Morcosan nézünk rájuk, ha folyton röhögnek, poénkodnak, és minden mondatodba azonnal szexuális tartalmat vélnek felfedezni, holott teljesen másról van szó. Minden történelemtanár megtapasztalhatta, hogy a pun háborúk sokszor okoznak a gyerekekben indokolatlan vihorászást. Ezt persze a helyén kell kezelni, tudatosítani kell bennük, hogy van az a pont, amikor ez nem helyénvaló. Viszont azt is el kell fogadni, hogy sokszor nem szándékosan teszik, hanem azért, mert egyszerűen ez jön belőlük. Egész évben, de főleg tavasszal: folyamatosan pörögnek, elbambulnak az órán, és örülhetünk, ha csak minden harmadik gondolatuk forog a szex körül a srácoknak. 

Persze próbálják kontrollálni, de ha egy kicsit visszaemlékszel a saját kamaszkorodra, akkor ez nem is olyan könnyű... Indokolatlan merevedés, álmodozás az osztálytársakról, úton-útfélen elképzelt szituációk: ezekkel mind meg kell küzdeniük naponta, ahogy azzal is, hogy ez nagyon kellemetlen és kínos pillanatokat tud okozni egy srácnál. Ezt pedig mi, felnőttek sem könnyítjük meg, hisz visszahúzzuk a valóságba a tanórán akkor, amikor ő a legizgalmasabb gondolataiba van elmerülve, és néha még keresetlen szavakkal is illetjük őket. Pedig tényleg nem tehetnek róla, maximum néha ellene.

Ezt a helyzetet a szülők sem könnyítik meg: nehezen fogadják el, hogy a cuki, LEGO-val játszó kis csemetéjük hirtelen szőrösödő, pattanásos és szexuálisan túlfűtött alak lett, akinek állandóan csak a csajokon jár az esze.

Elhiszem, hogy nagyon nehéz ezt feldolgozni, de ebbe minden szülőnek bele kell törődnie. Sokan kétségbe esnek, és kiakadnak azon is, ha kiderül, hogy a gyerek pornót néz.

De tény: minden kamasz srác néz pornót. Mert ez is hozzátartozik a fejlődésükhöz. Mi is emlékszünk az NDK-s újságokra, amiket az ágy alatt dugdostunk, és a suliban titokban cserélgettük egymás között. A mai világ sem más, csak most már sokkal könnyebb elérni ezeket a tartalmakat, hisz ott az internet, nincsenek rászorulva a magazinokra és a VHS-kazettákra. Miközben persze ők meg a szülők túlzott reakciói miatt betegesen rettegnek attól, hogy az őseik rájönnek erre, ne adj’isten, lebuknak előttük. Mondjuk, én élénken emlékszem arra a pillanatra, amikor a nagy nehezen megszerzett VHS-kazetta nézése közben egyszer csak azt vettem észre, hogy a videó-lejátszó becsípte a szalagot, és én leizzadva próbáltam megoldani a helyzetet, hogy ne bukjak le otthon. (Anya, Apa! Bocsánat, hogy ezt így kell megtudnotok! Igen, én is néztem ilyet!) De miért is ilyen felháborító és elítélendő, ha egy kamasz fiú érdeklődik és pornófilmet néz? Mi történik akkor? Semmi. Hiszen mindenki csinálja, csak senki sem beszél róla.

Pedig fontos lenne erről beszélni, mert ugyan a szexuális fejlődés része, de erősen tévútra viheti a gyerekeket, és rengeteg frusztrációt okozhatnak bennük a szexfilmekben látottak.

A szexuális felvilágosítás része az is, hogy erről nyíltan és őszintén beszélünk. Meg kell tanítani nekik, hogy nem baj, ha ilyen tartalmakat néznek, és közben felfedezik magukat. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amit ott látnak, az eléggé távol áll a valóságtól, hiszen a műfaji besorolása mégiscsak film. Ne abból induljon ki, amit ott lát, hisz a méretek a kamera beállításával könnyen növelhetők, az időtartam végteleníthető néhány injekcióval és tablettával, a videó megvágásával bármeddig elhúzható, a pozitúrákhoz pedig sokszor minimum a Fővárosi Nagycirkusz artistájának kellene lenni. Beszélni kell a szex érzelmi oldaláról, az érzésekről, hisz ez a legkevésbé sem jelenik meg akkor, amikor a szerelő csapszerelés közben, pénz hiányában teljesen más fizetséget kap. Mert ezek azok a fontos dolgok, amiket tisztázni kell a srácokkal, és akkor meg tudjuk őket óvni attól, hogy komplexusok alakuljanak ki bennük a pornófilmek miatt. Meg azt is mondjuk el nekik, hogy a zoknit mindig le kell venni ágyba bújás előtt, mert – a filmekkel ellentétben, a valóságban – a nőket nagyon is zavarja…

Balatoni József