–

Nándiról nyolcéves korában derült ki, hogy Asperger-szindrómája van. Hagyományos iskolába járt, ám harmadik-negyedik osztályban már annyira rosszul érezte magát, hogy kényszerbetegséget kapott. Ezt gyógyszerekkel próbálták orvosolni, amiktől viszont depressziós lett, öngyilkossági gondolatai támadtak. A nyári szünetben azonban meglepve tapasztalták a szülei, hogy a problémák semmivé váltak.

Később a Bethesda kórházban kapott végre valós segítséget – meséli az anyukája, Bozsó Ildikó. Csakhogy a kezelése közben a testvérét is diagnosztizálták ugyanezzel a spektrumzavarral. És hogy a család élete még nehezebb legyen, a harmadik gyerekük pedig ADHD-val (hiperaktivitással/figyelemzavarral) küzd.

Ildikó a férjével családterápiára ment, de hamar kiderült, hogy nemcsak az otthoni gondok okoznak feszültséget Nándiban, hanem az iskola is.

A Bethesdában ajánlotta fel egy kórházi szociális munkás, hogy amikor a fiú nem jár iskolába, kérjenek tanulási segítséget, így a végletekig leterhelt anyuka is levegőhöz juthat.

Így került Nándi mellé Dóra és Csenge Nándi, de csak virtuálisan: személyre szabott tananyagot biztosítanak számára a lemaradása függvényében Skype-on keresztül. A kórház emellett iskolát is igyekezett keresni Nándinak, mert hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti sulijába nem térhet vissza, ott tarthatatlanná vált a helyzete. Közel hetven iskolát keresett meg a kórházi segítő, ebből két helyen kapták azt a választ, hogy nincs hely, de azért menjenek be, a többi 68 nem volt kíváncsi a fiúra. Végül Veresegyházán találtak neki iskolát, és ahogy Ildikó fogalmaz: „Ettől visszakaptam a gyerekem”. Itt differenciált oktatást kap, és azóta szárnyal.

Ehhez azonban az is kellett, hogy a fent említett Dóra és Csenge segítsen. A két egyetemista önkéntes munka keretében tanít gyerekeket, akik – Nándihoz hasonlóan – betegség miatt hosszan kimaradnak a közoktatásból. Ők a Kórházsuli önkéntesei.  

A Kórházsuli rendszere zseniálisan egyszerű, és mindenki profitál belőle. Az öt éve indult kezdeményezésben „csak” önkéntesekre, betegekre és internetre van szükség, na meg valakire, aki koordinálja a dolgokat.

Mert ugyan az iskolák feladata lenne a tanulás biztosítása heti tíz órában a beteg tanulók számára is, ez mégis  igen ritkán történik meg. Ezt ismerte fel Almássy Mónika, aki tizenöt évet dolgozott egy gyermekonkológiai osztályon pedagógusként. Annak az évi másfél ezer gyereknek igyekeznek segíteni, akik magántanulói státuszba kényszerülnek a betegségük miatt.

Az alapítvány ezért középiskolások és egyetemisták bevonásával fejlesztette ki a mentorálási rendszerét, amelyben összekötik a gyerekeket, és a számítógép segítségével írásban vagy Skype-on segítenek a másiknak a tananyagban.

Persze jóval többről van itt szó, mint a tananyagról. Segítenek a gyereknek visszailleszkedni az iskolába, csökken a szeparáció, a kortárs kapcsolatok nem szűnnek meg, a gyerekek pedig legalább részben normális életet élhetnek.

Jelenleg húsz iskolából százharminc gyerekkel foglalkoznak, egy úgynevezett „digitális iskolatáska” segítségével. Ennek keretében minden gyereknek egyéni, a saját érdeklődési körének megfelelő tananyagot állítanak össze. A Moodla tananyagfejlesztő használata könnyen elsajátítható, a minőségi ellenőrzést pedig az egyetemisták végzik el. Így Nándi megkapja a felzárkóztatást történelemből, és mivel szereti a Minecraft világát, ezért ilyen grafikákkal, GIFekkel teszik érdekesebbé az anyagot. A tapasztalatok szerint ez igen motiváló a gyerekek számára, így előfordul, hogy annyira élvezik a munkát, hogy még nyáron is tanulnak. A digitális oktatás a gyerekeknek már természetes, viszont a tanároknak kevésbé, így akiket érdekel, egy, az Oktatási Hivatal által akkreditált képzésben vehetnek részt, melyet meglepő módon nem egy oktatással foglalkozó cég, hanem a Telenor fejlesztett ki.

Nándi története sikerrel végződött, és hála istennek a legtöbb pártfogolté is. Öt év alatt mindössze két gyereket vesztettek el – az egyikük a halála előtti utolsó hétig tanult, pedig tudta, mi vár rá.

Részben ez az oka annak, hogy a középiskolás mentorok nem találkoznak személyesen a tanítványaikkal, ezzel mintegy védve őket az esetleges traumáktól.

Richárd daganatos betegségből gyógyul, ő a nyelvvizsgának futott neki Gergő és az internet segítségével. A kamasz srácot testileg-lelkileg is megviselte a betegség, de a rendszeres angolórák erőt adtak neki. Négy hónap alatt sikerült eljutnia a középfokig, és elsőre letette a nyelvvizsgát, úgyhogy most egy másik egyetemista, Juli veszi át a stafétabotot, aki matematikát tanít majd neki Skype-on.

És kik azok, akik tanítanak? Az Eötvös József Gimnázium alapvetően az ötven óra közösségi szolgálat abszolválása miatt vágott bele a programba, de a tapasztalatok szerint mára jócskán beszippantotta őket. Mostanra nemcsak a felsőbb évfolyamosok, hanem a tizennégy–tizenöt évesek is komoly szerepet vállalnak a tanításban, melynek megkoronázása egy nyári tábor, ahol a tanuló és a mentora találkozhat is egymással. Abban minden általam megkérdezett gyerek egyetértett, hogy nekik ez legalább olyan sokat ad, mint a másik oldalon lévőknek. Büszkék rá, hogy az ő segítségükkel jutott el valaki egy osztályozóvizsgáig, vagy mint Richárd, sikeresen teljesítette a nyelvvizsgát. Ez nagyban hozzájárul az önbecsülésükhöz. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció