„Ha támogatjuk egymást, közösségben a leggyengébb is erős lesz”

Nagy port kavart az Állami Számvevőszék oldalán publikált elemzés, amely azt taglalta, hogy a nők túlreprezentáltsága a felsőoktatásban csökkentheti a gyerekvállalási kedvet. A kezdeti vérnyomás-emelkedés után Szabó Anna Eszter vett egy nagy levegőt, félretette az újságcikkeket, és megpróbálta higgadtan elemezni a tanulmányt.

„Sok hasonló sorsú gyereket ismerek, nem csak Bagról, innen-onnan az életemből. Azt tapasztalom, hogy ők maguk sohasem érzik nehéznek vagy másénál nehezebbnek az életet. Nekik ez a természetes, ők ezt csinálják végig, pedig ez a környezet szinte konzerválja a kilátástalanságot.”

„Mielőtt a nyilvánosság elé léptem, különféle helyekről sokan tanácsolták, hogy változtassam meg a nevem, és tűnjek el az ismeretlenségben. Azt mondták, hogy másként esélyem sem lesz normális életre. De miféle élet az, amelyben az ember a saját arcát nem mutathatja meg, nem láthatja a családját, és a nevét meg kell tagadnia? Miféle élet lenne ez, éppen egy olyan ember számára, mint én, aki fogsága egész ideje alatt azért harcolt, hogy ne veszítse el önmagát?” – Úgy tűnik, Natascha Kampusch rettenetes traumáinak feldolgozásával akar – és tud – példát mutatni.

„Hogyha egy nővel foglalkozol, akkor egy egész közösséget tanítasz.” Ez az afrikai mondás Szilágyi-Könczöl Zsófia egyik vezérfonala. Ismerjétek meg a misszióját:

Azt mondták nekik, hogy a sötétben világító radioaktív festék ártalmatlan, ezért naponta több száz óra számlapját festették meg, miközben néhány vonásonként megnyalták az ecsetjüket, hogy csúcsosabb legyen a hegye.

„Kérdés azonban, hogy az önbíráskodás valójában kiről szól, és kinek az érdekét szolgálja. Az sértettekét, áldozatokét, vagy azokét, akik így megélhetnek egyfajta hatalmat, erőt, ítélkezési lehetőséget.” Olvassátok el gyerekjogász szakértőnk fontos írását a kerepesi ügyről!

Mózes Zsófi elvégezett egy képzést, és most önkéntesként vesz részt egy nők jogaiért küzdő civil szervezet munkájában. Segélyvonalas hívásoknál segít túlélőknek, akik az ország legkülönbözőbb pontjairól telefonálnak, mindannyian más és más élethelyzetben vannak. Közös bennük, hogy egytől egyig hálásak, amiért valaki ítélkezés nélkül meghallgatja őket, és hisz nekik. Miről árulkodik ez?