„Sötét függönyök mögött éltem, nehogy valaki meglássa, mi történik a négy fal között” – Elolvastuk Mel B önéletrajzi könyvét
Ma ünnepli 46. születésnapját Scary Spice, azaz a Spice Girlsben a félelmetes amazon szerepét betöltő Mel B, aki megérdemli, hogy teljes nevén, Melanie Janine Brownként ünnepeljük és neve kapcsán a családon belüli erőszak elleni fáradhatatlan és elszánt küzdelme kerüljön a középpontba – párducmintás kezeslábasa és a nevéhez fűződő, a szókimondásából és őszinteségéből fakadó harsány és provokatív szalagcímek helyett. Pásztory Dóri írása.
–
Brutális, őszinte
2018-ban jelent meg önéletrajzi könyve Brutally Honest címmel, amiben kendőzetlenül, megrázó részletességgel tárja fel eddigi élete fontos eseményeit, és azt a tíz évet, amit Stephen Belafonte producer-rendezővel töltött. Második házassága során súlyos testi és lelki bántalmazást élt át, amely olyan elviselhetetlenné vált számára, hogy 2014-ben öngyilkosságot kísérelt meg: 200 tablettát vett be néhány nappal az angol X faktor döntő hete előtt.
Mi visz rá valakit, arra, hogy öngyilkos legyen? – teszi fel a kérdést a könyvében. Főleg egy olyan embert, akit mindenki a Spice Girls félelmetes tagjaként ismer?
Aki a nyilvánosság előtt él és ünnepelt sztár? Vele biztos nem történhet ilyen – gondolják sokan, tévesen. Bárkiből válhat áldozat, sőt, kutatások szerint azok a nők, akik többet keresnek a párjuknál, vagy erős, domináns személyiséggel rendelkeznek, nagyobb eséllyel szenvednek el bántalmazást a kapcsolatban.
Ő maga volt a girl power megtestesülése
Miután az ötfős lánybanda, akiket egy újsághirdetés útján válogattak össze, a ’90-es évek elején berobbant a köztudatba és hamar világsikerre tört. Ő volt a pimasz, a mókamester, a szókimondó, a provokatív, aki Károly herceggel viccelődött, aki Nelson Mandelával parolázott. Aki utána az X faktor zsűritagjaként még a legszigorúbb kritikusok elismerését is kivívta, és akinek életét a média torz szemüvegén követve mindenki tökéletesnek és irigylésre méltónak látott.
És ő volt az, aki 2014. december 11-én a londoni luxuslakása fürdőszobájában végső elkeseredésében, reményvesztettségében és kiszolgáltatottságában elkezdte bevenni a tablettákat, miután hazatért egy elegáns vacsoráról a férjével. Háromgyerekes anyaként. Egyet, kettőt, hármat, majd tízet és így tovább. Kétszázig. Tudta, hogy másnap gyönyörű, méregdrága ruhában, tökéletes hajjal és sminkkel ott kellene állnia az X faktor döntő hete előtti sajtótájékoztatón. Tudta, de ez már semmit nem jelentett számára, annyira gyűlölte magát és az életét.
Az utolsó pillanatban mégis megszólalt egy belső vészcsengő…
…A három lánya sorsának képe, és fel tudta hívni a fodrászát, hogy szóljon a biztonságiaknak. Akkor a sajtó semmit nem tudott az esetről, csak annyit, hogy rosszul érzi magát, és gyomorbántalmak miatt kórházban kezelik. Egyetlen zsűritársát, Simon Cowellt avatta be házassága súlyos titkaiba, aki rendkívül érzékenyen, figyelmesen támogatta végig az úton, amíg eljutott a menekülésig, és akinek a mai napig hálás, hogy ilyen biztos támasza volt. Cowell egyébként kitiltatta az agresszív férjet az X-faktor stúdiójából, mert nem bírta elviselni a stílusát. Mindezt még azelőtt, hogy Melanie bevallotta volna neki, hogy min megy keresztül, és szeretné elhagyni a férjét.
„A túladagolás egy segélykiáltás volt egy összetört nőtől. Hét év verbális és fizikai erőszak következménye, amiben minden önértékelésemet elvesztettem. Kiszolgáltatottnak éreztem magam. Életem végéig kell bocsánatot kell kérnem a gyerekeimtől azért, amin keresztülmentek”
– írja a könyvében.
Mindent a férj irányított
Először csak olyan apróságokkal kezdődött, hogy inkább ne ezt a ruhát vegye fel, hanem azt, amit ő vett neki. Aztán folytatódott azzal, hogy ki vigyázzon a gyerekekre, folyamatosan ellenőrizte az üzeneteit, hívásait, közösségi médiás profiljait, egy idő után pedig már ő rendelkezett a keresete felett, állandóan átkutatta a táskáit, a holmijait, hogy valami bizonyítékot találjon arra, hogy a felesége valamit elkövetett ellene.
„Bárhol voltam a világban, mindig éreztem, hogy ott van, mindig ellenőrzött. Bármikor hazaértem, éreztem az energiáit, akkor is, ha nem volt ott.”
A kapcsolat már eleve úgy indult, hogy Melanie egy megtört, rendkívül zaklatott és szomorú élethelyzetben volt Eddie Murphyvel való szakítása után. A filmsztárral közös gyermekük is született, de a szétválás után Murphy nem ismerte el az apaságot, amit végül DNS-teszttel bizonyítottak. Belafonte a reptéren szólította le a terhes, szerelmi bánatban szenvedő nőt, és kérte el a számát, mint hatalmas Spice Girls-rajongó. Egy olyan helyzetben, ahol épp azt érezte, elárulták, sárba tiporták a hírnevét. A közvélemény a szerelmi drámán csámcsogott, ahol egy hatalmas szerelemből született gyereket nem akar elismerni az apja. Ebben az elkeseredett, törékeny állapotban imponáló és vonzó volt, hogy valaki ekkora rajongással közeledik felé, biztonságot, lojalistást, támaszt ígérve. Februárban kezdtek randizni, és júniusban össze is házasodtak Las Vegasban. A bántalmazó kapcsolatokban gyakran az ismerkedés után nagyon hamar következik a lánykérés és az esküvő, ami a kontrollvágy első jele.
„Stephen mindig azt mondta, ha meg akarsz főzni egy békát, folyamatosan kell melegíteni a vizet alatta, így nem veszi észre, hogy életveszélyben van” – idézi vissza volt férje mondatait 2018-ban. Pontosan így válik valaki áldozattá.
Nincs tudatában annak, ami történik, nem köti össze az eseményeket, nem látja folyamatában, hogy milyen szisztematikusan, manipulatív módon építik le az önbecsülését, izolálják a környezetétől és veszik át a kontrollt az élete minden területe felett.
Majdnem tíz évig nem beszélt a családjával, akik a férje szerint rosszat akartak neki, és ellenségként kellett rájuk tekinteni. Kikoptak a barátok is körülötte, de amúgy sem akart beszélni mindarról, amit átél, mert ahogy fogalmaz: „A szégyen olyan, mint a rák, folyamatosan eszi az embert belülről”.
A szégyen pedig rendkívül fontos része a bántalmazás dinamikájának
A férje szexvideókkal tartotta sakkban, amit az együtt töltött évek alatt készített Melanie-ról, és aminek kiszivárogtatásával nemcsak a karrierjét, de a lányai és a családja életét és tönkre tudta volna tenni.
„Imádott bizonyítékokat gyűjteni, folyamatosan videózott és fotókat készített rólam, egyszer még a családterapeutánkat is felhívta, miután kokainoztam, hogy bizonyítsa neki, milyen állapotban vagyok, és segítségre szorulok. Tényleg segítségre szorultam, de nem a drogfüggőség miatt” – írja a Brutálisan őszinte című könyvében.
Kokainfüggő volt, így nem volt nehéz kompromitálló felvételeket gyűjteni a hétköznapokból.
A családon belüli erőszak áldozatai sokkal nagyobb eséllyel nyúlnak alkoholhoz vagy kábítószerhez, mint azok, akik kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek.
„Nem vagyok büszke rá, hogy kokainfüggő voltam, de sokkal könnyebb tudatmódosítóval elviselni, hogy a nap 24 órájában rondának, értéktelennek, feleslegesnek érzed magad, nem vagy szeretetreméltó. Erre az volt a megoldásom, hogy blokkoltam az érzéseket, a félelmeket, a gondolatokat, a valóságot. Csak a forgatások alatt éreztem biztonságban magam.”
Folyamatosan épült le az önértékelése. Ha valaki mindennap lekurváz, értéktelennek, használhatatlannak, rondának nevez, akkor elhiszed, hogy sem a szeretetre, sem a tiszteletre nem vagy méltó.
„Mindig egy aprósággal kezdődött. Egy étteremben azért verekedett össze két férfival, mert rám mosolyogtak. Ha munkából vagy forgatásról hazaértem, és a kislányom a nyakamba ugrott az ajtóban, egyszer csak megjelent, és szólt neki, hogy adjon egy puszit, majd hagyja anyát és apát, mert beszélniük kell. Ekkor már tudtam, hogy mi vár rám.
Folyamatosan depresszióval küzdöttem, ami szépen lassan az öngyilkosságig mélyült. Imádom a fényt, a virágokat, de sötét függönyök mögött éltem, nehogy valaki meglássa, mi történik a négy fal között”
– emlékezett vissza élete borzalmas éveire.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A könyvet terápiás céllal írta
Ez lett az öngyógyulás egyik lépése, kiindulópontja annak az aktivista munkának, amit három éve folytat áldozatvédő szervezetekkel. Védett otthonokat látogat, hogy a bántalmazásból menekült nőkkel beszéljen, sorstársaival, akik ugyanazon mentek keresztül, mint ő – társadalmi, vallási, szociális háttértől függetlenül.
Egy hete egy jelent meg a YouTube-on az a megrázó rövidfilm, amit Fabio D’Andrea rendezett, Love Should Not Hurt (A szerelem nem bánthat) címmel és ami szűk öt percben, nyersen, semmit nem szépítve mutatja be, mi zajlik egy bántalmazó kapcsolatban, amikor magára marad a két fél. Ennek kapcsán több interjúban hívta fel a figyelmet arra, hogy a világjárvány alatt mennyire megsokszorozódott a segélyhívások száma, és milyen sokan szorultak négy fal közé bántalmazóikkal, akiknek ez a helyzet igazi paradicsomi állapot, hiszen teljes kontroll alatt tarthatják a másik embert. Neki a munka jelentette a menedéket, ott érezte egyedül önmagának magát, ott volt biztonságban, úgyhogy el sem tudja képzelni azt a szenvedést, amit az áldozatok ebben a mostani helyzetben átélnek.
Nagy-Britanniában a teljes lezárás idején a kormány hangsúlyozta, hogy azok is elhagyhatják az otthonukat, akik erőszak elől menekülnek.
A felismerés és a menekülés rendkívül nehéz és összetett egy ilyen helyzetben
Melanie részletesen beszél a könyvében arról, miért maradt ilyen sokáig a férjével, hogy az izoláció és a szégyen mennyire megnehezítette, hogy segítséget kérjen bárkitől is. A verbális erőszakot ráadásul rendívül nehéz bizonyítani, a legtöbben fel sem ismerik, hogy áldozatok, annyira természetes részévé válik a hétköznapoknak.
Férjével végül peren kívül egyeztek meg, és ő kapta meg a gyerekek felügyeleti jogát (egy közös lányuk van). Los Angeles-i életét teljesen maga mögött hagyta, és visszaköltözött a szülővárosába, Leeds-be, ahol újra tudta építeni a kapcsolatát a családjával.
Reméljük, a mostani születésnapját olyan szeretetben és tiszteletben ünnepli, amit mindenki megérdemel! Isten éltesse ezt a rendkívül jó humorú, erős amazont!
Pásztory Dóri
Kiemelt kép: Getty Images/Noel Vasquez