Évente egy osztálynyi gyereket veszítünk el öngyilkosság miatt

–

A közelmúltban történt tragédiák, amelyekben két gyerek annyira kilátástalannak érezte a helyzetét, hogy inkább önként választotta a halált, ismét egy sor kérdésre hívják fel a figyelmünket. Nagyon sokan nyilvánítanak részvétet a hírfolyamok kommentjei között. Többen úgy vezetik le feszültségüket és tehetetlen dühüket, hogy keresik a felelősöket – hamar meg is találják. A szülők, a tanárok, az egész iskola és a barátok állnak a képzeletbeli céltáblák középpontjában. Hogyhogy nem vették észre? Miért nem figyeltek oda rá? Miért nem tettek semmit? Miért nem segítettek a gyereknek? Kérdések, amelyekre talán vannak válaszok, de azokat nem a nagy nyilvánosság előtt kell keresni. Arra a kisebb közösség, az iskola, a család és a barátok fogják megtalálni szívszorító és kései válaszaikat.

A nagy nyilvánosság előtti kérdések két dologban azonban segíteni tudnak nekünk és a gyerekeknek:

1. Lehetőséget adnak arra, hogy átgondoljuk saját helyzetünket a közösségben. Van-e olyan gyerek a közvetlen vagy közvetett közelünkben, akit bántalmaz az őt körülvevő közeg? Kérdés, hogy mit tehet az egyén és mit a közösség a megelőzés, a felismerés és a kezelés érdekében.
   
   
2. Általánosságban is beszéljünk az iskolai bántalmazásról és a gyerekkori öngyilkosságról, hogy megakadályozhassunk egy következő fiatalt abban, hogy végső elkeseredésében ezt az utat válassza.

Évente egy osztálynyi gyereket veszítünk el.

A szeptemberi iskolakezdés nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak és a szülőknek is nehezebb időszak.

Az iskolakezdéssel járó problémák pedig sokszor a pszichiátrián és a pszichológusoknál is jelentkeznek. Ebben az időszakban mindig megugrik az ellátásra érkezők száma. Ez egyrészről pozitívum, hiszen végre eljuthat a diák a megfelelő szakemberhez, másrészről negatívum, hiszen egyértelműen összeköthető az iskola okozta stresszel a szeptember végi magas gyereklétszám.

Szakemberek szerint nagyon ritka, hogy egy gyerek pont jókor kapjon megfelelő ellátást:

sokszor már régóta fennálló problémával jelentkeznek későn, és nem a megfelelő szakemberhez kerülnek, így tovább tart, míg valóban azt az ellátást kapják, ami tényleg segít.

2000 és 2020 között a felére csökkent az öngyilkosság következtében meghaltak aránya a teljes lakosság körében. Ez a reménykeltő tendencia sajnos a gyerekeket, a fiatalokat és az időseket nem érinti ilyen nagy mértékben. Noha ezekben a korosztályokban is kevesebb a befejezett öngyilkosság a kétezres évekhez képest, de ennél lényegesen kisebb mértékű a javulás. A 15–19 éves kor között elkövetett öngyilkosságok száma ráadásul 2013 óta nem csökken, sőt már a járvány előtti időszakban is emelkedett. 2020-ban, a járvány következtében, pedig drasztikusan megugrott az öngyilkosságot elkövető fiatalok száma. 

Fontos látni, hogy a gyerekkori öngyilkosságok legnagyobb részét mentális zavarokkal, valamilyen lelki betegséggel küszködő gyerekek követik el. A korai felismerés és a megfelelő kezelés tehát megakadályozhatja a fiatalkori öngyilkosságok legnagyobb részét (akár 90 százalékát).

De általában is kimondható, hogy a fiatalkori öngyilkosságok megelőzhetők.

Az öngyilkosságot elkövető gyerekek nem meghalni akarnak, hanem elmenekülni a kilátástalannak vélt helyzetből.

Segíteni akkor lehet jól, ha a mentális egészségvédelem megfelelő fontosságot kap, ha van lehetőség még idejében pszichológushoz, vagy pszichiáterhez jutni, ha nincsenek teljes mértékben csúcsra járatva a szakszolgálatok és a gyermekpszichiátriák, ha a családok valódi segítséget és támogatást kapnak. És ha az iskola sincs magára hagyva a rendszerben, kap segítséget az iskolai bántalmazások megelőzésében és kezelésében.

Van, hogy egy gyereket a kamaszkor, a családban és a világban jelenlévő bizonytalanságok, vagy az iskolai bántalmazó helyzet megoldhatatlan helyzet elé állít.

Minden segítség azzal kezdődik, hogy észrevesszük: baj van. Ha ez elmarad, a problémáival küszködő gyerek egyre magányosabbá válik, míg azt gondolja, senki nem tud segíteni neki.

Ne tőle várjuk, hogy segítséget kérjen. Vegyük körbe olyan közösségi hálóval, ahonnan nem sétálhat ki a vonat elé.

Végezetül következzen egy lista azokról a szervezetekről és személyekről, amelyek/akik segítők lehetnek, akár már akkor, ha sejtjük vagy gyanítjuk, hogy baj van, vagy lehet: 

Kék Vonal Gyermekkrízis Akapítvány: https://kek-vonal.hu/ ; telefonszám: 116-111

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): www.bantalmazas.hu ; telefonszám: +36/80-20-55-20

Ifjúsági Lelki Elsősegély: www.ifjusagi-lelkisegely.hu ; telefonszám: 137-00

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ): https://sos116-123.hu/ ; telefonszám: 116-123

Kerekasztal az Iskolai Biztonságért: https://kerib.hu/

Békés Iskolák: http://www.bekesiskolak.hu/

Hol a Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ: https://holahelyem.hu/

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Nemecsek Program: https://hintalovon.hu/nemecsek/

Traumaközpont: https://traumakozpont.hu/

Sokszínűség Oktatási Munkacsoport: https://sokszinusegoktatas.hu/

Ezen kívül a következő szolgálatokhoz és felelős személyekhez lehet fordulni:

Pedagógiai Szakszolgálat

Gyermekjóléti Szolgálat

Iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi felelős vagy iskolai szociális segítő

Iskolapszichológus

Iskolai védőnő

Stáhly Kata

A szerző pszichológus, a Hintalovon Alapítvány Nemecsek Programjának vezetője.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AHMET YARALI

WMN szerkesztőség