Szívás a nyár – Mit csináljunk a szünidőben a gyerekekkel?
Szívás. Minden tetves szünidőben ez van. Szívás. Minden évben tizenegy, azaz TIZENEGY átkozott hetet kell megoldanom. Az a mázlim, hogy három szerencsés csillagállás is a birtokomban van: 1. saját városi nagymama, 2. vidéki nagymama, 3. megfelelő jövedelem a táborokra. És még így is nettó szopóág. Pari Mónika vendégposztja.
–
Mindazon szerencséseknek, akik általam nem ismert csodák okán meg tudják oldani ezt a tizenegy hetet – mosolyogva, és kevésbé nyomorultul, vagy azoknak, akik „a bajok eredeztetőjével”, a gyerekkel nem rendelkeznek, érzékeltetném, hogy miről is szól ez az egész.
Súlyosbító körülmény, ha a több az utód. A medium level, ha kettőnél több van belőlük. A misson impossible, ha a kettőnél több számú még kettőnél többféle intézménybe is jár. Ez ugyanis a hazai oktatási rendszerben komplett logisztikai szaktudást igényel, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy felmértem a világ összes kontinensének összes államának összes szorgalmi időszakon kívüli együttállását, de ettől még, ami itthon van, az kijelenthetően szar! Nemhogy egy városban, de még egy kerületen belül sincs semmilyen koherenciája a köznevelési intézmények nyári szüneteinek.
Simán előfordulhat, hogy a bölcsibe járó, az oviba járó és az iskolába járó leszármazottad totál más időpontokban van kirakva az utca kövére a rád váró kreativitással és jövedelemmel, hogy helyezd el, amíg te dolgozol.
A fent már említett szerencsés csillagzat alatti mivoltommal is számos kihívás elé nézek. Ilyen például, hogy mindkét nagymama dolgozik. Ez ebben az elferdült világban már csak ilyen... A nagymamák döntései és szabadságuk száma korlátozott, így figyelembe szükséges venni a saját önös igényeik mellett például az egyéb almokból származó unokákat is. Ez önmagában nem teszi lehetetlenné a feladatot, hiszen melyik nagymama ne álmodna arról, hogy a IX. kerületi lakásban, mondjuk, négy unoka rohangáljon a légkondiba bezárva, hiszen 36-38 fok van kint... meg UV-hegyek... és egyébként is kellően para négy kölyökre figyelni a játszón. De mindenesetre előzetes időpont-egyeztetést igényel a fent említett inkoherenciák miatt. Ezért nálunk készül minden évben egy nyári Excel-tábla.
A másik lehetőség, a tábor. Csak a példa kedvéért a mi esetünkben:
– az edzőtábor: 28.000 Ft
– az iskolai ottalvósvégreelviszik 150 kilométerre tábor: 26.000 Ft
– apuka cégeskedvezménnyeltábor: 30.000 Ft
– iskolai napközis tábor: 20.000 Ft
Nem kell semmilyen eszközt elővenni, megmondom: 104.000 Ft. És ez csak négy rohadt hét! NÉGY a TIZENEGYBŐL!!! És csak egy gyerek, mert szerencsére a másik még kicsi a táborokhoz... vagy nem szerencse. Ki hogyan értelmezi. Ugyanis erre az időre őt még meg kell „oldani”, mert az ovi is bezár.
A teljes nyárból a család, átlagos reprodukciós számmal (két gyerek) max. nettó két hetet tölt együtt. Ugyanis a „mérhetetlen sok szabadsággal”, amivel rendelkezünk apukával, gondolnunk kell a karácsonyra, mázlisták esetén még egy családi hétre, mondjuk, egy síelésre az évben, plusz minden egyéb alkalomra, amikor egész egyszerűen másra kell a szabi. Ráadásul mi olyan eretnek dolgokat is csinálunk – nagyon halkan mondom, nehogy megvonjanak valami családi pótlékot, vagy ilyesmi – szeretünk KETTEN is elmenni valahova. A félreértések elkerülése végett, ez jellemzően nem Rio de Janeiro vagy a Bahamák, és egészen ritkán éri el a négy összefüggő napot.
És akkor most képzeljük el ezt az egészet egy egyedülálló szülő esetében. Vagy nagymamák nélkül. Vagy azoknál a családoknál, ahol a 26.000 forintos egyszeri plusz kiadás egészen egyszerűen elképzelhetetlen összegnek tűnik. Képzeljük el a munkáltatók arcát a tizenegy megoldandó hét láttán, miközben nyilvánvalóan nekik is jellemzően vannak gyerekeik, de mint tudjuk, az más...
Ez mindenkinek szívás. De tényleg. A gyereknek, a szülőnek, a munkáltatónak, a nagymamának, az iskolának.
Drága köznevelésért felelős vezetők, döntéshozók... vagy csak döntéselőkészítők! Ideje lenne ezt átgondolni.
Tudom, hogy a változásokat, az új dolgok bevezetését egészen kivételes esetben előzik meg felmérések, alátámasztó dokumentumok, ne adj’ isten megalapozó számok, de utalnék a már említett Excel-táblára, amit én minden tetves évben elkészítek, amit utána apukával osztott Google-naptárba konvertálok, kiküldök a nagyszülőknek, hogy a tizenegy hét, öt felnőtt és két gyerek logisztikáját követni legyek képes, és utána epekedve várjam, hogy véget érjen a rémálom, és kipihenhessem szeptemberben az egészet.
Pari Mónika
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Talita Nicolielo