Alig várjuk, hogy Lovasi András bővebben is kifejtse ezeket a gondolatokat május 24-én.
(Jegyekből már tényleg nincs sok, tétovázásra nincs idő, csapjatok le rájuk!)
Melegítünk a következő Hello, WMN!-re: olvassátok Szalay Ágnes pszichológus inspiráló gondolatait! És nem mellesleg megsúgjuk, hogy már csak pár szabad jegyünk van már, érdemes rájuk lecsapni, amíg lehet!
Válság, de egyben lehetőség is az a krízisállapot, amely negyvenes éveink környékén elér bennünket. Hogy miként fordíthatjuk javunkra ezt az időszakot, az is kiderül Fiala Borcsa interjújából:
Ránk zuhant a szeptember. Mihez kezdünk vele?
„Vannak folyamatok, amelyeken egy embernek keresztül kell mennie, és toporzékolhatok, elégedetlenkedhetek, ellenkezhetek, akkor sem tudom sem kikerülni, sem felgyorsítani, sem a végére ugrani” – ilyen most Kristófnak az életközepi válság.
„Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást.” Egyetértesz azzal, aki ezeket a sorokat írta?
Hajlamosak vagyunk csak a rosszat látni benne, a futószalagos megoldást, ami szétdúlja az alapértékeket. De van, amikor valódi segítséget tud nyújtani ez a szalmaszál, kirángatva a legmélyebb gödörből.
Egy férfi kapuzárási pánikja… átgondolva, kifordítva.
Harminc és ötven közötti, városi értelmiség vagy, a klasszik életközepi válság tüneteivel? Nyomás a színházba!
„Voltak periódusok az életemben, amikor túl sokat foglalkoztam magammal, de nem feltétlenül jó értelemben. Sok nagyszerű és extrém élethelyzetbe kevertem magam, amiket aztán vagy kiismertem és meguntam, vagy ha nem bírtam velük, akkor maguk alá temettek.”