–

A szex az életem része, ahogy az evés, ivás, a takarítás és a bevásárlás is. Nem kerítek nagy feneket a dolognak se a kapcsolaton belül, se azon kívül (ha éppen úgy hozza az élet). Ezt úgy értem, hogy megélem, ami adódik, elmondom, mit szeretnék, és megadom a másiknak, ami engem is boldoggá tesz. Alapvetően olyan egyszerű a szexualitásom, mint a faék. Talán emiatt van, hogy fikarcnyi bűntudatot sem érzek, ha ahhoz van kedvem, hogy elindítsak egy pornófilmet.

Tudom, hogy sokak szerint a pornó nem nőknek való, és sok szempontból ez így is van. Gyűlölöm, amikor egy nőt a hajánál fogva ráncigálnak, és úgy dugnak meg mint egy gumibabát. Ha a legcsekélyebb mértékben sem számít, hogy a nő mit érez – vagy mitől érezné jól magát. De ilyen filmeket nem nézek. Ahogy horrorfilmet sem, meg tankos-partraszállós-kardozóst sem. Szerintem egy felnőtt elég egyszerűen tud döntést hozni ebben. Ahogy abban is, hogy milyen nőt akar nézni, miközben szexel.

Mert én például nem a pasi miatt nézem a pornót, hanem a nő miatt. Erről egyébként sejtem, hogy másokkal is így lehet (legalábbis a barátnőim közül – aki bevállalja, hogy nézett már pornót, az azt is bevallja, hogy a leszbikus filmek jobban érdeklik). Persze erről baromi nehéz beszélni.

Mert hiába gondoljuk magunkat szabadelvű, felvilágosult, a saját nőiségükkel és a szexualitással alapvetően jól lévő felnőtt nőknek, azért arról ritkán beszélgetünk, hogy kinek mi a kedvenc pornója.

Amúgy szerintem az is csak a férfiak fejében élő fantázia, hogy a nők csupán a pasijukkal együtt néznek pornót (ahogy az sem igaz, hogy a nők csak a partnerük kedvéért nézik). Nézünk mi a saját kedvünkért és örömünkért is. És így aztán főként egyedül – pont úgy, mint a férfiak.

De elárulni, hogy most épp aktuálisan mi érdekel vagy mi izgat, és mit láttál egy filmben, még a barátnők között sem könnyű. Sőt, ha belegondolok, én még sosem beszéltem meg a pasimmal, hogy épp milyen pornóval múlattam az időt, miközben ő leugrott a haverjaival sörözni. Bár olyan volt már, hogy este a vacsoránál kiderült, aznap mindketten rákattintottunk Kim Kardashian frissen kikerült szexvideójára. Vicces volt. Meg persze zavarba ejtő is.

Nem akarok álszent lenni. A pornó az szinte tiltott a nőknek (vagy legalábbis nem illendő). Nyilvánosan nem beszélünk róla, vagy nyerítve röhögünk, ha mégis, és megpróbálunk elbújni az italunk mögé. Józanul viselhetetlennek tűnik a szembesülés azzal, hogy mi is pornófogyasztók vagyunk. És ez olyan szomorú igazából. Mert bár nyilvánosan nem vállalható, mégis olyan magától értetődő az egész szex dolog, meg az, hogy érdekel, hogy csinálják Kovácsék a 2/b-ben. Vagy hogy Kovácséknál jobban érdekel, hogy csinálja Stoya.

Szerintem a pornóval is pont úgy van, mint az élet minden egyéb dolgával. Ha nem kényszerít rá senki, és ha te hozol döntést arról, hogy akarod-e, nézed-e, mit nézel, mikor, kivel és hogyan, akkor nincs ezzel semmi baj, és lényegtelen, hogy miért kapcsoltad be. Azért, mert nincs pasid már egy ideje, vagy azért, mert van.

A pornó nem hiánytünet, hanem eszköz. Ahogy vibrátort sem csak az használ, akinek kisfarkú a pasija, vagy akinek nincs pasija, vagy akit nem tud kielégíteni a pasija.

Nyilván jobb lenne, ha több olyan pornófilm lenne, amiben a nőket nem úgy kezelik, mint egy fröccsöntött műanyag bábut. Meg ha a pornóipar nem kizárólagosan vagy elsődlegesen a férfiak szükségleteiről szólna. De ehhez szerintem első lépésként az kellene, hogy a nők felvállalják: ők is szeretik nézni a szexet. Mert amíg a pornó biznisz is (márpedig az, nem is kicsi), akkor a kereslet befolyásolni tudja a kínálatot, úgyhogy végső soron nekünk, nőknek jó, ha többünkről kiderül, hogy rendszeresen látogatjuk az sssh.com-ot.

 

Markovits Ramóna

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/S_Chum