–

A szexizmus, a nemi alapú megkülönböztetés része a társadalmunknak – nincs ez másképp a tudományos közegben sem

„Az akadémiai világban – főleg műszaki és fizikai területen – rettentően alulreprezentáltak a nők.

Ez egy férfias közeg, amelynek sajnos erősen része a nemi alapon való megkülönböztetés. Női kutatóként ennek számos formájával találkozom a mindennapokban,

de még olyan kiemelt eseményeken is, mint egy rangos szakmai konferencia. Amikor egy ilyen alkalommal, egy külföldi konferencián plenáris előadóként (a konferencia nyitóelőadása – a szerk.) leülni készültem a nekünk fenntartott első sorba, a mellettem helyet foglaló férfi kolléga figyelmeztetett, hogy ide csak a plenáris előadást tartó kutatók ülhetnek. Fel sem merült benne, hogy az egy fiatal hölgy is lehet.” 

„De nem csak ezekben a gesztusokban mutatkozik meg a megkülönböztetés. Egy nő előtt a tudományos világban teljesen másfajta életpályamodell áll, mint egy férfi kutató előtt. Ha például megcsinálja a PhD-jét, és sikerül egy olyan pályázatot nyernie, amivel el tudja indítani a saját kutatását, már előnyben van. Ha azonban ez éppen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület pályázata, és időközben teherbe esik, akkor megszüntetik a pályázatot, szélnek eresztik a kutatócsoportját – hiába tudná őket otthonról is koordinálni. A szülési szabadság, valamint a gyes és a gyed ugyanis már nem számít munkaviszonynak, ami a pályázat alapfeltétele.”

Jó anya kontra karrierista anya 

„A kisebbik fiam nagyon anyás volt, minden alkalommal, amikor beadtam a bölcsibe, úgy kellett lehámozni rólam, miközben keservesen sírt. Én pedig a kocsiban ülve bőgtem azon, milyen anya vagyok. A nevelők néhány alkalom után felvilágosítottak, hogy a gyerek hisztije csupán nekem szól, és amint kiteszem a lábam a bölcsiből, azonnal abbahagyja. Ennek ellenére rengeteget vívódtam, hogy megéri-e ez nekem egyáltalán. 

A társadalom szemében, ha egy nő viszonylag korán tér vissza dolgozni, akkor rossz anya – viszont azt is ferde szemmel nézik, ha »nem csinál semmit«.

Az első két év nehéz volt, teljesen kinyírtam az idegrendszerem: a gyerekek után szaladgáltam, ha betegek voltak, ápoltam őket, miközben cikkeket kellett írnom, kutatásokat koordinálnom. És ez a munkahely még nagyon is alkalmas a gyerekvállalásra, mert a kötetlenségével megadja azt a szabadságot, hogy az ember otthonról dolgozzon, ha szeretne. Ennek ellenére jó lenne, ha a nők maguk dönthetnének arról, mikor mennének vissza dolgozni és milyen formában, rész- vagy teljes munkaidőben. Ebben a helyzetben a munkahelyeknek és pályázatoknak is nyitottabbnak kellene lenniük.” 

Pink Drew Barrymore-nál: Nem akarom, hogy a gyerekeim azt higgyék, a tökéletesség egy valós dolog

WMN Life – 2023. március 10. – MZS

Munkaerőpiac: gyermektelen nő = potenciális anya 

„Néhány éve meghívtak előadónak egy konferenciára Göttingenbe, amit épp karrier és család témában szerveztek fiatal kutatók. Az előadás után több magyar kutatónő is odajött hozzám, akik, mint kiderült, azért mentek el annak idején itthonról, mert amikor állásinterjúkon férfi kollégákkal versenyeztek egy-egy pozícióért, rendre azzal szembesültek, hogy azért választják inkább a férfi pályázót, mert ő nem fog egy év múlva szülési szabadságra menni. Így inkább Németországba költöztek, ahol folytathatták a munkát.

Amikor annak idején PhD-ösztöndíjra pályáztam Szlovákiában, a bizottság azzal a nyíltan kimondott indokkal utasított el, hogy inkább egy férfinak ítélik az állami ösztöndíjat, aki végig is fogja csinálni a hároméves doktori képzést, és nem megy el a felénél szülni.

Pedig minden kérdésüket tökéletesen megválaszoltam, mindig kitűnő eredményeim voltam. Akkor először sírtam a munkahelyemen. Annyira megalázó volt az egész. Ezekben a posztkommunista országokban, mint Szlovákia vagy Magyarország, nagyon hasonló a mentalitáskultúra, és sok esetben az sem számít, ha az ember már letett valamit az asztalra.” 

Minden sikeres nő mögött áll egy férfi?

„A férjem szintén kutató, aki mindig is magasabb pozícióban dolgozott, mint én. Sokan azt szűrik le ebből, hogy az ő hátán kapaszkodtam fel, rajta keresztül tudtam karriert építeni, nem saját jogon. Persze sok mindent csinálunk együtt, vannak közös publikációink, de ez nem jelenti azt, hogy a munkát ő végzi el, és én csak odabiggyesztem a nevem.

Évekkel ezelőtt az Magyar Tudományos Akadémia Lendület pályázatára nyújtottam be az anyagomat, szó szerint ezer hivatkozással, míg a férfiaknak az én kategóriámban háromszáz-négyszáz hivatkozásuk volt csupán.

Mégis, mivel vannak közös publikációim a férjemmel, a bizottság azzal a megalázó bírálattal utasította el a pályázati anyagomat, hogy nem igazolható, hogy az eredményeim valóban az enyémek lennének.

És innentől kezdve szerintük az sem bizonyított, hogy el tudnék vezetni egy kutatócsoportot, holott itt, az EK-ban öt éve vezetem az egyik legnagyobbat.” 

Bendl Vera: Magyarország, ahonnan el kell húzni néha

WMN Life – 2023. március 9. – BV

Így lehet helytállni nőként egy férfias közegben

„Azt hiszem, a teljesítmény, a tudás a kulcs. A szüleim választották nekem annak idején a műszaki, villanyszerelői szakközépiskolát, azt azonban nem mondták, hogy az osztályban egyedüli lány leszek. Erre akkor döbbentem rá, amikor a rózsaszín, fodros szoknyámban beléptem az osztályba. Senki sem akart mellém ülni a teremben, akkor kezdtek el helyet foglalni a közelemben, amikor máshol már nem volt szabad asztal. Ahogy azonban az első héten elkezdődtek a felmérések, a srácok hamar rájöttek, hogy jó vagyok matekból és szívesen segítek is nekik. A kezdeti érdekkapcsolatokból aztán igazi mély barátságok szövődtek, amik a mai napig tartanak. Bandatag lettem (nevet). Ehhez azonban meg kellett mutatnom, hogy rendelkezem annyi tudással, ami miatt komolyan vehetnek. 

A lányoktól alapvetően is sokkal többet várnak el, dupla annyit kell teljesítenünk.

Az egyetemen, az atomfizika tanszéken volt például egy tanárom, egy idős úr, aki az első találkozásunkkor leszögezte: nem fogok nála átmenni. Akkor látott először, még órát sem tartott nekünk – valami miatt nem szerette a lányokat. Nála úgy küzdöttem meg minden jegyért. Minden órán bent voltam, szó szerint jegyzeteltem le, amit mondott. Végül már meg sem tudta indokolni, miért buktasson meg; vörös diplomával végeztem az egyetemen.”

Muszáj tenni a kiégés ellen

„Tisztában vagyok vele, hogy nem lehetek mindig én az, aki méltatlankodik és folyamatosan szót emel, mert egy idő után ennyire sem fognak odafigyelni rám – legyintenek majd, hogy csak a sértettség beszél belőlem.[…] Nagyon közel voltam hozzá, hogy abbahagyjam. Régi vágyam, hogy cukrász legyek, így kivettem két hét szabadságot, és elvégeztem egy francia macaron-tanfolyamot, online.” 

  

Ezért van annyi sztereotípia azzal kapcsolatban, milyen szakmák valók a nőknek, és milyenek nem

„Már gyerekkorunktól belénk nevelik a korlátokat, azt, hogy nőként nem foglalkozhatunk mindennel, nem érthetünk mindenhez – pedig ez nem igaz. De sokszor esélyt sem adnak arra, hogy előítéletektől mentesen induljunk. Interjúk során sokszor kérdezték már tőlem, mi a különbség a férfi és a női kutatók között.

Szeretném, ha ez a kérdés idővel fel sem merülne; ahogy ugyanis a tudománynak sincs neme, úgy a munka során az is teljesen irreleváns, hogy a kutató nő vagy férfi. Inkább aszerint kellene megkülönböztetést tenni, hogy valaki jó-e, tehetséges-e, vagy sem.

Ehhez viszont azokat a lehetőségeket is meg kell teremteni – ösztöndíjprogramokkal, pályázati kiírásokkal –, amikkel megfelelő hátteret biztosíthatunk a nőknek ezen a pályán. Az egyesületünk is ezért jött létre, a fő programjával pedig, ami a Lányok napja, már tíz éve azon vagyunk, hogy minél több fiatal lányt ösztönözzünk arra, hogy tudományos pályára lépjenek. Félreértés ne essék, nem az a célunk, hogy mindenkiből mérnök, informatikus vagy fizikus legyen, hanem hogy aki az szeretne lenni, az bele merjen vágni, azt ne tántorítsák el a már említett sztereotípiák.”

Kiemelt kép: Chripkó Lili / WMN

Filákovity Radojka