Az egyik legveszélyesebb csapda a világon

A Csapda a neten nagyon fontos film, ami az online világ árnyoldalát, veszélyeit mutatja be. Gyárfás Dorka is írt már róla, ITT olvashatjátok el.

Ezt a filmet minden szülőnek, gyerekekkel foglalkozó szakembernek és diáknak látni kell. Tényleg.

A cseh dokumentumfilmben három színésznő – tizenkét évesnek kiadva magát – regisztrált különböző közösségi oldalakra. Ami ezután történt, az pedig minden képzeletet felülmúlt. Döbbenet, hogy mi szabadult rájuk néhány óra alatt. Ami pedig még durvább, ez nem is csillapodott hetekig, amíg tartott a projekt.

A film végül 18+os besorolást kapott, ami azért is érdekes, mert eredetileg az volt a cél, hogy a gyerekek figyelmét felhívja arra, milyen veszélyeknek vannak kitéve az online térben, így végül épp ők voltak azok, akiket kizártak ebből.

A film alkotói ezért készítettek egy olyan verziót is, ami már használható a tizenkét év felettiek oktatásában.

A hatvanhárom perces film magyar szinkronnal is nézhető a mozikban. Nemrégiben egy pedagógusklubbal együtt megnéztem a filmet, majd beszélgettem a kollégákkal arról, hogyan is lehetne ezt a filmélményt feldolgozni a gyerekekkel együtt.

Már akkor is óriási indulatokat váltott ki a téma, amikor írtam a filmről az oldalamon

A film engem is borzasztóan felkavart, többször szorult ökölbe a kezem, hol dühös voltam, hol döbbenten ültem, hol pedig sírtam volna. De sajnos ez a valóság. Viszont tényleg nagyon jó, hogy van egy ilyen film, ami erős érzelmeket generál minden nézőben. Azonban sokakban inkább az váltott ki indulatot, hogy ezt miért kell gyerekeknek látni, miért kell bemutatni nekik például egy élőben önkielégítő férfit, aki online csetel közben egy kislánynak hitt nővel. Természetesen az oktatási verzióban a részletek ki vannak takarva, de pontosan tudjuk, mi is történik ott. Hogy miért is kell bemutatni nekik a nyers valóságot? Azért, mert ők igen aktívak az online térben, és hiába hívjuk fel a figyelmet a lehetséges veszélyekre, hiába beszélünk a témáról, attól még ugyanúgy nem tudják majd, mit tegyenek, ha tényleg találkoznak ezzel a jelenséggel.

A legtöbben sajnos nem gondolják azt, hogy ez velük is megtörténhet.

Ahogy a szülők is ebben a hitben ringatják magukat, ami a lehető legrosszabb hozzáállás

Mert akkor van igazán baj, amikor egy szülő meg van győződve róla, hogy a gyereke teljesen biztonságban van az online térben, de ez sajnos egyáltalán nem tekinthető biztonságosnak. Ezért fel kell készítenünk a gyerekeket arra, hogyan kezelje a helyzetet, ha ilyesmivel találkozik. Sajnos szinte biztos, hogy ez elkerülhetetlen. Tapasztalatom az, hogy a szülők sokszor nem látják a gyerekük életkorát, érettségét valósan, és jön az „ő ehhez még kicsi” érv. Nem, nem az.

Ez ugyanúgy igaz minden tabusított témára, legyen az drog, szex vagy éppen a halál.

Ha a gyerekünket beengedjük az online térbe, akkor nem kicsi már ehhez, hisz odaengedjük egy olyan helyre, ahol ez megtörténhet vele. Ha azt gondoljuk, hogy kicsi egy horrorfilmhez, akkor nem visszük moziba. Ha pedig azt, hogy meg kell védeni őt a szexuális ragadozóktól az online térben, akkor fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ott milyen veszélyek leselkednek rá.

A filmet akkor is tudják értelmezni a gyerekek, ha nem kapnak hozzá külön segítséget

A színésznők narrálják a helyzeteket, kiszólnak a karakterből a néző felé, és közben tanácsokat is adnak, hogy mit tegyenek, vagy éppen mit ne tegyenek a gyerekek hasonló helyzetekben.

Tanárként azt vallom, hogy ezt azért sokkal jobb, ha közösségben – legyen az osztály vagy család – nézik meg, és megelőzi egy felkészítés, majd utána követi egyfajta feldolgozás a filmet. Így sokkal jobban helyre lehet tenni a jelenséget, láthatóvá válik, kit hogyan érint ez. 

 

Lehetséges feldolgozási technikák

Tanárként biztos, hogy előzetesen készítenék egy anonim kérdőívet, amivel felmérném, hogy van-e, aki érintett a témában, kit ért már szexuális zaklatás a neten, hogy tudjam és lássam, ki hogyan reagál rá.

Szerencsére jól ismerem az osztályomat, sőt, el is mondják nekem, ha ilyesmivel találkoztak, tehát tisztában vagyok vele, ki érintett a témában.

A film után mindenképpen együtt maradnánk, mert ezt nem lehet úgy megnézni, hogy „túl vagyunk rajta, aztán menjetek haza”.

Egy feszültségoldó, mozgásos, kiabálós játékkal kezdeném a feldolgozást, hogy kicsit felszabaduljanak a düh, kétségbeesés alól, amit még én is éreztem a film után.

Erről beszélgetni kell, felfedni az érzéseket, mert egy biztos, hogy erős reakciók lesznek. Kinél kisebb, kinél nagyobb amplitúdóval, de mindenkit felkavarnak majd a látottak.

Én viszont hiszek ebben, a sokk erejében. Sokkal hatásosabb egy ilyen film, mintha órákat ecsetelném nekik kicsit finomkodva: „lehet, hogy egy bácsi majd mutogatja neked a kukiját, de készülj fel, és akkor tudod kezelni a helyzetet”.

Hát, ezen maximum mosolyognak, de a valós veszélyt nem látják benne. Ebben a filmben egész biztos, hogy átérzik, átélik, mi történik ilyenkor, így együtt tudunk gondolkodni, ötleteket adhatunk egymásnak arra, hogyan lehet kivédeni vagy feldolgozni a hasonló helyzeteket.

A pedagógusok és a szülők egyik legfontosabb feladata, hogy tényleg az életre készítsük föl a gyerekeket. Ha együtt megnézitek ezt a filmet, és utána beszélgettek is róla, biztos, hogy tettetek valamit az ügy érdekében!

Balatoni József