Egy nő őszinte beszámolója az őt gyerekkorában ért súlyos bántalmazásról és az élete újjáépítéséről.

„Szétszéledtünk, férjhez mentünk, gyerekeink lettek, és talán ez lett a baj: mindenki más-más feleség, anya lett, és bár vannak közös pontok, halmazok, ezek egyre csak zsugorodnak.”

Zajos, poros napok, váratlan nehézségek, de közben rengeteg mosoly és apró győzelem. Olvasónk őszintén mesél a felújítás kihívásairól, és arról, hogyan erősítette meg a családját ez az időszak.

Mi történik, ha valaki számára megáll az idő abban a pillanatban, hogy elveszítette az imádott édesapját? Ha oly mértékű lesz benne a fájdalom, hogy legszívesebben ő is utánamenne? Ha elkezdi elveszíteni saját magát is? A lánya úgy érzi: bár osztozik a fájdalmában, de szeretné visszakapni az édesanyját. Hiszen nem veszítheti el mind a két szerettét. Olvasónk írása.

Te is emlékszel a régi, végtelennek tűnő gyerekkori nyarakra vidéken, a nagyszülőknél, amikor a békés patakparton lehetett ülni az illatos fűben, miközben az apró növények királylánnyá, tündérekké változtak a kezünkben?

Dante pokla a valóságban: egy fiatal tanárnő, aki nem számított, nem is számíthatott rá, milyen valós kihívások várnak rá majd az osztályteremben azon túl, hogy megpróbálja a tananyagot minél élvezetesebben átadni a nebulóknak. És egy fiatal lány, aki egy nap úgy érezte: nem akar tovább élni. Olvasónk írása.

Mivé lesznek a receptek – a varázslatos ünnepi torták, amit egy anya szívvel készített, belekeverve a vajas krémbe, a csokimázba és a gyümölcsös töltelékbe minden gondoskodását és szeretetét – azután, hogy ő már nem áll a konyhában, a rádiót hallgatva?

Spanyolországban még a nyugdíjasotthonban is a mediterrán életérzés dübörög. Úgyhogy egyet kell értenünk olvasónkkal, Judittal: délen valószínűleg sok szempontból jobb megöregedni.