– 

Trembácz Éva Zsuzanna/WMN: Mi indított téged a Távol-Kelet felé?

D. K.: Huszonnégy évesen egy balesetben váratlanul elvesztettem egy számomra nagyon fontos személyt. Otthon nem ment az elengedés, így egy belső hangot követve Thaiföldön kötöttem ki.

Amikor a gép leszállt Koh Samui-szigetén, úgy éreztem, hazaértem. Ez a belső hang nem hagyott nyugodni, és azt súgta, szerencsét kell próbálnom ezen a kis szigeten, ezért úgy döntöttem, ott fogok dolgozni.

Elkezdtem thai-nyelven tanulni, mert szerettem volna úgy visszamenni, hogy már valamennyire beszélem. Csodával határos módon olyan gyorsan megtanultam thai-nyelven beszélni, írni és olvasni, mintha csak „letöltöttem volna valahonnan”.

T. É. ZS.: Milyen területen kezdtél el dolgozni?

D. K.: Telepített idegenvezetőként magyar, európai, izraeli és dél-afrikai csoportokat fogadtam. Szívvel-lélekkel végeztem ezt a munkát, és a szezon olyan sikeres lett, hogy hazautazásom előtt a thai partner felkért, vezessem az új irodát, amelyet Koh Samui-szigetén szeretne nyitni együtt velem, tulajdonos-partnerként.

T. É. ZS.: Szerinted miért rád esett a választás?

D. K.: Nagyon sikeres volt a szezon anyagilag is, és rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a vendégektől.

A thai partnerem, egy befolyásos helyi család ráadásul egy buddhista szerzetes véleményét is kikérte, ami egyébként nem ritkaság arrafelé. A szerzetes megerősítette a döntésüket azzal, hogy igaz karizmám van, ami nagyon fontos a thai emberek számára.

T. É. ZS.: Viszonylag kevés tapasztalatod volt ekkor még a turizmus területén. Hogyan láttál neki a feladatnak?

D. K.: A thai család nagyon sok időt és energiát fordított a tanításomra. Utazási kiállításokra és vásárokra jártunk Berlinbe, Dubaiba, Moszkvába, Bangkokba, és vittek magukkal minden tárgyalásra. Nagyon sokat láttam és tanultam ez alatt az idő alatt. Az első egy évben alig aludtam, vitt a lendületem előre, és nagyon hittem abban, hogy ezt a céget sikerre tudom vinni. Úgy éreztem, ha az ember a jó cél érdekében és jó időben sokat tesz azért, amiben nagyon hisz, akkor kapuk nyílnak meg előtte, és ez így is történt. Ráadásul célorientált vagyok, ami a sokéves élsportolói múltamnak köszönhető. Az elején nagyon kemény volt, mindent egyedül csináltam: én mentem ki a vendégekért a reptérre, szerveztem a foglalásokat, mentem velük a kirándulásokra. Minden problémát nekem kellett egyedül megoldanom a helyszínen, vittem a könyvelést, és közben tárgyaltam a legnagyobb utazási irodákkal.

T. É. ZS.: Hogyan kezdted el a céget kiépíteni?

D. K.: Fél év után vettem fel egy könyvelőt, majd nem sokkal később egy idegenvezetőt, aki a reptéri transzfereken és kirándulásokon vett részt, illetve egy operációs vezetőt, aki a foglalásokat intézte. Három év múlva már tíz alkalmazottal működtünk, a cég virágkorában pedig huszonöten voltunk, csapatépítéseket szerveztünk, és havonta kétezer utast fogadtunk a világ minden részéről. Öt év után nyitottunk egy esküvői részleget, hat év után pedig egy sikeresen működő irodát Krabi és Phuket szigetén is.

T. É. ZS.: Ők helyiek voltak?

D. K.: Nagy részük igen, de voltak svájci, orosz, német, Fülöp-szigeteki és spanyol alkalmazottaim is.

T. É. ZS.: Hogyan tudtál egy ilyen különböző kulturális háttérrel rendelkező csapatot motiválni?

D. K.: Nagyon fontosnak tartom a kommunikációt és azt, hogy mindig meghallgattam őket. Mivel korábban ugyanezt a munkát végeztem, tudtam nekik segíteni.

Az empátia és az egymás iránti tisztelet is elengedhetetlen itt, illetve, hogy bizonyos szabályokat mindenképpen betartunk.

T. É. ZS.: A csapatod nagy része thai volt, és a miénktől nagyon idegen kultúrában kellett vállalkozóként, vezetőként, nőként helyt állnod. Mi segített ebben a helyzetben?

D. K.: Nagyon fontos volt, hogy érezték rajtam: tisztelem a kultúrájukat, és mindent megtettem, hogy megismerjem és alkalmazzam a mindennapi etikett szabályait. Nem mindegy például, ki hol ül az asztalnál, kinek szolgálsz fel először, kinek hogyan köszönsz és hogyan tartod a kezed, amikor „wai”-olsz (azaz, amikor összeteszed a kezed, és úgy köszönsz), és fontos, hogy milyen hangnemet, testbeszédet használsz. Nagyon értékelték ezt a tiszteletet, és más magasságokat lehetett elérni az íratlan szabályokat betartva.

Azt is tudni kell, hogy a thai emberek a konfliktusokat elkerülik, és rögtön kilépnek belőle. Volt olyan, hogy egy kicsit felemeltem a hangom, amikor a transzfer nem ment ki a reptérre a vendégért, és a sofőr másnap már nem jött be dolgozni. A thai emberek nagyon tiszteletteljesek, és ez határozza meg a kommunikációt is.

T. É. ZS.: Volt, amit kudarcnak éltél meg?

D. K.: Persze. Két év után nyitottunk egy irodát Koh Phangan szigetén is. Az üzleti kommunikáció stílusa annyira más volt, például egy hajóstársaság képviselője egy szalvétára írta le a szerződést, amelynek a kondícióit sosem tartotta be, és úgy éreztem, ezt én nem tudom így csinálni. Kisebb mértékű kudarc volt, amikor a hotel rossz idő miatt elhalasztotta a szilveszteri bulit január 1-re.

T. É. ZS.: Német férjeddel is Thaiföldön ismerkedtél meg, és a cég indulása után hat évvel Indiába, majd Kínába költöztetek. Hogyan menedzselted ekkor a céget?

D. K.: Felvettem egy Fülöp-szigeteki menedzsert, aki a céget irányította a távollétemben, én pedig háromhavonta visszautaztam.

T. É. ZS.: Most ismét elengedsz valamit: egész pontosan ezt a céget, mert új terület felé nyitsz.

D. K.: Úgy gondoltam, az utazási iroda volt az első gyerekem, de miután valóban anyává váltam, rájöttem, hogy ez olyan biznisz, amiben üzleti, és nem érzelmi döntéseket kell hozni, így tizennégy év után úgy döntöttem, eladom a céget, mert már nem hozott lázba és nem motivált ez az út. Ezért döntöttem úgy, hogy visszatérek a gyökereimhez, az igazi szenvedélyemhez.

T. É. ZS.: Ez mit jelent?

D. K.: Ötéves korom óta sportolok.  Szertornáztam, akrobatikáztam és aerobikoztam. Tizenhat évesen aerobikban magyar bajnok lettem, amelyet számos nemzetközi siker követett. Az ELTE testnevelés-angol szakán végeztem, és a Testnevelési Főiskola személyi edzői szakát is elvégeztem. Jó tíz éven át tanítottam felnőtteket és gyerekeket iskolákban, egyetemeken, fitneszklubokban és szállodában, úgyhogy számomra mindig is központi szerepet kapott a sport és a sport megszerettetése másokkal.  

T. É. ZS.: Az új vállalkozás a jógához kapcsolódik. A jóga mikor lett az életed része?

D. K.: Tisztán emlékszem, amikor életemben először léptem jógaszőnyegre tizenöt évvel ezelőtt. Borzalmasan stresszes időszak volt a cég alapításakor, nem tudtam aludni, rosszul éreztem magam a bőrömben, de ott és akkor egyszerre minden megváltozott. Nem sokkal később, huszonhét évesen elvégeztem a Vinyasa jógaoktatói tanfolyamot Thaiföldön. Azóta bárhova kerülünk, a jóga mindenhova elkísér. Három évig éltünk a világ legnagyobb spa-szállodájában az indiai Nyugati-Ghátok hegyekben. Itt vártam a kisfiamat, és itt nyílt lehetőségem mélyen spirituális jógiktól tanulni, és a híres Iyangar Jóga Intézetben gyakorolni a jógát. Ezt a tudást vittem magammal a kínai Harbinba és Sanya-ra, ahol közvetlenül a lányom megszületése után jótékonysági jógaórákat kezdtem adni. Most a dél-kínai Xiamen városában élünk, és itt lettem az astanga jóga rajongója, amelyet napi szinten gyakorlok. Úgy érzem, megtaláltam a küldetésemet abban, hogy azt az örömöt és szeretet, amit a jóga ad nekem, másokkal is megismertessem.

T. É. ZS.: Mennyiben más a hozzáállásod a cégindításhoz most, mint tizennégy évvel ezelőtt volt?

D. K.: Teljesen megváltozott. Akkor úgy tanultam, hogy csináltam a dolgokat, beleugrottam a mély vízbe, sok kört futottam, és a saját hibáimból tanultam. Most időt hagyok mindenre, és nagyon alapos stratégiai tervezéssel indulok neki ennek az új cégnek. Stressz és belső nyomás helyett a belső utat szeretném megélni ebben. Ráadásul a gyerekek kicsik, hatéves a kisfiam és három a kislányom, nagyon szeretek velük is minőségi időt tölteni. A jógaórák mellett workshopokat és elvonulásokat szervezek, és hamarosan megjelenik a jógavideóm. Azt gondolom, hogy a jóga nem csupán a jógaszőnyegre korlátozandó, hanem életstílus. Saját tapasztalataimra építve tanácsokat, tippeket adok majd – például – anyukáknak, hogyan tudják beépíteni a gyerekekkel töltött napokba a gyakorlatokat és az egészséges életmódot.

Úgy érzem, mindennap jobb emberré válok, amikor jógázom, türelmesebb vagyok a gyerekekkel, megértőbb a férjemmel, elfogadóbb magammal és az egész világgal. Ezt szeretném megismertetni másokkal is.

Úgy érzem, ez az én igazi szenvedélyem és utam. Célom, hogy a jóga másoknak is a mindennapokba illeszthető, felemelő élmény legyen, amely erősíti a testtudatukat, pozitív hozzáállást tanít és egészséges életstílust is jelent számukra. Azt tanítom, hogyan alakítsunk ki személyre szabott jógagyakorlatsort és egészséges szokásokat, amelyek belső békét és önbizalmat adnak ahhoz, hogy kívül-belül jobban érezzük magukat.

T. É. ZS.: Szerinted milyen tulajdonságaid segítettek abban, hogy sikeresen felépíts és irányíts egy céget egy idegen kultúrában?

D. K.: Sportolóként fontos volt számomra, hogy fegyelmezett, elkötelezett, célorientált, testileg és lelkileg erős legyek, és soha nem adjam fel. Ezek az értékek segítettek abban, hogy másokat is támogatni tudjak, hogy elérjék céljaikat, így egészségesebbé és boldogabbá váljanak. Miután elindítottam az utazási irodát és több ázsiai kultúrában is éltem, rájöttem, hogy spirituálisan nyitott vagyok, miközben vezetőként is helyt állok. Miután feleség és anya lettem, megerősödött bennem, hogy mennyire empatikus, megértő és másokat támogató vagyok. Azt hiszem, ezek együttese segített abban, hogy az elmúlt tizennégy évet külső és belső sikerekké tudtam átalakítani.

 

Trembácz Éva Zsuzsanna

Képek forrása: Diana Krämer