–

Gazdikeresők

„Hála” a tömegközlekedésnek, egy kilométer gyaloglás után majdnem felkenődöm az angol követség autójára, de legalább tudom, hogy jó helyen járok. Az egykori irodaház hátsó épületének hetedik emeletére sietek. Beesem egy műterembe, ahol majdnem a nyakamba ugrik egy kutya. Összedugjuk az orrunkat. Kiderül, a jószág az angol nagykövethez tartozik ( Akit DTK is elvitt magával) , de már rohan is, mielőtt annyit mondanék neki: „Good Morning, Miss!”. 

Sajtótájékoztatóra érkezem, amit azért rendeztek, mert hamarosan elindul az RTL gazdikereső realityje, amiben menhelyi kutyáknak keresnek gazdit. Csak azért mondtam igent, mert ezer éve mentett kutyáim vannak. Az egész történet 14 éves koromban kezdődött, amikor Böbi kutyát alig négy hónaposan elhoztuk a Fehérkereszt Állatmentő Ligától. Onnantól megváltozott az életem. Nem, nem lettem kutyakiképző, sem állatorvos, viszont attól a naptól a szombatjaimat a Lovag utcában, valami lepukkant pincében töltöttem, ahol fűnek-fának ajánlgattuk a kutyákat.

Böbike meg csak nőtt-nőtt, és pár hónap múlva egy megtermett „borjút” terelgettünk az udvaron.

A megfejthetetlen felmenőkkel rendelkező jószágot Szopó Béla bácsi kiképzőközpontjába hordtuk, ahol megpróbáltak belőle kemény kutyát faragni. Elárulom: nem sikerült. Azon túl, hogy én többször arccal söpörtem fel a földet, miközben Böbi hörgött a „csibészre”, semmi nem történt. Élesben röhögőgörcsöt kapva bámult rám, hogy mit akarok én tőle, és miért enne meg bárkit is. 

Miután kirepültem a szülői házból,  azonnal úgy éreztem, nekem kutya kell, így került Banán az életembe.

Azt hittem, egy puli kerül hozzám a hírhedt Móna Gyulától, akinek halála után borzalmas körülményeket találtak az általa fenntartott menhelyen. (Persze ma már nem választanék kutyát csak a kinézet alapján, „Nézd, milyen cuki, vigyük azt!” felkiáltással, de akkor még fiatal voltam és bohó. Meg tán az állatvédők sem voltak olyan tudatosak, mint ma… Akkor még szinte bárkinek adtak kutyát.) 

A puliról azonban a nyírás után kiderült, hogy egy fajtatiszta drótszőrű foxi.

Éveken át nyomasztotta a Markusovszky tér kutyáit a legjobb haverjával, egy idősebb staffal, akinek a gazdája épp börtönben ült, ezért a gazda nagyija sétáltatta.

Banán kutya sajnos nem szeretett minden ebet, ennek köszönhetően elég nagy rutint szereztem a kutyákról való leszedésében. Öregkorára megenyhült, és egyben a világ legjobb gyerekvigyázójává vált. Évekig őrizte a gyerekem, amikor aludt – senki nem zargathatta a kölköt. 

De nem csak vidámság és mese az élet – a másik ebem, Csiri kutya egy évet húzott le a menhelyen, és azóta sem jött rendbe. A világ legfélősebb kutyája, kivéve, ha a tyúkokról van szó, mert őket szeretné minél közelebbről megvizsgálni. Sajnos néha sikerül is neki. 

Ám ennél sokkal tragikusabb, hogy tavaly januárban befogadtam egy felnőtt airedale-keveréket, aki két hónappal később elpusztult. A boncolás során kiderült, hogy az ivartalanításnál benne hagytak egy törlőkendőt. Nehéz erre szavakat találni… Ő nagyon megérdemelte volna az életet.

Szerencsére – vagy sajnos – néhány hónappal később szembe jött velem Krumpli kutya. Kicsi volt, félt, és Nógrádból hozták el, egy idős néni házából. Az anyukája klasszikus falusi tacsi mix volt. Krumpli azonnal beleszeretett Csiribe, és azóta is elválaszthatatlanok. Ha a kutyasuliban eltávolodtak egymástól, hol az egyik zokogott, hol a másik – katasztrófa volt az egész. A cuki nyalóka kutya helyett, akit én akartam volna, Krumpli igazi vidéki parasztkutya lett, aki gondosan menedzseli a ház és a kert ügyeit. 

Az én kutyáimnak jó sora van, de Magyarországon elképesztő mennyiségű eb él láncon, dobják ki, hagyják el, vagy adják le.

Sokkal több a felesleges szaporulat is, mint kéne, mert a gazdik nem ivartalanítják a jószágokat, vagy egyszerűen agyonütik őket, ha már öregek. Naponta jönnek szembe velem borzalmas történetek húsba nőtt nyakörvekről, sérült és legyek által beköpött kutyákról, út szélén hagyott jószágokról, erdőbe kidobott kölykökről. Az állatszeretők- és védők szélmalomharcot vívnak a gondatlan gazdikkal és a rettenetes mennyiségű kutyával, akik elapadhatatlan forrásként „termelődnek” újra és újra. 

A Pacsi! című műsor ebben próbál legalább egy kicsit segíteni. Ezért is invitálták az angol nagykövetet a sajtótájékoztatóra, akinek szintén menhelyi és keverék kutyája van. Plusz macskája is, de azt nem hozta el, a többi kutya nagy örömére. 

Így fotózd a jószágodat! 

És mivel a sajtótájékoztató egy fotóstúdióban zajlott, kifaggattam a Vizslafotózás tulajdonosait arról, hogyan lehet értékelhető képet lőni egy kutyáról. Vagy többről. 

Ezt a képet a szerző készítette, sajnos sikertelenül

Első lépés: legyen egy mobilod. Ez a legjobb eszköz állatfotózásra, mert gyorsan elő tudod venni, és nem kell a beállításokkal törődni. Viszont nem szabad túl gyorsan a telefon után kapni, mert akkor azt hiszi, kaja van nálad.

A második legfontosabb: legyen motivációs eszközöd. A legjobb a szagos, ízes jutalomfalat, de néha az is elég, ha csörög a zacskó, akkor is figyelni fog. 

Érdemes jobb kézbe fogni a mobilt, balba pedig a jutalomfalatot. Balkezesek mindezt csinálják fordítva. A telefont a jószágra állítod, és a fényképezőgép felé húzod a falatot. Csak mutasd meg neki, majd nyomd vadul a gombot, és imádkozz. 

A játék is  lehet motiváló eszköz, de ha attól sem lelkesedik, akkor a gazda hangja is megfelelő. Ha cukin néz rád, már kattinthatsz is.

Az akciófotózás során rohangálj a kutya után, ami megterhelő, de lehet, hogy megörökítesz egy csodás ugrást. Csak állítsd a telefonod sorozatfelvételre. 

Érdemes egy-egy fotó során egy magasságba kerülni a kutyával, mert akkor nem mindig felülről ábrázolja a kép. 

Macskaszemmel nézek ki a kutya mögül
Picur igazi emberbarát, és gazdikereső!

Ha a kedvenced a kanapén alszik melletted, finom és halk mozdulatokkal nyúlj a géped felé, mintha a gép előtt egy bomba lenne, amihez nem érhetsz hozzá, majd ugyanilyen alattomosan nyomd meg az exponáló gombot.

A szelfizésnek is megvan a maga praktikája: a kutyával úgy a legegyszerűbb, hogy fogsz egy szelet szalámit, ráteszed a mobilra, eltávolítod magadtól a kamerát, és már nyomod is a gombot. Praktikus, ha zsír- és vízálló a kütyü, de a jó képért áldozni kell. 

Ha mindez nem jön össze, nevess egy jót, és töröld a századik bemozdult fotódat is, ha pedig érdekel a menhelyi kutyák és a gazdik egymásra találása, nézd meg a  második évad első adását szeptember 29-én, szombaton 11:55-kor az RTL Klubon.

Ha megtetszett Füge és Picur, akkor a Vigyél haza! Alapítványnál keresd őket! 

Zimre Zsuzsa

Képek: Vizslafotózás