A legtöbb szülő büszke, ha a gyereke kiáll magáért, másokért, vagy fellép az igazságtalansággal szemben. Mégis, ha közéleti kérdésekről és a mellettük való kiállásról van szó, gyakran felülkerekedik ezen az érzésen az aggódás, vagy az eredményességgel kapcsolatos bizalmatlanság.

Sokan féltjük a gyerekeket, aggódunk a biztonságuk, a politikai befolyásolás, a tanárok és a kortársak reakciói, és más következmények miatt.

Egy olyan légkörben, amelyben a sztrájkok törvényszerűségét megkérdőjelezik, amelyben a tüntetőket szabálysértési bírságokkal sújtják, amelyben az aktivizmust összemossák a propagandaterjesztéssel, amelyben a civil szervezetek tevékenységét, iskolai jelenlétét veszélyként értékelik, ez nem is csoda. 

A szülőknek, pedagógusoknak kulcsszerepük van abban, hogy a következő generáció mennyivel lesz jobb érdekérvényesítő, mint a mostani felnőttek. Ez is gyerekkorban kezdődik. Már a gyerekeknek is joguk van véleményt nyilvánítani. A kérdés inkább az, hogy a féltésünk hogyan segítse a gyerekek jogainak érvényesülését.

Sok gyerek szenvedélyesen szeretne tenni azért, hogy egy jobb világban éljünk, és ma már sok fiatal megtapasztalta, hogy nem kell ehhez feltétlenül a felnőttekre várniuk.

Ők is tehetnek magukért és a környezetükért – gondoljunk csak az utóbbi évek diákok által vezetett és kezdeményezett mozgalmaira, legyen szó környezetvédelemről, oktatásról, társadalmi igazságtalanságokról, a fegyvertartás engedélyezéséről. Nekik éppen az az erősségük, ami miatt a befolyásuk gyengébb: az életkoruk. A tinédzserek érzékenysége, tenni akarása és kockázatvállalása óriási potenciál az érdekérvényesítő erejük szempontjából.

A tüntetéseken, sztrájkokon kívül az aktivizmus más formáit is választhatják a gyerekek.

Írhatnak például a döntéshozóknak, köztük politikusoknak, cégvezetőknek, beszélhetnek a kérdésről a közösségi felületeiken, készíthetnek tájékoztatókat vagy segíthetik azok terjesztését, közzétehetnek nyilatkozatokat, kampányolhatnak, szervezhetnek programokat, eseményeket, vagy részt vehetnek ilyeneken. Végezhetik ezt alulról, alkalmanként szerveződőn, a hivatalos diákképviseleti fórumokon keresztül (az iskolai vagy területi diákönkormányzatokban, diákparlamentben), a politikai pártok ifjúsági tagozataiban, de akár civil szervezetek önkénteseiként, tanácsadóiként is.

A Hintalovon Alapítvány gyerekjogi munkáját évek óta több középiskolás kolléga segíti, de például a Kék Vonal és az UNICEF Magyarország is együttműködik egy-egy gyerektanácsadó testülettel.

Nemzetközi szinten lassan ciki a gyerekek bevonása nélkül a gyerekekről beszélni, miközben egyre több szó esik arról is, hogyan lesz a gyerekjogvédők munkája érdemi és biztonságos.

Ezúttal három fiatal önkéntessel beszélgettem az aktivizmusról. 

Mi motivált titeket arra, hogy kiálljatok egy ügyért?

„Engem a politika inspirált arra, hogy jelentkezzem gyermekjogi követnek. A magyar politikai életben kevés nőt látunk. Valahányszor meglátok egy nőt, mindig arra gondolok, hogy különleges. Nekem sokat jelent, hogy magánemberként el tudom mondani, hogy ezt is csinálom. Sokszor éreztem, hogy próbáltak efelé terelni, én meg ki akartam próbálni, hogy érdekel-e. Jelenleg része az életemnek, de nem tudom, hogy a jövőben is az lesz-e” – mondta Eszter.

„A magyarországi gyerekek helyzete inspirált. Úgy gondolom, hogy a gyerekek nincsenek megbecsülve, és nem figyelnek rájuk olyan szinten, mint kellene.

A gyerekeknek is legyen valami jó abban, hogy gyerekek. Lehessenek gyerekek. Fontos volt, hogy ezért tegyek is valamit, ne csak nézzem.

Hálás vagyok, hogy ezt csinálhatom. Nem sok gyereknek adatik meg, hogy részt vegyen egy civil szervezet munkájában, vagy kiálljon másokért. Másrészt sok aktivistát figyelek, akik nagyon inspirálók. Jó azt látni, hogy tényleg van olyan, hogy valaki kiáll valamiért, hogy ilyet egyáltalán lehet. Ilyen aktivista stílusban nem nagyon hallottam emberekről, és két éve kezdett el ez érdekelni, amikor láttam, hogy az olyanok, mint Emma Watson, Audrey Hepburn, kiállnak az UNICEF mellett. Érdekes volt, hogy attól függetlenül, ők mennyire híresek, és van pénzük, mennyire fontos ez nekik. Emellett kapcsolódik ahhoz is, hogy pszichológiát szeretnék tanulni, ebben az irányban is egy lépés az utamon” – fejtette ki Hanna.

„Az én inspirációm a gyerekkoromból és a szüleimtől jött. Ők mindig kiálltak amellett, amit hittek, és a példájukkal mutatták meg nekem, hogy meghallgassunk, és segítsünk másokat” – mondta Anna.

Milyen kihívásokkal találkoztok? Mitől érzitek biztonságosnak a részvételeteket?

„Látok egyfajta előítéletet az aktivistákkal szemben. Csupán azért, mert kiáll valaki egy ügy mellett, sokan azt gondolják róla, hogy az okoskodó. Mások meg pont ellenkezőleg, csodálják őket, van egyfajta státusza. Emlékszem, amikor egy beszélgetésben megemlítettem, mit csinálok, elkerekedett a szeme a másiknak, láttam rajta az elismerést” – mondja Eszter. 

„Ha valaki felszólal valami mellett, vagy nem veszik komolyan, vagy megbélyegzés éri.

Például az iskolában néztünk egyszer egy szöveget, ami nagyon régimódian írta le a nemi szerepeket. Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor vagy legyintenek, vagy egyből azt mondják, hogy a kis feminista megszólalt” – mondja Anna.

„Amióta mondtam az igazgatónőnek, hogy mivel foglalkozom, rám se néz.”
„Nekem nem volt negatív élményem, nem bántottak emiatt.”
„Én sem tapasztaltam személyesen ilyet, és az alapítvány is megvéd minket” – mesélnek eltérő tapasztalataikról a lányok.

„Sokat jelent, hogy nyitottsággal találkozunk, meghallgatnak, és hogy tudod, hogy nem süket fülekre találsz.”
„Hogy vannak olyan emberek, akik szeretettel meghallgatnak, akármi történik” – mondják.

Min változtatnátok?

„Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az aktivizmus jobban elérhető legyen. Ha többen foglalkoznának ilyennel, akkor nem tűnne egy aktivista is ennyire elérhetetlennek, normalizálódna, és csökkennének az előítéletek. Nehéz tájékozódni, nem jutnak el ezek a lehetőségek egy adott iskolához. Nekem hatalmas mázlim volt, mert az én iskolámban minden ilyen lehetőséget kiraknak, de magamtól én sem találtam volna meg. Ha pedig eljut az iskolához a felhívás, kiszűri őket, mondván, hogy nem kell a gyereknek a politika, nehogy baj legyen, inkább menjél a könyvtárba pakolni. Most pedig, hogy az iskolákba nem mehetnek be a civilek, ez még inkább probléma.

Ha nem találkozunk ilyen szervezetekkel, témákkal, akkor nem látjuk, milyen lehetőségek vannak arra, hogy mi is tegyünk a környezetünkért, amiben élünk. Ez tabusítja a munkájukat, ami ismeretlen, az meg előítéletes lesz, nem beszél róla senki.

Aki meg beszél róla, az meg megbélyegzi, hogy ez valami hülye” – mondja Eszter.

„Szerintem fontos, hogy nemzetközi szinten áthelyezzük a hangsúlyt arról, ami elválaszt és megkülönböztet, arra, ami összeköt. Ha másban nem, akkor az emberi jogokban kéne egyetértenünk, ezek nem válhatnak vita tárgyává. Magyarországon manapság meghatározó a politikai propaganda. Szerintem ez nem további megosztottsággal küzdhető le, hanem könnyen elérhető, tényeken alapuló információval, oktatással, nyílt kommunikációval” – mondja Anna.

Hogyan támogasd a gyerekek aktivizmusát?

Ahhoz, hogy valaki kiálljon az érdekeiért vagy fellépjen egy ügy mellett, nem elég sem a célokkal való egyetértés, sem az elhivatottság. Számít a légkör és a gyakorlat is.

Ha mi nem tudunk is élő példái lenni a magunkért való kiállásnak, adjunk teret a gyerekek részvételének, és segítsük a véleményük biztonságos kifejezését.

Szülőként vagy pedagógusként például így:

1. Ismerd meg közelebbről, mit jelent az aktivizmus, a képviselet, az érdekvédelem (az „advocacy”), és beszélgessetek róla a gyerekekkel. A könyvek, filmek, dokumentumfilmek jó kiindulási alapot jelenthetnek, például a Greta Thunbergről szóló I am Greta című film.

2. Ismerd meg és tiszteld a gyerekek véleményét. Kézenfekvőnek tűnik, de gyakori tapasztalat, hogy valójában nem ismerjük a gondolataikat, érveiket, és könnyen beleesünk abba a hibába, hogy jobban figyelünk a meggyőzésre mint a hallgatásra.

3. Nyújts pozitív példát arról, hogy

a véleménykülönbség nem veszélyforrás, és hogyan kell egymást tisztelve vitázni. Mondd el, hogy ha te máshogy gondolkodsz valamiről, az nem teszi kétségessé a szeretetedet.

4. Ne kicsinyeld le vagy gúnyold ki a gyerekek szenvedélyét akkor sem, ha téged az nem érdekel, vagy úgy gondolod, még nem láthatják azt kellően árnyaltan. Sok felnőtt meglepődik, milyen komplexen átlátják a gyerekek az őket érintő kérdéseket. 

5. Gondoljátok át a gyerekekkel közösen, mik a részvételük vélt és valós veszélyei, és hogyan tudnak úgy kiállni a véleményük mellett, ami számukra önazonos és biztonságos.

6. Maradj önkritikus, és gondold át, hogy milyen beidegződések, érzelmek és információk befolyásolják a gyerekek aktivizmusának támogatását, az ezzel kapcsolatos aggodalmaidat, távolságtartásodat, vagy az ellenérzéseidet. Ilyen lehet, ha például bűntudatod van, mert te nem mertél vagy tudtál valamit meglépni, tájékozatlan vagy valamiben, vagy hogy a saját megítélésedet is félted. Bátran beszélj erről a gyerekekkel, így jobban megértik a viselkedésedet.

7. Támogató kritikával segítsd a gyereket. Az egyik véglet, amikor nem gátoljuk, de nem is bátorítjuk a gyereket, a másik véglet, ha megkérdőjelezés nélkül beállunk a gyerek mögé. Valahol a kettő között kellene megtalálni azt, amikor tiszteljük a gyerekek véleményét, de próbára is tesszük.

A kérdések segítenek tisztázni a motivációjukat, álláspontjukat, mélyítik a gondolkodásukat. Az érdemi beszélgetések során a gyerekek tesztelhetik az érveiket, ráadásul ez jelzi számukra a valódi figyelmünket, amit még akkor is többre tartanak, ha az nehezebb.

8. Ismerd meg a közösségi oldalak, a TikTok, a YouTube, az Instagram működését, az influenszerek jelentőségét, és azt, hogy honnan és hogyan tájékozódnak a gyerekek. Fontos, hogy a posztolási, kommentelési szokásainkban is jó példát mutassunk nekik. A biztonságos, felelős internethasználat és médiaértés az aktivizmushoz is elengedhetetlen.

9. Nyújts logisztikai, adminisztratív támogatást a gyerekeknek. Néha csak arra van szükségük, hogy eldobd őket egy találkozóra, kinyomtass valamit, hogy használhassanak egy termet vagy tovább ülhessenek a gép előtt.

10. Segítsd, hogy eljussanak a gyerekekhez azok a lehetőségek, amelyek kapcsán kiállhatnak a nekik fontos ügyek mellett, és amelyekben a felnőttek komolyan veszik az érdemi, biztonságos részvételüket. Ha például az iskolában falakba ütköztek, vagy azt tapasztalták, hogy nem számít a véleményük, segítsünk nekik utánanézni, hogy milyen fórumok, szervezetek foglalkoznak hasonló témákkal.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

11. Engedd meg, hogy kipróbáljanak több mindent, utánamenjenek az érdeklődésüknek, és mérlegeld, hogy mi mindent ad nekik az aktivizmus – hogyan hat az önmeghatározásukra, énképükre, státuszukra.

12. Engedd dühösnek lenni a gyerekeket. Minden joguk megvan rá.

A düh egy érzés, ami nem jó és nem rossz.

Ha segítjük azt megfelelően hasznosítani, akkor az abból szerzett erőből építeni és nem rombolni fognak.

 Németh Barbara

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Halfpoint