–

3.000.000.000 ember nem tévedhet!

A világon több mint három milliárd ember használ különféle közösségi oldalakat, átlagosan két órát töltünk minden egyes nap azzal, hogy szkrollozzunk, browszoljunk, lájkoljunk, megosszunk, lemérges-szmájlizzunk, tweeteljünk és update-eljünk különféle posztokat rogyásig. Napi 120 perc bizony nem kevés, ha ennyit gyúrnánk, jógáznánk, meditálnánk, vagy épp zabálnánk, az egyértelműen meglátszana rajtunk valamilyen formában. Mit okoz tehát a közösségi média ilyen mértékű használata?

Mivel az egész jelenség valóban nagyon friss, hosszú távú következtetéseket nehéz lenne levonni. Ráadásul az oldalak felhasználási módja is folyamatosan alakul. Régebben boldog-boldogtalan önjelölt DJ-ként osztogatta a kedvenc számait például, ma már ez nem annyira jellemző. Azt is kezdjük lassacskán megtanulni, hogy milyen tartalmak és képek azok, amik utólag visszaüthetnek, és mik azok, amik kockázat nélkül terjeszthetők bárhol.

A BBC Future gyűjtötte össze a tudomány legfrissebb eredményeit azzal kapcsolatban, hogy milyen jótékony, illetve negatív hatása lehet az életünkre a szociális média önfeledt fogyasztásának.

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz

Egy 2015-ös washingtoni kutatás szerint a közösségi oldalak használata egyszerre csökkenti és növeli a bennünk feszülő stressz szintjét.

A kérdés ezek után persze csak az, hogy mi áll a végeredmény oldalán, azaz jobban vagy rosszabbul érezzük tőle magunkat? Egy 1800 ember bevonásával készült felmérés szerint a Twitter az egyik legnagyobb ludas stressznövelésben, főleg nők esetében, akik az oldal olvasgatása közben óhatatlanul is szembesültek mások feszültségével. Mindazonáltal az oldal arra is alkalmas, hogy az ember ventilálja kicsit a benne felgyülemlett rossz érzéseket, így minél rendszeresebben használja valaki, annál hatékonyabban csökkenti a stresszt.

A hangulatunkra is egészen faramuci módon hat a Facebook. Egy 2014-es ausztrál felmérésből kiderült, hogy sokkal vacakabbul érzi magát az, aki húsz percig a közösségi oldalt bújja, mint aki csak simán szörfölget a neten, méghozzá azért, mert a laza facebookozgatást hajlamosak vagyunk elpocsékolt időként értékelni. Arról nem is beszélve, hogy mások jó vagy rossz hangulata vírusként terjed az oldalakon, ami alól nehéz kivonni magadat – kivéve persze, ha hozzám hasonlóan ügyesen kezeled a letiltás és a bannolás funkciókat. A rossz időjárás például képes egy teljes százalékkal megnöveli a komorabb hangulatú posztokat. Jó hír viszont, hogy a boldog státuszok hatékonyabbak, egy vidám update újabb 1,75-öt generál.

Az sem jó, ha túl sok közösségi oldalon lógsz, mivel szorongóbbá tehet, állítják a kutatók.

Azok, akik hatnál több felületen vannak jelen, háromszor nagyobb eséllyel szenvednek a búskomorság vagy az aggodalom kínzó tüneteitől, szemben azokkal, akik legfeljebb kettőt követnek.

Bár hogy pontosan mitől is lesz valaki rosszabb kedvű ezektől, azt nem tudni. Simán benne van a pakliban, hogy épp fordított a helyzet: azok használnak kettőnél több felületet, akik amúgy is hajlamosak a szorongásra.

Filterezd boldogra magad!

Nyilván az sem mindegy, milyen információk és üzenetek érnek bennünket nap mint nap. Azok, akik depressziós tüneteket produkálnak, reménytelennek érzik az életüket, magukat pedig értéktelennek, rendszerint az online külvilág felől is több negatív visszajelzést kapnak. Itt ismét felmerül a tyúk-tojás problematikája, hiszen ha valaki – például a közösségi oldalaknak hála – cyberbullying áldozata lesz, annak nyilván nem könnyű megőrizni a töretlen jókedélyét. Hiszékenyebb felhasználókat pedig az is negatívumként érint, ha elhiszik, mások élete valóban olyan boldog, gazdag, izgalmas és fényes, mint az Instagramjuk szépen filterezett képein. Egy 2016-os felmérés szerint, ha gyakran nézegeted másik szelfijeit és boldog pillanatairól készült képeit, azzal garantáltan eléred, hogy pocsékabb legyen a hangulatod, és magadat is kevesebbre fogod tartani. Ám jobb, ha észben tartod, hogy összehasonlítgatni a saját sallangmentes hétköznapjaidat mások aprólékosan kiválogatott és szépre retusált ünnepi pillanataival, csak torz következtetéseket szülhet. A közösségi oldalak okozta önbizalomhiányt a szakemberek épp ezért a kutya szőrének bevetésével ajánlják kikúrálni. Ugyanis ha a saját adatlapodat, az oldalra feltöltött képeidet, szelfijeidet és posztjaidat nézegeted, az jelentősen megnövelheti a magabiztosság és büszkeség érzését. Végtére is csak rajtad múlik, milyen képet kívánsz sugározni magadról a külvilág felé. (Már amennyiben le van tiltva nálad az a funkció, hogy a haverok betaggelhessenek a hajnali négykor készült szétcsúszott csoportképeken.)

Mások „boldog” képeinek végignyálazása viszont akár motiváló irigységet is kiválthat belőlünk, ami lehet jótékony hatású. Lehet, hogy épp valaki pálmafás/lovagolós/csőrözős képének megpillantása után fogod úgy érezni, hogy ideje a kezedbe venni a sorsodat, és nekivágni a nagyvilágnak/megtanulni egy újabb sportot/végre valahára válaszolni annak a fiúnak, aki hónapok óta kitartóan ostromol üzenetekben.

Én látom, ha baj van

A közösségi oldalak azonban preventív funkciót is elláthatnak. A Microsoft kutatói 476 felhasználó Twitter-profilját vizsgálták meg depresszióra utaló szóhasználat, stílus, érzelmi megnyilvánulások után kutatva. Eredményeik felhasználásával kifejlesztettek egy olyan módszert, ami tíz esetből hétszer képes pontosan diagnosztizálni a depresszió megjelenését még azelőtt, hogy az komolyabb tünetekben megjelenne.

Gyakran éri az a vád is a közösségi oldalakat, hogy ők a felelősek az alváshiányunkért, amit részben a kütyükből sugárzó kék fény okoz, mely beavatkozik az alvásciklusunkba. Részben pedig a folyamatos csekkolási inger, hiszen néha valóban képtelenség  elaludni, amikor még nem ellenőrizted, hogy a másodnagybácsi is tisztességesen belájkolta-e a tündérien hurkás kisbabádról feltöltött hatvankettedik fényképet. No meg mikor lehetne hatékonyabban kémkedni online az exed új csaja után, mint hajnali kettőkor, két pohár szürkebarát elfogyasztása után?!

Használd, de mértékkel

Minden kétséget kizáróan a Facebook arra mindenképp alkalmas, hogy olyan emberekkel – rokonokkal, távoli ismerősökkel, volt osztálytársakkal – is tartsuk a kapcsolatot, akikkel egyébként nem sűrűn hoz össze az élet.

Arra viszont feltétlenül oda kell figyelni, hogy ha valakivel élőben találkozunk, akkor neki szenteljük minden figyelmünket, amíg a társalgás tart – derül ki egy vizsgálatból.

Ezúttal 64 embert kértek fel arra, hogy párosával csevegjenek tíz percet egymással úgy, hogy a csapat egyik felénél ott lehetett az asztalon a mobilja, a másiknak azonban nem. Azok, akiknek az orra előtt volt e rövidke időben is a telefonja, sokkal kevésbé nyilatkoztak pozitívan a beszélgetésről. Úgy érezték, az egész nem jelentett túl sokat, és közelebb sem hozta őket egymáshoz. Akik viszont képesek voltak valóban egymásra koncentrálni mindenféle zavaró tényező nélkül, kellemes tapasztalatokkal gazdagodtak.

Hogy mi a tanulság ebből a sok kutatási eredményből? Nos, talán annyit haza lehet belőle vinni, hogy a közösségi oldalak távolról sem ördögtől valók, ha képesek vagyunk megtalálni az egészséges arányokat és a helyes felhasználási módot, illetve nem kizárólag az online térben próbáljuk a társadalmi életünket lepörgetni. Ebben az esetben csak profitálni tudunk belőlük.

 

Fiala Borcsa 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/DisobeyArt