–

Both Gabi: Amíg kicsik voltak a gyerekek, az volt a legszebb pillanat, amikor a csengőszóra kijöttek a szobájukból

Csak a csillagszóró világított, Gryllusék énekeltek közben: „Szálljatok le, szálljatok le, karácsonyi angyalok…” Aztán izgatottan bontogatták az ajándékokat, és szerencsére mindig nagyon örültek, mert alapos kutatómunka előzte meg a beszerzésüket. Ma is szép persze, amikor csengőszóra kijönnek, de 

ma inkább annak örülök, ha mindenen túl vagyunk, semmit nem kell már kötelezően csinálnom, és kedvemre olvashatok. Nem azért, mert írnom kell arról, amit olvasok, hanem egyszerűen csak az olvasás öröméért.

Marossy Kriszta: Nekem az a kedvencem, amikor 26-án egy kuplerájos lakás közepén későn ébredünk

Fenyőillat van, csendes a város és Sári is megérkezik hozzánk. És csak dumálunk, meg röhögünk és semmi, de semmi nem érdekel minket. Filmet is nézünk, meg hülye YouTube-videókat. Természetesen a kutya is! Amúgy meg a jó karácsonyokkor mindent szeretek, pont, mint egy jó hangulatú vendégségben.

Tóth Dominika: A legjobb része a nyugalom

Ülünk a nappaliban, beszélgetünk, a cserépkályhában ropog a tűz, a szobát fenyőillat járja át. Az unokaöcsik apró ujjaikkal, nagy szakértelemmel bontogatják a játékokat, Rupi pedig lelkesen rágcsál. A háttérben vagy karácsonyi zene szól, vagy valamelyik karácsonyi film pereg. A konyha tele van finomsággal, mindenki boldog, hogy végre több napot együtt tölthet az egész család.

Számomra ezek azok a napok, amikor értelmet nyer, hogy mennyire hálás lehetek a sorsnak a családomért.

Tóth Flóra: A kedvenc karácsonyi pillanatom az, amikor asztalhoz ülünk

Alig férünk el, mindenki mondja, hogy mit szeretne enni, és pár perccel később szépen bezsebelem a teliszájas dicséreteket. Mivel kicsit mániákusan túltolom az ünnepi menüt (idén nyilván másképp lesz… mondjuk, tavaly is pont ezt gondoltam a bevásárlás előtt), addigra én már túl vagyok a nagy hajrán, szóval ezek a kemény munka utáni eufória pillanatai. A túlzás egyetlen előnye, hogy nagyjából két hétre elegendő élelmünk van, és egész nap lehet „csipegetni", amikor éppen nem rokonokhoz megyünk – szintén enni. Az, hogy közben (két evés között) még ajándékok is vannak, már csak a hab a tortán, de amúgy a bontogatást is imádom. Meg az ajándékokat.

És most eszembe is jutott még egy kedvenc pillanat: amikor a gyerekek alszanak, a lakásban már nagyjából rend van az ajándékozás, az ünnepi vacsi és a kevésbé ünnepi fürdés után. És akkor nézem a fát (ami megint gyönyörű színes lett), nézem az ajándékokat (ami megint túl sok lett), és gyorsan eszem valamit, amit a vacsorán nem kóstoltam meg (és ehhez általában partner is akad).

Szóval a felnőtt zugevés a legjobb, a nappaliban, a fa alatt, az ajándékok között.

Csepelyi Adri: Az én kedvencem a fadíszítés és a lakás dekorálása

Bach Karácsonyi oratóriuma szól közben, nagymamám horgolta angyalkákkal rakom tele az ágakat. Olyan az egész, mint egy meditáció. Mire kész, megérkezik az ünnep a szívembe is.

Fiala Borcsa: Nagyon nehezen tudtam kialakítani a saját családi karácsonyi hagyományomat

Mivel az anyukák, nagymamák, anyósok miatt már egy több évtizedes, kész tradíciómátrixban találtam magam kezdő anyukaként. Végül jobb híján a 24-e reggelre csaptam le. A gyerekek így legalább nem nyivákoltak egész nap, hogy mikor jön már a Jézuska, mert már reggel ott volt minden a fa alatt. Azóta persze már nem ennyire türelmetlenek, és nem is kelnek fel hajnali 5-kor izgalmukban, de a tradíció maradt. Azóta ez a legkedvesebb karácsonyi pillanatom (jó, annyira nem pillanat, mert egészen ebédig tart), pizsamában fetrengek a kanapén, miközben pezsgőt iszom, tejfölös, kaviáros blinit eszegetek, a lakásban lágy palacsintaszag terjeng, nem kell rohanni sehová, dumálunk, röhögünk, pihenünk, és Nem Csinálunk Semmit. Olyan jó... már alig várom az ideit!

Pásztory Dóri: Én nagyon szeretem, amikor társasozunk karácsonykor

Túl a kajáláson, az ajándékozáson, mindenki elégedetten és boldogan visszamehet egy kicsit „gyerekbe” és önfeledten röhöghet, ahogy a papa elmutogatja az ebihalat vagy Barni lerajzolja a gémes kutat.

Ilyenkor előkerülnek olyan társasok is, amikkel amúgy nem tudunk játszani, mert hárman nem vagyunk elegen hozzá, de nagy társasággal már működik. Úgy emlékszem, gyerekkoromban is voltak ilyen alkalmak, és remélem, idén sem marad ki a programból. Ebben összeérnek a generációk, a hatévestől a nyolcvankét évesig mindenki nagyon jól tud szórakozni. Számomra ezek a legmeghittebb pillanatok.

Dián Dóri: Az én kedvenc karácsonyi pillanatom az, amikor az öcsémmel közösen feldíszítjük a fát

Na, nem azért, mert olyan iszonyú meghitt folyamat lenne, inkább végtelenül vicces. Amint a fa a helyére kerül, már kapom is elő a díszekkel teli dobozokat, benyomom a Queen, Jacko, Beatles, Abba összest tartalmazó lejátszási listát, a hangerőt csutkára toljuk, és 24-én délelőtt éktelen kornyikálás közepette feldíszítjük a karácsonyfánkat. Közben jókat derülünk azokon a díszeken, amiket még az óvodában csináltunk, és egymást túllicitálva próbálunk mindent felaggatni az ágakra, ami a kezünk ügyébe kerül. Olykor táncolunk is. Tavaly például a Hey Jude-ra toltunk egy rögtönzött keringő-koreót, amit édesanyánk galád módon bőszen dokumentált, így a elkövetkező két és fél napon át természetesen az egész család rajtunk röhögött. Sebaj, én így imádom minden egyes percét.

Nagyon boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Dián Dóri