–

Mindenekelőtt szükséges a kölcsönös tisztelet és szeretet

Ez az, ami elengedhetetlen feltétele a jó és sikeres közös munkának. De ezen túl is szükség van jó néhány dologra. A múltkori írásom után, amelyben azzal foglalkoztam, hogy milyen tulajdonságok jellemzik azt a pedagógust, akinek az óráin szívesen részt vesznek a diákok, most azokat a tulajdonságokat gyűjtöttem össze, amelyekről azt gondolom, fontos, hogy egy diákban meglegyenek ahhoz, hogy sikeres legyen a közös munka. Ez nem azt jelenti, hogy minden gyereknek mindegyikkel bírnia kell, sőt azt sem, hogy ha nincsenek meg ezek, akkor nem lehet velük együtt dolgozni. Mert persze akkor is lehet, csak kicsit nehezebb.

Ez most egy teljesen szubjektív lista lesz arról, hogy szerintem milyen a „jó” diák.

1. Van humora

Igen, az egyik vesszőparipám az, hogy nem tudom elképzelni az életemet és az oktatást humor nélkül. Sokan nem értenek egyet velem ebben, de szerencsére többen vannak, akik igen. Ahogy nálunk, tanároknál, a diákoknál is ugyanolyan fontos a humor jelenléte. A mi szerepünk és felelősségünk megmutatni nekik, hogy mi a helyzetkomikum, az önirónia, és az intelligens humor. Erre teret is kell adnunk nekik a tanórákon, hogy ők is próbálkozhassanak. Ennek megtanulásában pedig egyértelműen jeleznünk kell, hogy mikor mi fér bele, és azt is, hogy mikor lépnek át egy bizonyos határt. Azt is nagyon fontos megtanulniuk általunk, hogy mindenkinél egyénenként fel kell mérni, érezni kell, hol húzódik az a bizonyos határ.

2. Kitartó

Akár azt is mondhatnám, hogy szorgalmas, de nagyon sok ember fejében ez a szó egyet jelent a stréberséggel, pedig a kettő nagyon távol áll egymástól.

Fontosnak tartom, hogy egy diák dönthessen az őt érintő dolgokban: szakkör, fakultáció, sport, pályaválasztás stb. De ha valami mellett leteszi a garast, akkor tartson is ki, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a képességeinek megfelelően teljesítsen. Fontos, hogy a diák kitartó legyen, az sajnos nem jó, ha percenként kezd bele valamibe, majd kétpercenként abbahagyja anélkül, hogy bármiféle erőfeszítést tenne a siker érdekében. Ilyenkor a legfontosabb szerepe a tanárnak, hogy jól tudja motiválni a diákot. Ezt pedig nem lehet másképp, csak úgy, ha érdekes órákat tart.

3. Alázatos

Ez nem azt jelenti, hogy minden kérdésben hódoljon be a tanárnak, és feltétel nélkül elfogadjon mindent, amit a felnőttek mondanak neki. Ez egyáltalán nem erről szól. Hanem arról, hogy bármibe kezd, azt szerényen, alázatosan, az adott dolgot tisztelve tegye.

4. Használja a józan paraszti eszét

Ez az, ami alapesetben mindenkinek van, aztán pedig az oktatási rendszer szépen lassan kiöli belőlük. Hiszen sokan sokszor azt várják el egy gyerektől, hogy adott sémákat tanuljon meg, mindig azt gondolja, amit a tanár mond egy versről, és kívülről böfögje vissza a tananyagot.

Persze, vannak olyan tények, amelyeket meg kell tanulni, de sokkal célravezetőbb, ha engedjük, hogy egy diáknak önálló gondolatai, véleménye, megoldásai legyenek.

Azt is fogadjuk el, ha más úton, de eljut a megoldáshoz. Én mindig arra tanítom a gyerekeket, hogy gondolkodjanak, akkor is, ha esetleg nem az a helyes válasz, amit mondanak. De használják a józan paraszti eszüket, mert az sokszor segít, megkönnyíti a tanulást.

5. Empatikus

Egy átlagos tanuló legalább húsz-harminc másik diákkal, és legalább tíz tanárral kell hogy együtt dolgozzon. Ez bizony pokoli nehéz. Muszáj empátiát mutatni a társai, de akár a pedagógusai iránt is. Erre csak akkor képes, ha ő maga is megkapja ugyanezt. Nem, nem kell senkinek a problémáit magára vennie. Csak fogadja el a társait olyanoknak, amilyenek, ne tegyen különbséget nem, vallás vagy éppen bőrszín alapján.

Segítse azokat, akiknek az övéinél gyengébbek a képességeik, és merjen segítséget kérni attól, aki esetleg jobb valamiben, annak érdekében, hogy fejlődhessen.

6. Nem hiányzik belőle a zsiványság

Igen, az is kell. Sőt. Én nagyon szeretem azokat a diákokat, akiknek a szeméből sugárzik a csibészség. Mert ez azt jelzi, hogy a diák talpraesett, életrevaló. Nem arra gondolok, hogy rendben van, ha felgyújtja a termet – mondanám, hogy velem nem történt ilyen, de inkább nem mondom –, hanem arra, hogy másokat nem bántva, de benne van minden csibészségben is. Mert különben sosem fogja megérteni, milyen vagánynak lenni. Ehhez viszont szorosan hozzátartozik az is, hogy amikor lebukik, nem mismásol, nem keni másra a dolgot, hanem tökösen vállalja a tettét, és annak következményeit is.

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció