A lemondás kiállás az igazságért, a gyerekekért és a jövőért, nem pedig cserben hagyás. És ezt a gyerekek is megerősítették Jocó bácsinak.

Nem arra vagy büszke önmagában, hogy LMBTQ-ember vagy, hanem arra, hogy:

„Ezt jelenti ma a szerencse. Azt, hogy ennyivel megúsztam” – írja Mózes Zsófi, akit épp a bántalmazója fellebbezéséről szóló értesítés olvasása közben ért az újabb családmészárlás híre.

Annyi, de annyi területen tudnánk hasznosítani a hajunkat – igen, a fejünkön kívül is –, jellemzően mégis a szeméttelepeken köt ki a felesleg.

De most nem azért kéne küzdenünk, hogy ne kelljen hidzsábot viselnie senkinek? De – és nem. OLVASD EL, és utána kommentelj!

Sokan mondják, hogy nem kell akkora feneket keríteni egy szülésnek, hiszen „gyerek bent nem marad”, de ma már pontosan tudjuk, hogy egy negatív szülési tapasztalásnak kézzelfogható társadalmi kára, a pozitívnak pedig milyen sok hozadéka van. Szakértővel vesszük végig, hogy mégis min múlik, hogy akár teljesen ugyanazt a szülésélményt egyikünk jónak, másikunk traumának élheti meg.

A bosszútörvénynek is nevezett státusztörvényt 134 igen és 60 nem szavazattal, tartózkodás nélkül megszavazta az Országgyűlés. Dián Dóri beszámolója a Legyünk mi a változás! című tiltakozó eseményről, ahol érthető módon nem csak a szakadó eső miatt volt síri a hangulat.

Eddig az egyszemélyes műhelyedben vagy a néhány fős családi vállalkozásodban dolgoztál, aztán egyszer csak egy bevilágított nagyszínpadon találod magad zsűri és közönség, LED-fal és kamerák között. Öt perced van, hogy bemutasd a vállalkozásod, és azt, hogy miben hiszel. Hogy közben mi játszódik le benned? Erről mesél öt kisvállalkozó: