Átmenetileg a rossz munka is kibírható

Új munkahelyed valószínűleg nem holnap lesz, sőt hónapokig eltarthat, mire olyat találsz, ami legalább nagy vonalakban megfelel az előmenetelednek. Bizony sok kört meg kell futni: keresgélés, önéletrajz-küldözgetés, ha pedig behívnak állásinterjúra, közlekedéssel együtt akár egy fél nap is elmehet rá. Érdemes addig is elhelyezkedned valahol, amíg el nem jön „igazi” – még ha kompromisszumok árán is.

Nyilván nem hangzik valami jól, de egy kis időt ki lehet bírni például takarítóként. Mivel – egyébként igazságtalanul – nem túlságosan megbecsült foglalkozás az övék, folyamatosan vannak állások szinte mindenhol, azonban inkább nagyobb állami és privát vállalatoknál tanácsos próbálkozni. Ezek ugyanis nem engedhetik meg maguknak a fizetéssel való trükközést – ami sajnos nem ritka ezen a területen –, így biztos lehetsz benne, hogy minden hónapban a számládon lesz a valóban nem túl kecsegtető, de a semminél mégiscsak jóval magasabb összeg.

Vannak takarítókat közvetítő cégek is – ezek általában órabért fizetnek, ami hétszázötven és ezer forint körül mozog, bár utóbbiért már olyan extrát is be kell vállalni, mint az éjszakai műszak. Igaz, az éjszakázás hosszabb távon megeszi a szervezetet – na de most vészhelyzet van, és egyébként sem nyugdíjig fogod ezt csinálni.

Ráadásul a jobb órabér mellett akadnak további előnyei is: szabadon eljárhatsz interjúkra, és munka közben valószínűleg nem találkozol ismerőssel. Természetesen nem arról van szó, hogy szégyellned kellene magad, inkább tiszteletre méltó, ha valaki alacsonyabb presztízsű munkát végez, mint hogy ne csináljon semmit.

Takarítók nélkül amúgy is mindannyian megnézhetnénk magunkat. De megkíméled magad a sajnálkozástól – vagy akár a lesajnálástól –, ha nem avatsz be mindenkit a pillanatnyi helyzetedbe.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Ha jók az idegeid, lehetsz recepciós

Recepcióst szintén sokfelé keresnek, és e téren is vannak közvetítő cégek – ezeknél az órabér szintén 750–1000 forint körül alakul. Dolgozhatsz irodaházban, ami többnyire viszonylag nyugis, de frekventáltabb helyen is, mint például egy bevásárlóközpontban. Bárhol is helyezkedsz el, szinte biztosan lesznek üresjárataid a munkaidő kezdete és vége előtt, amiket megint csak felhasználhatsz álláskeresésre.

Ugyanakkor emberekkel bánni sohasem egyszerű – így inkább akkor érdemes ilyesféle feladatkörben gondolkodnod, ha túl tudsz lépni egy-egy méltatlan megnyilvánuláson.

Sokan azokon vezetik le a feszültségüket, akik szerintük alacsonyabb helyet foglalnak el a társadalmi hierarchiában, és nem mindenkiről „pattan le” a lekezelés vagy egyenesen sértés. Ha viszont képes vagy nyugodt és türelmes maradni – ahogy mondani szokták, egyik füleden be, a másikon ki – ilyesféle szituációkban, érdemes lehet ilyen irányban keresgélned.

Kereskedelem és vendéglátóipar

Többünk tapasztalatai szerint ezen a két területen, ha végzettséget nem is feltétlenül, de némi tapasztalatot elvárnak. Én például ennek hiányában egyetlen nagyobb üzletláncnál sem jártam sikerrel, annak ellenére, hogy folyamatos emberhiánnyal küzdenek – aki pedig egyáltalán válaszra méltatott, a fentiekkel indokolta az elutasítást. Van viszont olyan barátom, akinek sikerült árufeltöltőként elhelyezkednie – a bölcsészdiplomája ellenére, ami valóban nem jó ajánlólevél ilyen esetben. Azóta szerencsére azt csinálja, amit szeret, és jó is benne.

Nem kellettem továbbá mosogatónak és konyhai előkészítőnek sem, bár két helyre is behívtak próbanapra – valószínűleg minden igyekezetem ellenére észrevehető volt a rutintalanságom. Apropó, próbanap: mindig rá kell kérdezni, hogy kifizetik-e (egyébként ez a cég törvény szerinti kötelessége is), illetve – még ha csak pár óra munkáról van is szó – ragaszkodni kell a szerződéshez.

Ellenkező esetben úgy jársz, mint én egy amúgy jó hírű és felkapott étteremben. Bizonyára nagy szükségük volt arra a pár ezer forintra, amit megspóroltak rajtam.

Ugyanakkor ismerek olyat, akinek a vendéglátóipar jelentette az áthidaló megoldást, sőt egy egész jó kávézóba sikerült bekerülnie, pedig szintén bölcsészként azelőtt csak vendégként járt hasonló helyeken.

Plazmaadás – ha azonnal kell a pénz

Ha nem félsz a tűtől, ez lehet a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a pénzszerzésnek. Ez nem azonos a véradással. Plazmaadásnál úgynevezett plazmaferezis történik, vagyis csak a plazma egy részét veszik le, a többit az alakos elemekkel (vörösvértest, fehérvérsejt, vérlemezke) együtt visszajuttatják a szervezetbe.

Ily módon természetesen nemcsak magadon, hanem beteg embertársaidon is segíthetsz. Vannak ugyanis olyan gyógyszerek, amelyek csak plazmából állíthatók elő. Ilyen gyógyszerre van szükségük például a véralvadási zavarban szenvedőknek – mégpedig folyamatosan, hiszen ez a betegség úgymond életre szól – vagy immunvédekezési zavarral született gyerekeknek, de például súlyos műtéteknél is alkalmaznak plazmát a „normál” vérpótlás mellett, mivel az koncentráltan tartalmazza a véralvadáshoz szükséges fehérjéket.

Plazmát adni nem túl macerás – az egész procedúra nagyjából annyi időt vesz igénybe, mint egy állásinterjú. Mivel van mód bejelentkezésre, várnod sem kell – csupán egy rutin orvosi vizsgálaton kell átesned, és ha minden rendben van, valószínűleg szinte azonnal indulhat is a ferezis.

Nagyjából háromnegyed órát ülsz egy kényelmes székben – ha éppen adod a plazmát, egy kis labdád kell pumpálnod azzal a kezeddel, amelyikből a vért veszik, ha pedig éppen visszakapod, lazíthatsz. Egyébként ezt az időt is ki lehet használni, vihetsz be telefont, könyvet, tanulnivalót – én például ferezisen mindig valamilyen vizsgára készülök.

Minden plazmacentrum nagyjából 6000 forint körüli költségtérítést fizet, vannak, amelyek időszakosan vagy állandóan pluszokkal is kedveskednek, mint például gyümölcslé, édesség, utalvány. Ráadásul plazmát viszonylag gyakran, évi negyvennyolc alkalommal lehet adni, így havonta több tízezer forintot is megkereshetsz ily módon.

Biztos, hogy szükséged van ennyi tárgyra?

Alig van olyan háztartás, ahol ne akadnának „majd egyszer jó lesz valamire” típusú tárgyak. Jellemzően évek múltával sem derül ki, mi az a valami, amire tényleg jók lehetnek, miközben csak foglalják a helyet – és tulajdonképpen áll bennük a pénz. Érdemes számba venned a dolgaidat ilyen szempontból, mert szinte biztos, hogy több „találatod” is lesz: jó állapotú, de évek óra nem hordott ruhák, cipők, kiegészítők, sohasem olvasott könyvek, szekrény mélyére süllyesztett dísztárgyak vagy edények – a sort nyilván hosszan lehetne még folytatni. Néhány fotóval és egy rövid, de minden szükséges információt tartalmazó leírással már mehetnek is valamelyik hirdetési oldalra, vagy akár egyszerre többre is. Ezek alapértelmezetten ingyenesek, bár persze lehetőség van a hirdetésed kiemelésére, ami értelemszerűen fizetős, így csak akkor érdemes ilyenben gondolkodnod, ha nagyobb értékű áruról van szó.

Garancia persze nincs a sikerre, de ha találkozik a kínálat és a kereslet, azonnal pénzhez juthatsz, anélkül, hogy túl sok energiát fektettél volna a dologba.

Ráadásul az ilyesféle virtuális piacterek nagymértékben hozzájárulnak a környezetvédelemhez is, hiszen azok, akik nem újat vesznek, hanem megelégednek a használttal, nem járulnak hozzá a tömegtermeléshez, ami a küszöbön álló klímakatasztrófa egyik oka.

„A zene majd csak megjön”

Tisztában vagyok vele, hogy a fenti lehetőségek egyike sem különösebben lelkesítő. De így vagy úgy, foglalkozást és/vagy bevételt biztosítanak, aminek nem csupán gyakorlati jelentősége van – hiszen ezek nélkül az ember önbecsülése pillanatok alatt a béka feneke alá kerül, ilyen állapotban pedig még nehezebb például állást keresni. Nincs jobb recept, mint csinálni, amit lehet, amíg el nem jönnek a jobb idők. Hogy Zorbát idézzük: „Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan…”

Római Orsi

Kiemelt kép: Rawpixel.com