2016 augusztusában javarészt hetvenes éveikben járó nők kis csoportja úgy döntött, hogy erőteljesebb fellépést követel a 2015-ös párizsi klímaegyezményben kitűzött célok elérése érdekében – a héten pedig pert nyertek Svájccal szemben.
A daganatos betegségben elhunyt kislány, Izus édesanyja újabb írásában ad hírt arról, hogyan élik meg a gyász közepette a mindennapjaikat, miközben a kislány hiánya sohasem szűnő fájdalmat jelent.
Szomszédaihoz képest Svájc több évtizeddel később, 1971-ben adta csak meg a nőknek a választójogot. De mi okozta a lemaradást, és hogyan lett mégis az egyik legsikeresebb ország az egyenlőség terén?
„Borzalmasan szenvedek attól, hogy nem tudom, mit érezhetett, mire gondolhatott a kis ötéves, bölcs fejével. Tudta- e, hogy mi vár rá? Vajon milyen embertelen fájdalmai lehettek? Gondolt-e arra, hogy rossz szülei vagyunk, mert hagyjuk, hogy ez megtörténhessen vele. Vele, aki csak ránk számíthatott. És mi cserben hagytuk, mert nem tudtuk őt megmenteni.” A Svájcban élő anyuka, aki nemrégiben hosszas küzdelem után végül elveszítette a kislányát, ismét írt nekünk.
„Itt a történetünk vége. Pont.”
És a történetnek sajnos még nincs vége…
Félre a fogyókúrával – süss vízkeresztre süteményt!
Svájc szép, Svájc jó, Svájc szerethető.