-

Hát, sziasztok!

Nem is olyan régen találkoztunk, tizenhárom éve. Akkor érkeztetek az iskolába, ami óriási dolog volt az életetekben. Akkor kezdtük közös életünket, ami alatt sok mindent megtanultatok.

De most nem rólatok lesz szó, illetve dehogyisnem.

Arról szeretnék beszélni, hogy mit tanultam tőletek, hogy mi mindent adtatok hozzá az életemhez, amiért hálám soha el nem múlik. (könnymorzsolás)

Tőletek tanultam a legtöbbet a mesék varázsáról. Hogy a mese nem kitaláció, hanem a valóság olyan magas szintje, amit elhinni is alig lehet. A szemeteken láttam a csodát, ahogy ott ragyogott benne mindaz, amiért meg kell születni a földre.

Ti tanítottatok figyelni a csöndre, meghallani azt, amit a csöndes, befelé dolgozó, finom és érzékeny gyerekek a csendjükkel kiáltanak. Amit olyan nehéz meghallani a hozzám hasonló nagyszájúak ricsajában. És ami azokról az értékekről szól, szelíden, melyek nélkül nem nagyon érdemes felnőni, élni. (torokszorulás)

Nektek köszönhetem, hogy a bőrömön érezhettem, nem lehet nevelni anélkül, hogy ne nevelném önmagam napról napra, nem taníthatlak titeket semmire anélkül, hogy ne tanulnék tőletek mindennap.

Tőletek tanultam, hogy van olyan gyerek, akinek nagyobb eredmény megkülönböztetni egymástól a d és b és p és q betűket, mint tudni az egész szorzótáblát.

Éreztem rajtatok, hogy mennyire segít nektek, ha bízom bennetek és szeretlek titeket minden észérv ellenére. Hogy ezek híján teljesen mindegy, mit csinálok, mert ez dönti el, hogy működünk-e együtt, vagy sem.

Megmutattátok, hogy néha fel kell emelnem a hangomat, de csak ritkán szabad.

Megtanultam, hogy miközben állati kemény vagyok, és összevissza csapkodok, az egyetlen, aki igazán sérül, az én vagyok, meg a bizalom bennem. És azzal nem játszunk

Megértettem, hogy ha közösen hozzuk a játékszabályokat, akkor ti úgy fogtok játszani, mint a félistenek, ahogy szorongva nem lehet.

Volt, hogy nagyon csúnyán elbántatok velem, gonoszkodtatok, és azt éreztem, nem bírom tovább. Olyankor az segített, hogy elképzeltem, milyenek lesztek akkor, amikor majd az érettségire készültök. Amikor majd akkorák lesztek, mint most. És az megnyugtatott.

De nem volt elég a fantáziám, most látom csak. Amit ti a tanulás és a tanulás valódi értelme körül műveltek, az csuda! Olyan dolgokat tudtok már, amit én csak tőletek hallok. És úgy tudtok minderről mesélni, ahogy én soha nem tudtam! Ezt hívják érettségnek. (könnyek)

Jó volt a tanítványotoknak lenni!

Néha majd gyertek vissza, és meséljetek!

És még valami.

Legyetek tanárok!

Kökéndy Ákos

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/hxdbzxy