– 

Menstruáció? Nem a barátunk

Mindenki vizuális alkat a csapatban, szinte láttam magam előtt, milyen film pereg le előttük… A bátrabb kollégák tekintetében azt is láttam, hogy velem mit csinálnának legszívesebben, amiért folyton jövök a hülyeségekkel, ahelyett, hogy mittomén… csak simán dolgoznánk.

Megértettem őket.

A menstruációról beszélni nem könnyű. Egy munkahelyen főleg nem. Akkor sem, ha többségében csajok vagytok, és mindenki ivarérett. A menstruáció általában nem barátunk. Macera, bonyodalom, fájdalmas, problémás.

Ha elmarad, az a baj. Ha túl erős a vérzés, az a baj. Ha eltér a megszokottól, az a baj. Kevés nőt ismerek, aki szeret menstruálni. És nagyon sok olyat, aki a menstruációt maximális diszkrécióval kezeli. Általában ezt tanultuk. Mindenki elintézi magának, gondoskodik betétről, tamponról (legfeljebb vészhelyzetben kérünk kölcsön). Senkinek semmi köze hozzá, hogy mi történik az altestünkben. Profi munkavállalók vagyunk. Dolgozunk, mint a gép. Semmilyen különbség ne legyen férfi és nő között. Olyan régóta harcolunk érte, hogy egyenlő esélyeink legyenek. (Nincsenek.) Ne romboljuk tovább az esélyeinket azzal, hogy ezt a hülye menstruációt is bevisszük a munkahelyre. 

Csak az a baj, hogy a menstruációt nem mi visszük be, hanem jön velünk. És persze, attól, hogy nő vagyok, nem szeretném, ha másképpen kezelnének, mint egy férfi munkavállalót… Vagy mégis?

Most hagyjuk egy pillanatra a „nőket megillető kitüntetett figyelem és udvariasság” végtelenül leegyszerűsítő és sokszor puszta formaságban kimerülő, kiüresített köreit, és beszéljünk csak tisztán a testi szükségletekről.

Az az egyenlőség, ha ugyanannyi férfimosdó van az irodában, mint női? (Pedig a nőknek többet kell vetkőzniük, és gyakrabban látogatják a mellékhelyiséget, ráadásul esetükben nem opció a kevesebb helyet foglaló piszoár.)

Az az egyenlőség, ha a hűtés-fűtés mindenhol ugyanúgy működik, pedig tudjuk, hogy a nőknek – ha picivel is, de – magasabb hőmérséklet komfortos?

Egyenlőség-e, ha úgy vagyunk egyenlők a munkahelyen, hogy a nők úgy tesznek, mintha nem lenne PMS-ük, mintha nem lennének rosszul időnként a menstruációtól, mintha nem szeretnének közben inkább fekve, vagy a lábukat felrakva dolgozni?

Nem fogtok meglepődni, hogy ez az egész menstruációbarátmunkahely-történet a svédektől indult el. Idén márciusban kapta meg az első göteborgi munkahely ezt a minősítést. Én a BBC-n hallgattam egy interjút az ott dolgozókkal, és akkor határoztam el, hogy kis lépésekkel ugyan, de nagyon szeretném, ha az a hely is, ahol én dolgozom, ilyen lenne.

És hogy az milyen? 

Szeretném, ha lekerülne a stigma a menstruációról, ha azok a nők, akikkel együtt dolgozom, azt éreznék, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy otthon maradnak, ha azt érzik, hogy úgy könnyebb nekik dolgozniuk a menstruációjuk nehezebb napjain. Szeretném, ha senkinek nem kellene zavarba jönnie, ha a munkahelyen „jön meg neki”.

Szeretném, ha mindenki maga dönthetné el, hogy diszkréten kezeli-e a menstruációját – mert az is tökéletesen rendben van –, vagy elmondja a munkatársának, hogy azért megy haza, mert rosszul érzi magát és görcsöl.

A menstruációbarát munkahelyen van fájdalomcsillapító és görcsoldó, meg betét és tampon a mellékhelyiségben, és van kuka, ahova ki lehet dobni a használt termékeket.

Próbálunk olyan környezetet teremteni, ahol a menstruáció nem tabu – de semmi nem kötelező. Semmilyen információt nem kell megosztania annak, aki nem szeretné. 

Idővel szeretnék oda eljutni, hogy a munkateher igazodhasson a menstruációs ciklushoz, és a női munkavállalók úgy oszthassák be a munkájukat, hogy a menstruáció előtti időszakban, amikor nehezebb koncentrálni, kevesebbet kelljen teljesíteniük, míg a hónap másik felében, amikor „csúcson van” a figyelmük és a koncentrációjuk, akkor a munkában is kiteljesedhetnek.

Idealisztikusan hangzik?

Lehet. De szerintem akkor is így kellene csinálni. Persze tudom, hogy ezt nem mindenhol lehet megvalósítani, de azt sem  hiszem, hogy ne lehetne sehol. Kis szervezetekben (mint a miénk is) igenis figyelembe lehet venni az egyéni adottságokat és az időszakos korlátokat.

A kerítés persze a svédeknél sincs kolbászból. Az első menstruációbarát munkahely cím odaítélése után nagyon sok cikk jelent meg (többek között feminista szerzők tollából), amik arról szóltak, hogy

ez az egész kezdeményezés úgy állítja be a dolgot, mintha a női test nem lenne alkalmas arra, hogy egész hónapban „elég jól dolgozzunk”.

És hogy az ilyen munkahelyeken dolgozók megengedhetik maguknak, hogy rosszul teljesítsenek, és aztán ráfogják arra, hogy épp menstruáltak. Mások azzal érvelnek, hogy a menzesz a magánélet része. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mi történik a másik bugyijában. A munkahely egy professzionális közeg, ahol egész egyszerűen nem jó, ha túl sok személyes információt osztunk meg.

Minden érvben van igazság.

Ezzel együtt is hiszem, hogy jó arányérzékkel megtalálhatjuk azt a megoldást, aminek révén egy munkahelyi tabuval leszámolunk, miközben mindenki profi munkavállaló marad, és annyi információt és úgy oszt meg, ami és ahogy számára komfortos. Egyszerűen csak azt szeretném, ha nem tennénk úgy, mintha a menstruáció nem létezne, és elkezdenénk barátkozni a gondolattal: a menstruáció sokkal kevesebb stresszel jár, ha tudomást veszünk róla, és nem tabusítjuk.

Dr. Gyurkó Szilvia