„Aztán az egyik éjszaka felébresztette a picit, hogy miért alszik, amikor ő játszani akar vele. Megpróbáltam megakadályozni, ellökni tőle… na ekkor kaptam egy pofont. A legelsőt. Egyet, de az felnyitotta a szemem. Felhívtam a rendőrséget…”

Még soha nem volt ennyi ember a budapesti Pride-on, mint most szombaton! Kolléganőnk gondolatai az esemény kapcsán:

A közeljövőt érintő nagy álmok egyszer csak Excel-táblába kerülnek, és akkor az ember kénytelen osztani, szorozni, számot vetni: vajon meg fogja tudni lépni a következő szintet, ahogy elhatározta? Vagy lesznek, akiknek – bármennyire is szeretnének – de már nem fognak tudni segíteni?

Ítélkezés helyett megértés, rosszindulatú kommentek helyett elfogadás. Ezt kérjük tőled, amikor a következő cikket olvasod.

„Ahhoz, hogy a gyerekek egészséges testi-lelki fejlődéséhez szükséges körülmények között nőhessenek fel, arra van szükség, hogy a valódi veszélyt jelentő problémáktól védjük meg őket. A most bejelentett népszavazás tömegeket mozgósít egy olyan kérdésben, amiben nincsen valódi szakmai vita, ezzel elveszi az erőforrást és a figyelmet a gyerekekre valódi veszélyt jelentő kérdésektől.” Ezek azok:

Naponta 500 kalóriával többet viszünk be miatta, évtizedekkel (!) lerövidítheti az életünket, depressziót, elhízást okozhat, mégsem olyan könnyű abbahagyni az evésüket egyik napról a másikra. Az úgynevezett „junk food” kérdésköre igen összetett, Baló Sári elmagyarázza, miért.

A bicskei fenékre verés és az ennek nyomán született feljelentés híre után beindult a daráló. És ez senkinek nem jó – sem a nőknek, sem a férfiaknak. Szabó Anna Eszter szerint „leragadtunk a nemi sztereotípiáknál, amelyek semmi mást nem tesznek, mint korlátoznak és szemellenzőt kényszerítenek ránk.” Ne hagyjuk!

A klímaváltozásnak tulajdonítható betegségek közel 90 százaléka az öt év alatti gyermekeket sújtja. Világszerte kétmilliárd gyermek él olyan területeken, ahol a levegőszennyezés szintje meghaladja az Egészségügyi Világszervezet által megállapított normákat.