Ha ennyire egyértelmű, hogy a korababák és szüleik szoros testkontaktusa ilyen jót tesz, akkor miért nem csinálják mindenhol?

„Miért van az, hogy az állam (ami jelen pillanatban 1,8 millió gyerekért felelős) úgy játszadozik gyerekek életével és sorsával, mint az egyszeri játékfüggő a kaszinóban fizetésnap után?”

A legtöbbször nem tudunk róla. Csak azt vesszük észre (jó esetben), hogy valami nincs rendben. Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk a gyerekeink digitális szokásairól, a tény attól még tény marad: ahogy az életükben nagyjából mindent, egymás bántalmazását is leggyakrabban online intézik.

„Az a gyerek, akivel a szülei nyíltan beszéltek politikai kérdésekről (is), felnőttként tudatos állampolgárrá válik, akivel nem lehet bármit megtenni, és aki nem tűri, hogy felelőtlen politikusok saját játszóterüknek tekintsék az országot.” Hiánypótló írás. Tényleg.

A gyerek étvágytalansága, fáradtsága, levertsége vagy időről időre fellépő fejfájása mögött lehet, hogy nem egy sima vitaminhiány vagy a szervezet gyors, hirtelen fejlődése áll. Hanem valami sokkal komolyabb.

Miközben a szemünk előtt lopja el a politika az egyik legfontosabb szavunkat („civil”), a hangos szlogenek és megbélyegzés mögött elhivatott, igazi emberek vannak, „Emberek: történetekkel, és összetört álmokkal.”

Lakásbérlés. Suttyomban kifizetett bérleti díj, spóroló tulaj, emelkedő díjak és furcsa elszámolások.

Tudtad, hogy 2016-ban 712 gyereket ért szexuális bántalmazás? Hogy évente 15 ezer gyerek lesz erőszakos cselekmény áldozata? Sokkoló adatok, és ami mögöttük van.