Igen, a koraszülöttek szülei már az apává, anyává válásuk pillanatában tapasztalják, hogy az életet és a halált csak egy hajszál választja el egymástól. És ha az egy kiló alatt született gyerek túléli az első hónapokat, az igazi harc csak akkor kezdődik. Linda csodás írása erről (is) szól ma, a koraszülöttek világnapján.
Minden gyerek és minden anya ugyanazt az elbánást érdemli – akármilyen a ruhája, és akármekkora a szókincse. Legalább mi, nők higgyünk ebben.
A szexuális visszaélés sokszor a hatalomról szól, néha még inkább arról, mint a szexről. Ilyenkor egy felnőtt visszaél a felnőttségéből adódó hatalommal, ami ellen egy gyerek gyakorlatilag nem tehet semmit. Akkor sem, ha fiú. Nincs kivétel!
A mi felelősségünk is, hogy ne nézzünk félre, ha felmerül a szexuális bántalmazás gyanúja a környezetünkben. Beszélnünk kell róla akkor is, ha nehéz és kínos. Nem lehet áldozat a gyerekeinkből!
„A nap végére mindenki a kiszolgáltatottságában vergődik: a diák, a szülő, az iskola, és azok a tanárok is, akiknek nehéz közösséget vállalni olyan kollégákkal, akikről tudják, hogy semmi közük a tanári hivatáshoz.” Avagy: mi (mindent) okoz a tanárhiány?
Az elhallgatás nem old meg semmit. Sőt!
Segíteni egy országban, ahol az átlagéletkor 17 és fél év.
„Egy négyfős család évente 50 ezer forintnyi élelmiszert vet a kukába” – fejenként 68 kilót. Döbbenet, ugye? És még nincs vége az elképesztő adatoknak, sőt.