Százötvenezer indián és félvér gyereket zártak a XIX–XX. században gyakorlatilag átnevelőtáborokba, amelyekben például verés járt azért, ha azon a nyelven szólaltak meg, amit a szüleiktől tanultak. A cél az volt, hogy egészen elvágják őket a gyökereiktől. A zord körülmények és a bántalmazás miatt sokan nem tértek haza. A felelősök pedig egészen mostanáig próbálták takargatni ezt a tényt.

„Itt áll egy 39 éves nő, aki nem nevelheti a gyerekeit, nem rendelkezhet a vagyona fölött (amiért ő dolgozott meg), nem dönthet a testéről (amelyből eltávolíttatná a fogamzásgátló spirált) és a gyógyszereiről (amellyel szedálják), nincs köze ahhoz a képhez, amit ismerünk róla, és nem bízhat senkiben. És köszönetet mond a bírónak, amiért egyáltalán meghallgatja. Életében először kért nyilvános meghallgatást, hogy végre az ő hangja, az igazi hangja is eljusson az emberekhez.”

„Vajon nem nonszensz-e, hogy miközben a klímaváltozás miatti súlyos aszályokra készülünk, ivóvízzel locsoljuk a kertjeinket és azzal töltjük fel a medencéinket?” A Budapest környéki települések vízhiánya kapcsán Iliás-Nagy Katalin riportjában utánajárt annak, mekkora a baj.

„Ha apaként megjelensz a gyerekeddel, sokan még mindig a hátad mögé néznek, és vicceskedő, de valójában aggódó szavakkal az anyát keresik, mert nélküle, tehát csak az apával, ugye, egyetlen gyerek sincs biztonságban.” Herczeg Zsolt júniusban sem köntörfalaz. De miért is tenné?

Fontos lenne rájönnünk: az, hogy milyen a szülés, nem az anyát minősíti, hanem a rendszert, a társadalmat. Épp ezért nem magánügy.

Nem először vagyunk tanúi a történelem során a társadalom egy-egy csoportja elleni gyűlöletkeltésnek és az érintettek kirekesztésének. Gyűlölni általában könnyebb, mint megismerni, elfogadni – gondolhatnánk. Pedig ez közel sincs így: a gyűlölet ugyanis nemcsak azt képes elpusztítani, aki ellen irányul, hanem azt is megmérgezi, aki magában táplálja. A hatása alól pedig azok sem tudják kivonni magukat, akik nem vesznek részt sem a gyűlöletkeltésben, sem a kirekesztésben. Ez nemzedékeken át súlyosan megnyomoríthat egész társadalmakat, hatásait a gyerekeink, unokáink is magukkal cipelik, akiket így megfoszt(hat)unk attól, hogy egy egészséges(ebb) társadalomban éljenek.

„A társadalom nem nőtt még fel ahhoz, hogy elhiggye, tanulással és szakmaisággal bármilyen nőnek és bármilyen színű embernek ott van a helye a fehér férfiak között. A cigányság jövője kollektíve azon múlik, hogy mennyit tanul, az meg már az egyénen múlik, azt hogyan kamatoztatja.”

Hogyan hatott a járvány a családi életre? Mi a távoktatás mérlege? Milyen a gyerekek-szülők-tanárok pszichés állapota, kiket sújtott a legkeményebben ezen a téren a pandémia? Hogyan segíthetünk a gyerekeknek feldolgozni a hosszú távú problémákat? Izgalmas friss adatok az UNICEF reprezentatív felmérésből és szakértők tanácsai: