Szobatiszta csecsemők – minden, amit az EC-módszerről tudni kell
Amikor arról írt egy szerzőnk, hogy a három hónapos babája szinte szobatiszta, és jelzi, mikor jön rá a szükség, azt gondoltam, csak valamilyen elvadult anyuka lehet. Utólag megkövetem, hisz feltérképezve az EC-babás módszert, be kellett látnom, hogy a dolog nem is olyan elvadult ötlet, sőt! Ráadásul a környezetet is kíméli, ami szintén nem utolsó szempont. Zimre Zsuzsa írása.
–
Nem csalás és nem csoda
Egy gyerek általában hároméves kora körül válik szobatisztává. Ha csodagyereked van, kicsit előbb. És aztán itt vannak még az EC-babák, vagyis az elimination communication, azaz ürítéses kommunikációs gyerekek – jó, hülyén hangzik a megnevezés, de ami mögötte van, az nem.
Az itthon „természetes csecsemőhigiénia” néven elterjedt műfaj lényege, hogy már az egészen pici – értsd, néhány napos gyereket is figyeled, hogyan viselkedik, mielőtt kakil vagy pisil. Ha pedig ezt felismered, akkor kényelmes pózba kell csak tartani a babát, és eközben bili, csap vagy vécé fölé emeled. Ilyenkor lehet különböző hangokat adni vagy énekelni, és ezektől ő majd összekapcsolja a két dolgot. Nekem ez pont úgy hangzik, mint a kutyakiképzés, de természetesen eszembe sem jut egy babát egy kutyához hasonlítani, még mielőtt…
Így természetes
A szakértők szerint a babák ösztönösen nem akarnak maguk alá piszkítani, ezért is szeretnek pelenkacsere alatt üríteni. A gyereket az ösztönös viselkedésmód felé lehet terelni különféle technikákkal. Persze ez az egész nem erőszakos, távolról sem arról van szó, hogy a módszer alkalmazói lekötöznék a babát – régen lehetett ilyen horrorsztorikat hallani – hanem arról, hogy odafigyelnek az igényeikre.
A módszer négy részből áll: időzítés, a baba jelzései, ráhangolódás, asszociáció.
A szülő – monitorozva a gyerek szokásait – alakítja ki a ritmust. Az biztosnak tűnik, hogy a gyerekek – és felnőttek is – ébredés után pisilnek egyet, ezt érdemes megfigyelni. A testtartás, mimika, mozgás, mind-mind jelezheti az ürítési szándékot, amire a gondos szülő reagál. Ha megvan, mikor ürítene a baba, akkor egy hangjelzést kell a folyamathoz kapcsolni, melynek révén majd akaratlagosan is el fogja tudni engedni a záróizmait. Nem szabad elfelejteni:
ez a módszer nem biztos, hogy elsőre működni fog, azon kívül minden gyerek más, ezt is érdemes fejben tartani.
A ráhangolódásban segít a baba hordozása, mert a fizikai jeleket könnyebb értelmezni. Ha a gyerek a szülővel alszik, akkor pedig a reggeli vagy éjszakai pisilésre lehet könnyebben reagálni. A szakértők szerint ez nem kötelező, ha valaki nem szeretne hordozni vagy a családi ágyba engedni a gyereket, akkor sincs baj, a siker nem ettől függ.
Így egészséges
Bagi-Tóth Viktória, aki maga is EC-zett a gyerekkel, úgy véli, több szempontból is jó választás a módszer. Ők hamar felismerték a jeleket, és
ezért például nem volt szükség popsikenőcsre, féléves kora óta a gyermeke bilibe kakil, ami szerinte azért is jó, mert egészségtelennek találja azt, hogy a széklet szétkenődik a baba nemi szervében,
illetve úgy gondolja, a hasfájást is azért úszták meg, mert a baba a bilin ülve, egyenes háttal kakilt.
A megközelítés szerint részlegesen is lehet gyakorolni az EC-t, nem kötelező 0–24-ben figyelni a gyereket, lehet napszakra is fókuszálni. Az éjszaka erre kevésbé alkalmas, de szerencsére az ember úgy van tervezve, hogy jó esetben éjszaka nem ürít, hanem ébredés után, reggel, amit mocorgás, neszezés előz meg.
A módszer követői arra biztatják az anyákat, hogy a babát maga mellett tartva éjszaka, egy alul nem zárt ingecskében fektessék le aludni úgy, hogy a baba alá egy nedvszívó alátét kerüljön, a balesetek elkerülése érdekében – egyébként meg úgyis lesz jó pár év, amikor lehet éjszaka ágyat húzni, nem érdemes siettetni ezt az időszakot – az ágy mellé pedig mehet egy edény, amit rögtön fel lehet emelni, ha jön a pisi.
A pelenkamentesség mellett szóló érv az is, hogy így könnyebb észrevenni a jeleket.
És így környezettudatos
Gyarmati Andrea pszichológus magyarázata szerint az újszülöttek nem képesek a záróizmaikat akaratlagosan megfeszíteni, ellazítani azonban már a csecsemőknek is sikerül. Ezt használja ki a módszer, amelyet a hagyományos kultúrákban élő népek, például a kelet-afrikai őslakosok is előszeretettel alkalmaznak.
Bár ez az egész elsőre talán meredeken hangzik, érdemes belegondolni, hogy a világ számos országában nem használnak pelenkát – teszem hozzá, hál' istennek – mert
egyetlen gyerek után keletkező szemét is tonnákban mérhető, és ezek a gyerekek a tapasztalatok szerint hamarabb lesznek szobatiszták.
Gyarmati szerint jogos kritikaként merül fel, hogy a módszer nagyon időigényes, és ez, mi tagadás, így is van. Viszont az intenzív figyelem, ami a kialakításához kell, az első időszakhoz kapcsolódik, ezt pedig egyébként is szimbiotikus állapotban tölti a gyermek az édesanyjával. A néhány hónapos odafigyelés pedig kompenzálja az évekig tartó pelenkázás maceráját. A praktikus dolgokon túl az is szempont lehet, hogy a gyermek azt éli meg: a szükségletei fontosak és kielégülnek, a világban pedig lehet bízni.
Zimre Zsuzsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás:Getty Images/ JGI/Jamie Grill