyik, hogy a jól ismert hagyományaink, szokásaink a nosztalgia érzésével is hatnak, éppen ezért a karácsony minél többféle és minél hosszabb ünneplése a zenékkel, a dekorációval a valahova tartozás érzését idézik fel, és egyszerűen megerősítenek az identitásunkban. Ezek esetleges elvesztése pedig valósággal olyan, mintha egy részünket hagytuk volna ott valahol.

A másik fontos tényező a modern ember karácsonyában a FOMO-érzés, amelyet természetesen a közösségi felületek fokoznak leginkább. Ez a jelenség az angol Fear of Missing Out kifejezés kezdőbetűiből keletkezett mozaikszó. Magyar jelentése: félelem a kimaradástól. 

„A FOMO tulajdonképpen az a benyomás, hogy mások boldogabbak és jobban szórakoznak, mint te” – mondja Fagan.

Hozzáteszi: ez a fajta érzés csökkenti az önbecsülést, irigységet, felesleges önkritikát és erőfeszítéseket szül.

A karácsony lehet egy eszmény, amelynek meg kell felelnünk, de ez ne a marketingesek vagy a közösségi média által felállított kép legyen. Ha pedig már foglalkozunk az ünnepvárással és időt szentelünk az advent időszakának, akkor az egyik legjobb lépés, ha erre az időszakra időzítjük a csökkentett közösségimédia-használatot. Utóbbi segíthet visszatalálni ahhoz, mit is jelent valójában számunkra az ünnep, vagy épp támasz lehet az újrafogalmazásban: mit kellett volna mindig is jelentenie, amit eddig esetleg nem sikerült megtalálnunk. 

Az ünnep meghatározza a következő generációt

Bármilyen furcsán hangzik, de a túl hosszú karácsony nemcsak a lényegről tereli el a figyelmet, hanem a megfáradás, az unalom, az üresség, sőt akár az összeomlás érzését is elhozhatja, amikor hetek, hónapok után lecseng.

„Sokszor ezzel nem feltöltik, hanem felélik a tartalékaikat az emberek. Ezért is rendkívül nehéz az év eleje: sok válás, szakítás ekkor történik, gyakran ilyenkor válik depresszióvá egy-egy nehéz lelki állapot” – mondja Geist Klára, aki különösen fontosnak tartja az ünnepek megfelelő ritmusát, funkcióját és megélését örökül hagyni a gyerekeinknek.

Hiszen az, hogy mit és hogyan ünneplünk, sok szempontból meghatározza a következő generációt. 

„Az ünnepet valójában a játékosság és a tartalmas rituálék jelentik. Ha a közösen megélt élményeken van a fókusz, azzal segítjük a következő nemzedéket abban, hogy felülírja azt az ürességet, amellyel a mai kor embere küzd. A bizalom, a meghittség a családban születik, de a mély baráti kapcsolatokból is erőt meríthetünk. A magányosságot, a lehangoltságot az is javíthatja, ha támogatunk egy ügyet, önkénteskedünk, jótékonykodunk. Jó hír, hogy egyfajta egészséges korjelenségként azt látom: kezd elkülönülni a tukmált, fogyasztói karácsony és a saját, teremtett karácsonyi tartalmak. Utóbbiak, amelyek egyaránt szolgálják a gyerek- és felnőttkori varázst: a ráhangolódás időszakában ezért őket igyekezzünk megkeresni” – tanácsolja a szakember.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Bec Parsons

Széles-Horváth Anna