Címke: életközepi válság

Tóth Balázs evéskutató-pszichológus minden páciensével személyre szabott tervet dolgoz ki az életmódváltásra: olyat, ami a mindennapi élethelyzetekhez igazodik, legyen szó túlóráról vagy a gyerek edzéséről, és figyelembe veszi, hogy az egyén mit bír el fizikailag és lelkileg.

„A férjemnek nem erőssége a másokkal való törődés” – olvasom egy középkorú nő szavait a The Guardian tanácsadó rovatában. A levél írója a félelmeit osztja meg a világgal: attól tart, ha megbetegszik, magára marad. A sablonos válasz, amit kap, nem hiszem, hogy megnyugtatna bárkit, aki hasonló gondolatokkal küzd. De maga a levél, a témafelvetés nagyon fontos: nincs ember, aki élete bizonyos pontján vagy pontjain ne viaskodna efféle démonokkal.

„Lassan tényleg olyan ez az autó, mint egy pszichológusi rendelő” – hangzott el az adás egyik fontos pillanatában D. Tóth Krisztától. Nagy nevetés követte ugyan , de nem járt nagyon messze az igazságtól. Pálmai Anna nyilvános és alapos önelemzése mindannyiunk számára jó példa lehet arra, hogy a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, ha az ember hajlandó arra, hogy felismerje és átírja azokat a mintákat, amelyeket öntudatlanul is követ.

Az életközepi válságról valószínűleg mindenki hallott már, egy új kutatás azonban arra is rávilágított, mely életkorban kell fokozott figyelmet fordítanunk rá.

A negyvenéves kor sokakat számvetésre késztet. Jó úton vannak-e, megvalósították-e az álmaikat, és hogyan tovább? Nádudvari Péter is rátekintett a B oldal lehetőségeire.

Mindazoknak, akik épp életközepi válsággal küszködnek, vagy épp afelé tartanak, vagy már éppen túl vannak rajta, hogy lássák: nem is olyan lehetetlen rendesen végigcsinálni, és megerősödve jönni ki belőle.

Elment egy évre, hazajött, de lélekben csak lassan tudott visszaszokni, és egy új életet építeni magának. Mára úgy érzi, sínen van, ezért most elmeséli, mi változott benne, és hogyan áll ezentúl a dolgokhoz. Mivel nemrég elnyerte a legjobb női alakításért a tévékritikusok díját A király című sorozatban játszott szerepéért, láthattuk egy új magyar animációban (a Műanyag égboltban), és egyre több színházi produkcióban is szerepet vállal, – úgy tűnik, – az élet díjazza a bátorságát.

A mostani harmincas-negyvenes korosztály már nem jut el odáig, hogy megérkezzen az életközepi válságba, és elkezdje unni a kiszámíthatóságot, ahhoz ugyanis előbb meg kellene tapasztalnia a biztonságot és a stabilitást.

„Szerintem annak idején azért vágtam bele a gyerekszínészetbe, hogy a »normális« gyerekkorból, vagyis a valóságból elmeneküljek, mert féltem attól a realitástól, ami várt rám. Ez tehát egyfajta kiugrási kísérlet volt, ami egy torz valóságot eredményezett. Innen kellett visszatérni a tényleges valósághoz, ami így nehezebben ment” – meséli Spáh Dávid, a Família Kft. egykori gyerekszereplője, aki mára, felnőttként újabb terepet talált arra, hogy kiszakadjon a valóságból: regényt írt.

Mi van akkor, ha valaki úgy érzi, élete krízisállapotok láncolata? – teszi fel a kérdést szerzőnk. Pszichológussal járja körbe a kérdést: mire tanítanak a traumák.