Minden tizedik magyar gyereket veszélyeztet az otthoni bántalmazás – most jobban, mint bármikor. A gyermekvédelem csak korlátok között működik, a családok nagy része pedig össze van zárva. A védelem a közösségeken (is) múlik.

„Előállhat egy szélsőséges döntéskényszer, hogy kit lélegeztessen az orvos, és kit hagyjon meghalni. Ez óriási trauma a segítőnek is. A gond az, hogy az ilyen traumákat utólag megosztani sem könnyű.”

Tényleg van, aki szerint a színésznek még jól is jön a fájdalom, a megaláztatás, mert így legalább van miből építkeznie? Most komolyan…?

„Vajon hány áldozata lesz a koronavírusnak, és hány az ellátatlanságnak, elhagyatottságnak?”

„Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem” – mennyire másképp hangzik ez egy nevelőotthonban lakó kislány szájából…

Egy többgyerekes anyuka, aki takarítóként dolgozik egy olyan kórházban, ahol már voltak fertőzöttek, elmondja, mit tapasztalt az elmúlt napokban. Egyszerre felkavaró és felemelő, olvassátok el!

„Aljasul és kegyetlen módon kihasználod a gyerek félelmét, bizonytalanságát és neked való kiszolgáltatottságát. Tényleg azt hiszed, hogy következmények nélkül visszaélhetsz a joggal, ezzel a helyzettel, de legelsősorban is a saját gyerekeddel?!” – Gyerekjogi szakértő szerzőnk egy hete megpróbálta szép szóval. Nem mindenki értette. Dr. Gyurkó Szilvia bekeményít.

„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.