-

Pornó volt, pornó van, pornó lesz

Pedagógusként egyre fontosabb hangsúlyt kell helyeznünk a szexuális nevelésre, a felvilágosításra. Mert ezzel kapcsolatban is rengeteg mindent el kell mondani a gyerekeknek. Az emberekben még mindig él egy általános prüdéria a témával kapcsolatban, a szülők egy része pedig kényesen kerüli ezt a témát, és a gyerekükkel sem beszélnek róla.

Emiatt rengeteg tévképzet él a diákokban, hiszen kénytelenek egymástól, illetve a neten néhány kattintással elérhető pornófilmekből tájékozódni. (Igen-igen, még nem láttam olyat, hogy valaki egy felugró ablaknál azt kattintja: „Nem múltam el 18 éves”…)

Ezzel nincs is nagy baj, hiszen kamaszkorunkban mi is néztünk pornót. Csak én még az otthon fellelhető (bocsi, apa) VHS-kazettákat csórtam el, amikor egyedül voltam. És persze ömlött rólam a víz, amikor a lejátszó bekapta a szalagot, aztán kínosan próbáltam helyrehozni a dolgot.

Nekünk az a dolgunk, hogy a gyerekekben tudatosítsuk: amit a pornófilmekben lát, az nem a valóság. Az egy megrendezett és kitalált történet. Hogy a valóságban néha három percig tart az, ami ott harmincig. Nem mindenki csupasz, és nincs minden profin bevilágítva. És ezzel sincsen semmi baj. Nah, mondjuk, azért a BBC felvetését, amelyet DTK idézett a Hello, WMN! esten – miszerint nézzünk az iskolában pornót a gyerekekkel – én sem tartom elfogadható ötletnek.

Azt sem tudják, mit csinálnak

Beszélni viszont kell róla. Egy fiatal tanárnak sokkal könnyebben megnyílnak a srácok. Tehát: miért ne lehetne tőlem olyat kérdezni, ami érdekli őket?

Ilyenkor persze kiderül, hogy még azok sem tudnak egy csomó mindent, akik szexuális életet élnek. Mert egyre korábban élnek, már csak kíváncsiságból is... mert az olyan felnőttes. Közben pedig azt sem tudják, mit csinálnak.

Az iskola felelőssége is, hogy egészséges szex- és testtudat alakuljon ki a diákokban. És ehhez nem elég, hogy adunk nekik óvszert, esetleg egy uborkán bemutatjuk, hogyan kell felhúzni. Mert annak csak zavarodottság és nevetgélés a vége. Én a srácaimat leültettem, és mi – férfiak egymás között – megbeszéltük a dolgokat. Bármit kérdezhettek, én igyekeztem nyíltan válaszolni. Mert csak akkor van értelme. A lányokkal pedig egy kolléganőm ült le. Számukra is rengeteg minden kiderült.

Őszinteség – a pedagógus részéről is

Tanárként miért ne mondhatnám el, hogy megijedtem az első magömlésemnél? Hogy az első szexre 18 éves koromig vártam, persze nem elvből, hanem azért, mert rondának és dagadtnak láttam magam. Miért ne mondhatnám el, hogy mennyire nem bántam meg ezt, de mennyire frusztrált közben az, hogy más már túl van az elsőn, én meg csak a tipitapiig jutottam? Mert ők is hasonlókat élnek át, és közben úgy érzik, biztosan egyedül vannak ezzel a problémával. Pedig dehogy!

Hisz mindannyian átéltük az első szexnél a bénázást és az „istencsászár" érzést, mindannyiunknak voltak már balul vagy gyorsan elsült élményei. Mert ez ezzel jár.

És persze sosem vagyunk elégedett magunkkal, mert mégiscsak mi lennénk „a teremtés koronái", ugye. Ami pedig megvan, az sosem elég, illetve mindig kicsi.

Megannyi példát fel lehet sorolni a gyerekeknek, hogy lássák: mindenkinek vannak, voltak élményei, problémái ezzel kapcsolatban. Még akkor is, ha később tanár lett belőle, és nem hinné a diák, hogy még ő is... De... bizony, ő is. Mert ő is ember.

Ha beszélünk róla, talán kevesebb frusztrációval kell majd szembenézniük az általunk nevelt diákoknak. És ehhez (is) csak annyi kell, hogy nyíltak legyünk és őszinték. Szerintem csak elkezdeni nehéz...

Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/d13