Szőts-Rajkó Kinga szakújságíró a következő cikkét azzal a kísérőszöveggel küldte át, hogy többször sírva tette félre a források hallgatását, nézését és olvasását. A háborúkhoz kapcsolódó szexrabszolgaság mindenhol drámai áldozatokkal járt, most egy vitatott évforduló kapcsán a távol-keleti „vigasznők” történeteit gyűjtötte össze. Korhatáros, felkavaró tartalom.
„Amikor egy barátnőm (a szokásos módon végigszenvedett harmincadikai nagybevásárlás után), a sírógörcs szélén állva még megfésülte a haját, és beállt a pláza kirakata elé pózolni, hogy legyen mit kiraknia Instagramra másnap, rájöttem, hogy sokkal több ismerősöm esett áldozatul ennek a téli »muszáj posztolni-érzésnek«, mint hittem.”
Társadalmi összefogás, civil tapasztalat és valódi hivatali segítség kellene ahhoz, hogy jóval kevesebb legyen az áldozat Magyarországon.
A gyerekek tizenöt százalékát hetente többször is zaklatják a társai, és négy gyerekből egy zaklatott már másokat. Vajon kikből lesznek agresszorok?
Vekerdy elvesztésétől az iskolai erőszakon át a családirtásokban meghalt gyerekekig, a gyerekverésig, Fótig és az iskolarendszer fojtogatásáig… megint sok minden fölkerült a listára. Sajnos.
Egy biztos: ez a tizenhét éves svéd lány mozgósította a világot.
Azoknak, akiket kitaszított magából a társadalom, mert bűnt követtek el, sokkal több segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy visszataláljanak az úgynevezett normális életbe. Rajtunk is múlik, hogy ez megtörténik-e, vagy visszaesnek a bűnözésbe.
Mit tehet az a gyerek, akinek minden vágya, hogy egy kis időre kiszabaduljon az otthonból, és olyan lehessen, mint bármely másik osztálytársa, ennek azonban van egy hatalmas akadálya?