Bezárt kórtermek, óriási várólisták és állandó szakdolgozóhiány – Magyar egészségügyi körkép 2025

–

Az egészségügy kapacitásproblémái súlyosak a gyakorlatban és a számok szintjén is

A 68 éves, trombózissal a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházba érkező János története – aki a saját kempingágyán a folyóson töltötte az éjszakát, annak ellenére, hogy állapota azonnali beavatkozást igényelt volna – tökéletesen megmutatja, mekkora a gond. A sürgősségi osztályon a cikk szerint több szakorvos felmondott, akiket a belgyógyászatról próbálnak pótolni.

Az intézménynek hivatalosan 541 aktív fekvőbetegágya van, de ebből körülbelül 70 használaton kívül van, lezárt kórtermek vannak a kórházban – valószínűleg szakemberhiány miatt.

Míg a sürgősségin a folyosón fekszenek a betegek, addig a kórháznak vannak olyan részei, amelyek gyakorlatilag üresen állnak – ezt a Direkt36 újságírói személyes tapasztalat alapján megerősítették, a Szent Imre kórház C épületében szeptember elején 16 bezárt kórtermet találtak (olyan kórterem nem lehet zárva, amelyben fekvőbetegellátás folyik). 

Tavalyi adatok szerint a kórházban az ágyak 13 százaléka „tartósan szünetel”.  Azokat az ágyakat nevezik így, amiket fél évnél hosszabb ideje nem használnak betegek ellátására.

Az országos átlag a tartósan szünetelő ágyak tekintetében 8,45 százalék. 

A valós helyzet valószínűleg mind a Szent Imrében, mind az ország többi kórházában rosszabb, mint a hivatalos statisztikák szerint. 

„Az elrendelt túlóra nélkül az összes belgyógyászati osztályt be kéne zárni” – nyilatkozta egy ápoló. Ő azt mondta, az ügyeletet csak más osztályokon dolgozó ápolókkal, illetve kevesebb ápolóval tudják biztosítani. Van olyan (budapesti intézményben is), hogy két nővérre 30 beteg ellátása (és fürdetése) jut egy éjszaka, és rendszeres, hogy 24 órás ügyelet után még 3 órás túlóra vár rájuk.

A pszichiátrián például, miközben az ágyak több mint 40 százaléka szünetel, a fennmaradó helyeken a hivatalos statisztika szerint az ágykihasználás 107 százalék volt, ami túlterheltséget jelent. 

A cikk részletesen elemzi, hogy az elmúlt években milyen ütemben csökkent a szakdolgozók száma az intézményekben. A Direkt36-nak nyilatkozó orvosok arról számoltak be, az ellátás minősége folyamatosan romlik, mostranra „kritikus szinten van”. Ez kifejezetten a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházra vonatkozik, ahol Bedros J. Róbert intézményigazgató a kórház adósságának csökkentését tűzte ki célul az elmúlt években, és meg is valósította.

Országos jelenségről van szó

A kórházi ágyak számának csökkenése országos jelenség, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) évente megjelenő adatai elemzése alapján egyértelmű növekedést mutat a szünetelő ágyak száma.

Néhány fontos példa: 

• A Tapolcai Deák Jenő Kórházban teljesen megszűnt a gyógyító fekvőbeteg-ellátás. 
• A mosonmagyaróvári Karolina Kórházban tavaly az ágyak több mint fele szünetelt, hét osztályból három megszűnt. 
• A marcali Szaploncay Manó Kórházban az ágyak 43 százaléka szünetelt.
• Budapesten pedig átlagosan 11,2 százalék a szünetelő ágyak aránya.

Közben egészségpolitikai szakértők azt mondják, az intézményeken óriási a nyomás, hogy elfedjék ezeket a problémákat – emiatt nem zárnak be olyan osztályokat, ahol már szinte ellehetetlenült a működés. Ez a betegek szempontjából gond, mert így kerülhetnek olyan osztályra, ahol a szakdolgozóhiány miatt nem kapnak megfelelő ellátást – például trombózissal fekszenek a folyóson akár egy teljes napot. 

Kunetz Zsombor egészségügyi elemző azt mondja, Magyarországon kifejezetten kórházcentrikus az ellátás, az egynapos ellátások, a kórházon kívüli szak- és alapellátás nem elég fejlett, így valójában a problémák egy részét szakmai átszervezéssel orvosolni lehetne. 

Balogh Zoltán, a Magyar Szakdolgozói Kamara elnöke november elején egy kongresszuson azt nyilatkozta, nagyjából 14 ezer szakdolgozó hiányzik a felnőttellátásból, ahol esetleg elegendő számú orvos van, ott az ápolók hiánya okoz problémát. Takács Péter egészségügyi államtitkár nemrég a 24.hu-nak adott interjúban 20 ezerre becsülte a hiányzó ápolók számát. 

Folyamatosan fogynak a fekvőbeteg ellátásra használható kórházi ágyak, miközben bizonyos osztályok 200, 138 vagy 126 százalékos kihasználtsággal üzemelnek, vagyis gyakorlatilag egymásnak adják át az ágyat a páciensek napi szinten.

Ez pedig azért probléma, mert közben iszonyú hosszú várólisták vannak, a betegek sokszor hiába várják, hogy sorra kerüljenek. A cikkben szereplő trombózissal küzdő Jánost végül a lánya átvitte egy másik intézménybe, ott pár napig benntartották, kapott vérhigítót, de ott sem operálták meg. Most magánorvossal konzultál, mivel a panaszai nem szűntek meg – és nagyon sokan vannak, akik ezt nem tehetik meg, akkor sem, ha nem kapnak ellátást az állami rendszerben.

Tóth Flóra