Magyarországon a nők 20%-a érintett a menstruációs szegénység okozta problémákban, ami nemcsak a fizikai és lelki egészségüket, hanem a méltóságukat is sérti. A menstruáció idején sokan rongyokat, papírzsebkendőt vagy vécépapírt használnak, és előfordulhat, hogy emiatt az iskolában vagy a munkahelyükön sem tudnak megjelenni. A #nemluxustáska adománygyűjtő mozgalom 2025. március 3-án ismét útjára indult, hogy segíthessen az érintett nőknek.

Öltönyös férfiak hoznak döntéseket a nők sorsáról, és az állami támogatásokat ahhoz kötik, ki mennyit szült. A bérszakadékra kevés figyelem jut: holott annak felszámolása nemcsak emberi jogi szempontból fontos, hanem az ország gazdasági érdeke is lenne.

A világ példátlan előrelépéseket tett az utóbbi évszázadban, de a nemek közti egyenlőséget még egyetlen ország sem érte el. És ha innen nézzük, nem pedig a szép szál tulipán és marcipánszív felől, nem kérdés, hogy miért van szükség a nőnapra ma is.

Egy hiteles pedagógiai szakértő, két hős anya, és egy neve elhallgatását kérő, végtelenül elhivatott, állását valószínűleg elvesztő óvónő beszélt nagyon őszintén Both Gabinak a soproni óvodabezárásokról és arról, miért féltik annyira a gyerekeket.

Szemle a Pride betiltásának esélyeiről és lehetséges következményeiről.

2024-ben született a legkevesebb gyerek Magyarországon, idén januárban pedig még az egy évvel korábbi számokat sem értük el. De tényleg csak a nők hibája lenne mindez?

„Egyetlen segélykiáltás sem maradhat válasz nélkül” – mondta néhány hete a kormányszóvivő, a gyakorlat azonban egyelőre egészen mást mutat.

Monica Lewinskynek és a nála huszonhét évvel idősebb Bill Clintonnak beleegyezésen alapuló viszonya volt, a társadalom kettős mércéje azonban kíméletlenül csapott le a nőre. Lewinsky története értelmezhető klasszikus slut-shamingként, ami felett most saját podcasttal veszi vissza az irányítást.