Szeretlek, ha…

Én sem állítom, hogy tudom a tuti megoldást, vagy hogy ez az egyetlen út, ami odavezet, de abban biztos vagyok, hogy megállni öt percre, és elgondolkodni ezeken a kérdéseken mindenképp érdemes. Kezdjük azzal, hogy mi van, ha nincs rá mintád, hogy milyen feltétel nélkül szeretve lenni? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél gyerekkorodban?

Ülj szépen az asztalnál, ne edd le a ruhádat, hozz jó jegyet az iskolából – és akkor megdicsérnek, és talán megéled, hogy szeretnek.

De csak ezekben az esetekben, amikor teljesítetted az elvárásokat vagy a feltételeket. 

Ha összesároztad az új nadrágodat, rosszul viselkedtél a családi ebédnél, hangoskodtál az órán – és ezekért vagy valamelyikért leszidnak, akkor azt éled meg, hogy nem szeretnek. Nem vagy szeretnivaló, ezt gondolod és érzed akkor.

Az iskolában is minősítik a viselkedésed és a tudásod a bizonyítványban, aztán a külsődet és a gondolataidat az iskolatársak.

Így gyerekként nem tanulhatjuk meg, hogy önmagunkért szeretnek. Arra viszont sok „jó” példát kapunk, hogyan kell minősíteni, kritizálni vagy skatulyázni.

Önostorozásaink

Azóta már felnőttünk, mégis oly sok mindent továbbra is minősítünk. „Ez a nő beképzelt, az a sofőr bénán vezet, hű, de elcsesztem ezt a tortát”. Ó, igen, magunkat is folyamatosan minősítjük belső beszélgetéseinkben. „Ah, de elszúrtam, jobban ki kellett volna állnom a főnökkel szemben; jaj, milyen lassú voltam, korábban is indulhattam volna; már megint bénáztam, amikor idejött hozzám ez a helyes srác”.

Ezekben a pillanatokban mennyire szereted magad? Egyáltalán eszedbe jut, hogy ilyenkor is szerethető vagy? Mert előfordul, hogy magunkkal vagyunk a legszigorúbbak. Mennyire tudod elfogadni, hogy oké vagy, és oké az, amit tettél? Ezt érdemes tudatosan is kettéválasztani, hogy én oké vagyok-e magamnak úgy általában, és külön megvizsgálni, hogy amit tettem, azzal épp hogyan vagyok. 

A „szeresd magad” szerintem ott kezdődik, hogy a tetteidtől függetlenül elfogadod magad, szeretettel vagy magad felé.

Nem attól vagy ma elég jó, hogy kiálltál a főnökkel szemben. Hiszen akkor ezzel az önelfogadást is egy cselekedethez, megfelelő tetthez kötöd. 

Az sem mindegy, hogy a cselekedeteinkre hogyan reagálunk saját magunk, magunkban. Hiszen ki a megmondója annak, hogy mi is az elég jó? Ez egy nagy csapda, a másoktól kapott mércéhez és minősítésekhez akarunk felnőni, vagy annak megfelelni. Pedig pont magunknak adhatunk engedélyt arra a hétköznapokban, hogy ha valami nem száz százalékosan sikerült, akkor is lehet oké, én magam így is rendben vagyok – és szerethető.

Ezt értem, de azt még mindig nem, hogy ezt hogyan csináljam!?

4 tipp, hogyan tudod jól szeretni magad

1. Figyelem

Engedd el, tedd félre mindennap – vagy minél többször egy héten – néhány pillanatra az összes képernyőt és a teendők listáját. Nem hosszú tíz percekre gondolok, mert tudom, hogy annyi nem mindig fér bele, tényleg csak néhány percről van szó, mert már az is sokat adhat. Adj figyelmet a testednek, a testi érzeteknek és a megjelenő gondolataidnak, szükségleteidnek.

Tudatosítsd magadban, hogy a puszta létezésed is már szeretnivaló. Ez lehet ébredéskor, elalváskor vagy akár a dugóban ülve is egy-egy megélt pillanat.

2. Lista

Gyűjtsd össze, hogy mik azok a dolgok, amikért már most valóban szereted magad. Mik azok a tulajdonságaid, amikkel jó együtt élni a hétköznapjaidban? Lehet, hogy jó a humorod, könnyen lépsz kapcsolatba ismeretlenekkel, isteni a főztöd, vagy végtelenül türelmes vagy. Bármelyik is legyen, írd össze mind, és tedd el valami jó helyre, hogy nehezebb napokon elővehesd átolvasni.

3. Monitorozz!

Elengedhetetlen, hogy a mindennapokban figyeld magad.

Halld a belső hangod, és ha éppen negatívan minősíted saját magad egy helyzetben, akkor állj meg! Az ilyen típusú belső gondolatok legyenek mindig nagyon gyanúsak: „elszúrtam, elbénáztam, belassultam, már megint rosszul csináltam, hibáztam, stb” – csípd őket fülön a megjelenés pillanatában! 

4. Elemezz!

Nézz rá a helyzetre megfigyelő szemmel, mi is történt pontosan! Ne minősíts senkit, csak légy megfigyelő: „ő ezt mondta, én így reagáltam, amire azt a választ kaptam, ez pedig ezt az érzést váltotta ki belőlem”, vagy épp „az a szükségletem maradt kielégítetlen”. Lehet, hogy az új szemlélet megértést fog adni ahhoz, hogy épp ott és akkor például miért nem álltál ki jobban a főnökkel szemben. Tanulást is hozhat, hogy melyik gombodat nyomogatta, melyik válasza vagy viselkedése volt az, ami miatt most úgy érzed, hogy feladtad. Adj magadnak időt a gyakorlásra, és utána talán már másmilyen lesz az a beszélgetés!

5. Tudatosíts!

Ami a legjobb, hogy ezáltal magadat is jobban elfogadod és szereted majd. Mert a következő ilyen helyzet után nem az marad meg benned, hogy „de egy béna alak vagyok, még ezt sem tudtam megdumálni a főnökkel”. Ehelyett a felismerés, a tanulás és az érzéseid elfogadása, a jelen megélése lesz az új tapasztalatod.

Teljesen oké megijedni, dühösnek lenni vagy frusztrálódni. Tudatosítsd, és hagyd magadnak, hogy az érzéssel légy egy kicsit – békében, elfogadásban, szeretetben!

Sulyok Anna