Egyvalami közös: mindenki ugyanoda jut, előbb vagy utóbb.

„Muszáj színekben gondolkodnunk, muszáj a szélsőségeken kívül az árnyalatokat is látnunk, különben úgy neveljük a gyerekeinket, mintha az egész élet egy háború lenne… aztán meg csodálkozunk, hogy tele vannak a gyerekpszichológusi rendelők szorongó és agresszív gyerekekkel?”

„Tényleg ennyire nincsenek határok már, hogy a pár órás özvegyen gúnyolódunk, mert amúgy csípi a szemünket?” Mérő Vera vendégposztja:

Ti összeszámoltátok már, hogy naponta hány órát töltötök háztartási munkával? És a párotok? Van közötte különbség? Íme, ezért nagyon fontos – a gyerekek szempontjából is –, hogy a különbséget közös erővel csökkentsük:

Egyes – nem túl jóindulatú – feltételezések szerint román örömlányoknak (is) köszönhető a magyar történelem máig legfájóbbnak számító vesztesége: az ország harmadának elvesztése. Erre persze nincs bizonyíték. Viszont éppen 100 évvel ezelőtt kezdődtek meg a versailles-i béketárgyalások, melyek eredménye lett a trianoni békeszerződés. Történész szakértőnk – pikáns feltételezések helyett – a tényeket veszi sorra.

A IX. cikkely nélkül ma nem volnának női sportcsillagaink.

Élet… vagy valami hasonló. Itt vagytok ti is, sorstársak?

Nő vagy csökken a vallásos fiatalok száma?