–

Van a környéken egy bolond nő. Legalábbis biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki látja őt, azt gondolja, hogy teljesen őrült. Egy ötvenes hölgy, aki minden hétvégén kicsípi magát, és kissé ütött-kopott, bő kabátjában, lenge nyári ruhában, olcsó művirágokkal vagy strasszokkal díszített, magas sarkú papucsában grasszál a korzón. Rövid, szőke frizurája a kilencvenes évek díváit idézi (pont most láttam, hogy Whitney Houstonnak volt ilyen haja a Több mint testőrben). Száján piros rúzs, szemhéján égszínkék púder, bár a szőke lányok milliói a múlt évszázad vége óta  ódzkodnak ettől az árnyalattól. Bal keze ringó csípőjén, jobb kezében cigaretta, amelybe talán nem is szív bele, inkább csak kellék. Céltudatosan megy az utcán, nem beszél magában, nem zavarja a járókelőket, csak kirí a tömegből furcsaságával és érdekes megjelenésével.

Amikor először láttam, az tűnt fel, hogy bár már nincs meleg, ő mégis papucsban álldogál a zebránál. A többiekhez képest méltóságteljesen várja, hogy zöldre váltson a lámpa. Miután végigmértem, csak annyit mondtam magamban: ezt tuti ketyós.

Ma is találkoztunk. Mindenki őt mustrálta, de ő nem nézett senkire. Néha szemérmesen oldalra sandított a szeme sarkából. Tudta, hogy mindenki megbámulja. Rájöttem, hogy én is ezt csinálom, amikor érzem, hogy néznek.

Ma ismét egy zebránál álltunk. Besorolt előre, hogy amint zöldre vált a lámpa, elsőként mehessen át. Mintha sietne valahová, el innen. Mellette egy fiatal pár ácsorgott babakocsival. A pár korántsem diszkréten (minek, hiszen bolond a nő) szemrevételezte a hölgyet, majd kiült az arcukra a véleményük. De ő ezzel sem törődött, csupán a babát nézte vágyakozva. Rájöttem, hogy én is szoktam ilyet csinálni.

Elméláztam kicsit ezen a képen, és próbáltam őt áthelyezni húsz évvel korábbra a fejemben. Biztosan szép nő volt, hiszen most is jól tartja magát. Neki is mondogatták a férfiak: hogy élhet egy ilyen szép nő férfi nélkül...

Ő is learatta a maga babérjait éjjelente a bárokban és a szórakozóhelyeken, ahonnan hazakísérték a gáláns (vagy nem gáláns) úriemberek. Van, akit felengedett magához, de legtöbbjüket nem. Tőle is elkérték a telefonszámát egy-egy jól sikerült este után, aztán napokig várta, hogy megcsörrenjen a piros, vezetékes telefon. Legtöbbször hiába... Mondogatta neki a családja és a barátai, hogy majd idővel eljön az IGAZI, csak legyen türelmes, és ne ítéljen elsőre. Ezért lehetőséget kaptak olyanok is, akikről már az elején tudta, hogy esélytelenek, és csak azután hátrált ki az értelmetlen randevúzgatásokból, amikor már teljesen nyilvánvaló volt: nem lesz belőle semmi. Így nem maradt más hátra, minthogy továbbra is türelmesen várjon.

Az volt az érzésem, hogy csupán az eltelt időben különbözik az enyémtől a korzó dívájának sorsa. Meg persze abban, hogy az ő élete a plátói vágyakozás lett. Minden hétvégén kicsinosítja magát, persze csak annyira, amennyire a keretből telik, mert sohasem tudhatja az ember, kivel fut össze. Lehet, hogy talán éppen ma fogja őt leszólítani a hotelből kilépve a férfi, akit olyan régóta ígérgetnek neki, és aki egészen eddig nem ért rá megérkezni.

Radmila

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/r.nagy