–

„Az a nő” 

Részletek egy naplóból

2016. április 1.

Egyáltalán nem tudom sajnálni az elhagyott nőket

A szerelmem, Márk lassan fél éve velem él, elhagyta miattam a feleségét. Azaz, dehogy miattam. Azért, mert az a nő szörnyű volt vele. Vele, aki tökéletes: kedves, lovagias, okos, humoros. Egyszerűen tökéletes. Szerencsére mi ketten találkoztunk, és ez megadta neki az utolsó lökést, hogy elhagyja azt a boszorkányt. Rossz volt már a kapcsolatuk évek óta, de hát szegény Márkom kitartott amellett a hárpia mellett. Mert ő olyan jólelkű és bizakodó.

Azt mondja, amikor velem találkozott, akkor jött rá, mi az igazi szerelem, és onnantól már nem is lehetett kérdés, hogy az a nő csak egy tévedés volt. Mert az a nő csak bántotta. Mindenért szekálta, semmi se volt jó neki. Folyton csak bizalmatlankodott és vádaskodott.

Elvárta volna, hogy lemondjon a hobbijáról. Pedig annyira szeret játszani, és olyan profi benne! Nem fogad nagyban, csak az izgalom kedvéért. Stresszes az élete, ezzel kapcsol ki. És egyébként is, amióta velem van, alig játszik. Amikor még azzal a nővel élt, persze hogy kellett valami, amibe menekülhet.

Borzalmas volt az nő, csak hisztizett és akadékoskodott. Alig szerelmeskedett Márkkal, mert azt mondta, bizalom nélkül neki ez nem megy. Nem csoda, hogy Márk máshol kereste a boldogságot. Amikor erre rájött az a nő, megpróbált szétválasztani minket. Felhívott, és mindenfélét hazudozott nekem Márkról. Keserű volt és irigy, és szerintem Márk nem is szerette őt igazán.

2017. április 1.

Kétségbe vagyok esve. Tényleg nem szeret eléggé ahhoz, hogy leálljon?

Hiszen akkora szerelem volt! Még a feleségét is elhagyta miattam. Hogy jutottunk idáig? Már meg sem tudom számolni, hányszor csapott be... Amikor átvergődünk valahogy az egyik pénzügyi csődön, amit a bukott fogadásai okoznak, akkor jön a következő. Folyton megígéri, hogy leáll, de már nem tudok hinni neki. Néhány hét, és kezdődik minden elölről.

Hiába ellenőrzöm naponta a bankszámláját és az e-mailjeit, hiába fenyegetőzöm szakítással, hiába tiltom el a semmirekellő barátaitól. Semmi nem hat nála. Mindig van valami indok, hogy miért kezdje újra: ha jó napja van, azért; ha rossz napja van, azért. Legutóbb már a születésnapjára is pénzt kért tőlem ajándék helyett, hogy játszhasson. Úgysem tudok olyat adni, aminek jobban örülne – ezt mondta.

Azt állítja, stresszes az élete, és a fogadással csak ki akar kapcsolni. De miért pont így? És miért nem velem kapcsol ki? Alig vagyunk együtt. Bezzeg az új kolléganőjét mentorálgatja, időt és energiát nem kímélve. Erre is csak az SMS-eiből jöttem rá, még jó, hogy belenéztem a mobiljába. Persze akkor, amikor számon kérem, még én vagyok a paranoiás és a vádaskodó. Az a nő meg csak isteníti, szerintem ezzel akarja elcsábítani.

Annyi harag és csalódottság van bennem, hogy már hiába próbál kedveskedni és romantikus lenni, legtöbbször ágyba bújni sincs kedvem vele. Persze, mert a szex az kéne neki. De hát, hogy engedjem közel magamhoz, amikor egy szavát sem tudom elhinni?

Az a nő meg… Semmit sem tud még…

Palka

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/PKpix