A bambulás fontossága – Ezért hagyd néha kicsit békén az agyad
Te is hajlamos vagy minden igyekezeteddel azon lenni, hogy a figyelmedet egyfolytában fókuszáld? Mert „a bambulásnak semmi haszna nincsen”. Vagy mégis? Sebők Franciska pszichológus írása.
–
Sokszor előfordul, hogy szétzilálja a mindennapjaidat egy nehéz döntéshelyzet? Kattogsz reggeltől estig, az egyik percben így gondolod, a másikban pedig úgy. A megoldás az lehet, ha egy kicsit mással kötöd le magad. Amikor hagysz időt magadnak „semmit tenni”, az agyad másfajta üzemmódba kapcsol. Ebben az állapotban a figyelmed szétszóródik, és egyfajta belső monológ alakul ki, amelynek segítségével addig nem látott összefüggésekre, új nézőpontokra tehetsz szert. Mi történik ilyenkor?
A figyelemnek két fő formája van
Agyunkban két – egymástól nagyjából független – rendszer működik a figyelem szempontjából. Az egyik olyan, mint egy folyton működő számítógép, minden percben munkában van a háttérben, keresi az összefüggéseket. Ebből a rendszerből ugranak elő aztán váratlanul a megoldások egy-egy problémára. Ez a rendszert a nyitott tudatosság/intuitív figyelem jellemzi:
-
akaratlan, automatikus, mindig bekapcsolt állapotban van
-
rutinjaid elvégzéséért felelős (például autóvezetés, bevásárlás)
-
több dolgot észlel egyszerre, mint egy pásztázó figyelem egy kereszteződésben, de kiszűri azt, ami fontos (például a sziréna hangja)
A másik fő rendszer tulajdonképpen a hétköznapi értelemben vett akaratlagos figyelemért felelős, mint a tanulás, beszélgetés valakivel. Az aktív figyelem főbb jellemzői:
-
akaratlagos, tudatos erőfeszítést igényel
-
ez felelős az önkontrollért, hogy hirtelen érzelmi impulzusokat adott esetben csillapítani tudja
-
képes új dolgokat tanulni, ez felelős az önreflexióért, mérlegelésért, tervezésért
Az aktív figyelmi rendszer nagyon nagy energia befektetést igényel, így a két rendszer egyensúlya folyamatosan a háttérben működő rendszer felé törekszik. A legegyszerűbb példa erre az autóvezetés. Kezdetben nagy erőfeszítést, koncentrációt igényel, majd a gyakorlás során egyre inkább rutinszerűvé válik, lassan észre sem veszed, mennyi mindent dolgoz fel, koordinál az agyad. Szinte alfában vezetsz, aztán jön egy szirénázó autó. Ezt a pásztázó figyelem kiszűri, és bekapcsol az aktív figyelem, ami képes megoldani az adott közlekedési helyzetet.
Miért hasznos, ha néha „békén hagyod” az agyadat?
Röviden azért, mert kreatív megoldások, újszerű gondolatok bukkannak fel a háttérben működő „számítógépünkből”.
-
Segíthet mindennapokban megtalálni a válaszokat: Az elbambulás a korábbi tapasztalatok összegyűjtésére vonatkozik, így javíthatja a problémamegoldó készségeket. Az álmodozás belső monológja pedig segíthet abban, hogy a célok, a korábbi tapasztalatok szemüvegén keresztül váljanak tervezhetővé.
-
Segíthet az önismeret mélyítésében: „Ki vagyok én? Milyen hivatást válasszak?” Ezekre általában nem úgy jönnek a válaszok, hogy szombat délután leülsz, és kitalálod a válaszokat ebéd után. Sokat segít, ha relaxált, meditatív állapotban hagyod szabadon kóborolni a gondolatokat.
-
Javíthatja a memóriát: Ha egy szituációt több ember nézőpontjából, többször is elképzelsz, az adott emlékkép jobban rögzül, így később könnyebben előhívható.
-
Növeli az empatikus készségeket. Azáltal, hogy egy-egy helyzetet más szempontjából is megismersz, több oldalról is megközelíthető ugyanaz, így sokkal egyszerűbb a másik nézőpontját elfogadni.
-
Fejlesztheted a kreativitást: Az intuitív figyelmet jellemző nyitott tér elengedhetetlen a szokásostól eltérő ötletek megjelenéséhez. Ahhoz, hogy elszakadj a régi beidegződésektől, előbb meg kell az elmédnek engedni, hogy kilépjen az általa ismert valóságból.
Túlzásba is lehet vinni?
Amikor az intuitív figyelmi rendszer kerül túlsúlyba, lényegében a sémák szerint viselkedsz. „Ezt így szoktam, azt úgy szoktam”, közben nem veszed észre, hogy valaki, akit szeretek, nem érzi jól magát.
Ebben az üzemmódban folyamatosan pöröghetnek a háttérben a magadról alkotott sémáid. Például észre sem veszed, hogy aznap már harmincszor elmondtad magadról, hogy „béna vagyok”.
Ez egyfajta sodródó, öntudatlan állapot.
Mi történik, ha a tudatos figyelem kerül túlsúlyba?
Amikor nagyon sűrű a naptár, folyamatos tennivalók, határidők vannak, azok olyan mentális megterhelést jelentenek, ami miatt ingerült lehetsz, vagy mindent elfelejtesz. Véges az energiaszinted! Néha ki kell kapcsolni az agyadat, hogy az egyensúly helyreálljon. Ha ennek nem engedsz, túlhajszolt, stresszes lehetsz, elveszik a spontaneitás, a kreativitás. A két rendszer egyensúlya az ideális.
Egyik figyelemtípus túlsúlya sem kifizetődő hosszú távon. Azt, hogy egy adott ember életében milyen arányban „kellene” ennek, vagy annak a rendszernek jelen lennie, kívülről megmondani szinte lehetetlen. Többek között attól függ, milyen élethelyzetben van, mi a munkája… Legyen a te kezedben a kapcsoló! Ha az kell, akaratlagos figyelmedet tudod az adott célra irányítani; ugyanakkor hagyj időt arra is, hogy az elméd pihenjen, rendszerezze a mindennapi impulzusokat.
Cikkem forrásául Daniel Goleman Fókusz című könyve szolgált, jó szívvel ajánlom mindenkinek, akinek a téma felkeltette érdeklődését.
Sebők Franciska
Ha kíváncsi vagy, hogyan bambul Fiala Borcsa, kattints ide, ha pedig tudni szeretnéd, miért jó lustálkodni, ezt a cikket olvasd el!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/stockfour