Egy bántalmazás történetének megítélése gyakran az „elhiszem vagy nem hiszem el” kérdéskörre korlátozódik, ami viszont attól is függ, nekünk milyen személyes tapasztalataink vagy tudásunk van a problémáról, illetve mennyire vagyunk képesek elfogadni, hogy a világban olyan dolgok is megtörténhetnek, amelyek ellentétesek a mi élményeinkkel. Ezt járta körül jogász szakértőnk, dr. Gyurkó Szilvi.
Nem mindegy, hogyan énekled a Himnuszt, vagy mit teszel az esti (propaganda) híradó alatt. Békésen tüntetni, tiltakozni, kiállni bizonyos elvek mellett rendkívül sokféleképpen lehet.
Hogyan lehet a gyerekvállalásra, életünk legmeghatározóbb döntésére és szerepvállalására úgy gondolni, mint amit „divatba kell hozni”?! – kérdezi Krajnyik Cintia a köztársasági elnök asszonytól, és a babaváró hitel meg a csok kedvezőnek mondott feltételeinek sem volt rest utánajárni. Mert akkor beszéljenek a számok!
Ha lenne egy országom, az mindenki országa lenne, aki azt szeretné, hogy az övé is legyen.
Hogy mi a hasonlóság a Clinton-Lewinsky és a Depp-Heard-ügy között? Mivel ártasz te is az abúzus túlélőinek azzal, ha az érintett feleken élcelődsz? Mitől lesz kártékonnyá mindaz, amit ezzel az egész botrányos, nagy nyilvánosság előtt folyó perrel a gyerekeinknek üzenünk? – jogász szerzőnk, dr. Gyurkó Szilvi írása.
Szombaton 15 órától tartják a 27. Budapest Pride Felvonulást. Ki jön?
„Lassan, hidegen, csípősen mászott fel a gerincemen az ijesztő felismerés, hogy itt tartunk: ha valaki ma Magyarországon őszintén vállalja magát, az már propaganda” – írja Kanicsár Ádám András, aki arról mert írni, hogy meleg, és felnőttként biciklizni tanul.