–

Fő a biztonság

Az uszodához hamarabb értünk oda, mint a barátaink, akikkel együtt néztük meg a versenyszámokat. Így volt időnk kicsit nézelődni a főbejáratnál. A rendőri készültség óriásinak tűnt. Kicsit úgy is éreztem magam, mint valami katonai felvonuláson: láttunk rendőröket takaros kis mopedeken elhúzni, mintha Olaszországban lennénk. Láttunk biciklis rendőröket, ahogy vagányan kiállnak a nyeregből, mintha Miami strandján lennénk. Láttunk terepszínű ruhában TEk-eseket és fekete öltözetű TEK-eseket, ahogy lelkesen flangáltak hatalmas fegyvereiket szorítva. Fegyveres amúgy a Dunán is előfordult, ismerőseink, akik a híd felől éreztek, mondták, hogy a folyón motorcsónakokban ültek a mesterlövészek. Szóval biztonságban érezhették magukat a szurkolók.

Mi végül a Dunához közelebb eső bejáratnál mentünk be, itt kevesebben álltak sorban. A beléptetésnél a táskát átvilágították, és egy detektoros kapun is át kellett sétálni, mint a reptereken. Ekkor egy picit megakadt a csapatunk, mert a barátnőm táskájában szúróeszközt találtak. Egy olyan victorinox minikészletet kell elképzelni, mellyel évek óta utazik repülőn, mert annyira pici vágófelületetek vannak rajta, hogy mindig felengedik a gépre. Nem baj, itt nem lehet ezzel bemenni, elfogadtuk, mosolyogva leadta az erre kijelölt csomagmegőrzőben, ahol majd a versenyek után átveheti. Addig én a rendőrrel beszélgettem, akinek a manikűrszettet be kellett mutatni. A kék ruhás szerv nagyon kedvesen társalgott velem. Amikor elismerően dicsértem neki a készültséget, bólogatott, szerinte több itt a rendőr, mint a civil. Faggattam, látott-e valakit úszni az Arénában, azt mondja, nem, de nem is érdekli, csak rendben menjenek le itt a dolgok.

És itt jött az a pont, mikor azt események más irányt vettek

Egy biztonsági őr ekkor hirtelen megszakította a kék ruhás férfival való bájos csevejemet.

– A biztonsági kamerák felismerték az arcát, kérem, fáradjon velem! – vont félre az úriember. – Kérem, a személyijét!

Miközben készségesen arrébb álltam a barátnőm lányával és az én nagyobbik lányommal, és odanyújtottam neki az igazolványt, azért rákérdeztem, hogy akkor most ez mit is jelent?

– A rendszer valamilyen százalékban egyezést talált az ön arca és valaki más arca között. Pár perc az egész, nyugodjon meg! – jött a válasz.

Nyugodt voltam, és igyekeztem bátorítóan mosolyogni a lányokra. Nem mondom, hogy nem futottak át rémes gondolatok a fejemen, például ez: kész szerencse, hogy rövid a hajam, mert abba nem lehet belekapaszkodni. Addigra még három biztonsági őr gyűlt körénk, egy nő és két férfi. CB-rádión olvasgatták be a személyim adatait (kinek?), de valahogy nem sikerült beazonosítani őket. Addig a biztonsági őrrel is kedélyesen elbeszélgettem, nyugtasson meg, hogy ez mással is megtörténik, nem csak nekem kell itt, oldalt állnom percekig az őrök gyűrűjében.

A barátnőm ekkor ért vissza, azt hitte, hogy interjút készítek, ezt szóvá is tette.

„A hölgy újságíró” – közölte az őrrel kedvesen.

Ő erre egy picit elsápadt, azonnal megkérdezte, melyik újságnak írok. Közöltem, hogy a WMN-nek, egy női újságnak, erre láthatóan megkönnyebbült. Körülbelül húsz percnyi várakozás után visszakaptam az iratomat. Még szerencse, hogy egy órával a kezdés előtt értünk ide, ahogy a szervezők azt minden fórumon kérték.

Az esettel nem lenne semmi gond. A rendezvény házirendjének megfelelően biztonsági őr is igazoltathat látogatókat. A sportrendezvényen való kamerás megfigyelés pedig a sporttörvénynek megfelelően táblákon és a jegyeken is fel volt tüntetve, bár a felvett anyag felhasználásáról szerintem már nem történt meg a látogatók tájékoztatása ugyanezeken a felületeken, mint ahogy arról sem, hogy pontosan hol is helyezkednek el a kamerák. Ami számomra aggályos lehet, az az arcfelismerő rendszer, és az ehhez használt adatbázis, de nem vagyok jogi szakértő, így csak sejtéseim vannak a témával kapcsolatban.

Egy 2016-os cikkben a vs.hu-n ezt találtam:

„A VIII. kerületi önkormányzat március végén jelentette be, hogy Józsefvárosban a térfigyelő kamerarendszer bővítésének részeként arcfelismerésre képes kamerákat is telepíteni fognak. A hírre akkor sokan felkapták a fejüket, hiszen a fejlesztés végrehajtásához szükséges jogszabályi háttér jelenleg egyáltalán nincs meg. Az azonosítás végrehajtásához ugyanis először létre kellene hozni egy annak alapjául szolgáló adatbázist, erre pedig sem a rendőrségnek, sem a kerület vezetésének nincs törvény adta lehetősége.”

Szóval nem tudom pontosan, mi történt velem a vizes vébén a beléptetés után

Egyfelől nagyon megnyugtató, hogy ilyen biztonságban érezhetem magam ezen a sportrendezvényen bármilyen támadással kapcsolatban (mondjuk, az épület oldalán futó fémlépcsőzeteken inkább nem akarom elképzelni a pánikban menekülő tömeget efféle helyzet esetén). Másfelől picit rémisztő a gondolat, hogy az arcom benne van egy adatbázisban, még ha nem is rendőrségiben, vagy, hogy egy biztonsági cég számára hozzáférhető egy ilyen adatbázis, akár a rendőrségi is. Az esettel kapcsolatban a WMN hivatalos levélben kereste meg a rendőrség sajtóosztályát és a vizes vébé biztonsági szervezőit. Reméljük, tőlük többet is megtudunk.

Rendőrségi összefoglaló a kérdéseinkre 

Gál Kristóf megbízott szóvivő küldte el a rendőrség válaszait az üggyel kapcsolatban, a vizes vb biztonsági cége, a Valton Security nem reagált a megkeresésünkre. Megtudtuk, hogy a vizes vb-re érkező látogatók ellenőrzésére szolgáló arcfelismerő rendszert a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat üzemelteti. Az nem derült ki, hogy egy ilyen arcfelismerő rendszer, és az az alapján való igazoltatás jelenleg jogszerű-e Magyarországon.

A rendőrség sajtófelelőse nem adott egyértelmű választ arra, miszerint az arcfelismerő rendszer alapján igazoltathatnak-e a vizes vb-re érkező látogatót, ehelyett azt taglalta, hogy pontosan mit is jelent az igazoltatás.

A kérdésre, hogy kik találhatók az arcfelismerő rendszerben, ki készítette ezt az adatbázist, és mi alapján töltenek fel ide embereket, szintén kitérő választ kaptunk, csak a kérdés harmadik felére kaptunk feleletet, miszerint az üzemeltető a hatályos jogszabályoknak megfelelően tölti fel az adatbázist.

Ez van, ezt kell szeretni...

Én ezek alapján még mindig aggályosnak érzem az arcfelismerő rendszer használatát, de mint említettem, nem vagyok jogász.

A bejutás nehézségei szerencsére nem akadályoztak meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat a világbajnokságon

Volt itt ugyanis minden, mi szem szájnak ingere. Aki nem szurkolni szeretne, az shoppingolhat is, elviheti a gyerekét mini gokartozni, hallgathat koncertet (a végén még ByeAlex zenéjét is élvezhettük), vagy ehet-ihat, és mindezt igen jó minőségben, hiszen igazán igényes szolgáltatók települtek ki erre a rendezvényre. 

De a lényeg mégis csak a szurkoláson van. A meredek kialakítású lelátón még magasabbról is jól lehet követni az eseményeket, ráadásul három óriási kijelző is segíti a nézőket ebben. A hangulat pedig fenomenális. Jártam már pár úszóversenyen, és hallottam drukkolóktól zengeni a lelátót. De ez a hangorkán és szenvedélyhullám, ami itt árad a medence fölött, sehol sem volt tapasztalható. A közönség őrjöngve lelkesítette a magyar úszókat.

Nem biztos, hogy kellemes érzés lehetett más nemzetek versenyzőinek, hogy például a 200 gyorson hatodik helyen végzett Kozma Dominik nagyobb ovációt kapott, mint a világbajnok. De ugyanez volt a helyzet a 1500 méteren negyedikként becsapó Kapás Boglárkával és vagy nyolcadikként beérő Késely Ajnával is.

És akkor még a két pillangókirályról Cseh Laciról és Kenderesi Tamásról nem is beszéltem, akik remek taktikával, lassabban indítva, majd fergetegesen hajrázva (főként Kenderesi robbantott hatalmasat) végül az első és a második helyen érkeztek be a középdöntő futamában. Az utolsó másfél hosszuk alatt nemcsak én ordítottam rekedtre a torkom, és tapsoltam püffedt vörösre a tenyerem. Dobogó szívvel, állva szurkolt nekik az egész Aréna. Felemelő pillanat volt, soha nem fogom elfelejteni. Még a túl erős légkondit is megbocsájtom, és a megállás nélkül sörért cirkáló bandát a sorunkban, akik egyetlen úszást sem láttak, mert állandóan alkoholért ingáztak, és persze legbelül ültek, tehát mindenkin át kellett verekedniük magukat...

De azért mégsem ez lesz a legmaradandóbb emlékem...

Finy Petra

A fotókat a szerző készítette