Azért nehéz egyszülős felállásban létezni, mert muszáj megtanulnunk, hogy időnként le kell mondanunk dolgokról, nem fér bele ugyanaz, ami másoknak. Azért Z. Kocsis Blanka hozott pár life hacket, amivel – a kihívások ellenére – mégis mindenki számára kellemes vakációt lehet csapni.
Huszonnégy óra egy mesebeli szálláson, roskadásig pakolt asztalokkal, egy mikrofonnal és (majdnem) a teljes WMN-csapattal. Vajon mi sülhet ki ebből? Így telt az első ottalvós csapatépítőnk:
Anna Eszternek mindegy volt, mi történik, csak egy dolog érdekelte: hogy végre Görögországban van!
A mókuskerék nagyon erős drog. Ha végre kiszakadsz belőle, sok minden máshoz kapcsolódhatsz.
Van, aki utazáskor minden eshetőségre felkészül, például egy apokalipszisre.
Ilyen, amikor egy álom valóra válik, és közben az ember rájön, mi az, hogy „választott család”.
„Mindegy, csak foglaljunk már le valamit.” „Dobj be pár cuccot nekem is.” „Nem pont erre gondoltam, de most már mindegy.” „Hol van a…? Nem hoztad el?! De hát mondtam!” „Egész évben ezért gürizem, aztán reggeltől estig veszekszünk.” „Azt hittem, egyértelmű, hogy…” Mondatok, amiknek nem kellene elhangzaniuk, vagy nem is hangzanak el, csak gondolatban, mert valami félrecsúszott a nyaraláson.
Külföldön vagy épp? Vagy most készülsz utazni? Elevenítsd fel velünk, mi különbözteti meg a kíváncsi, ám tapintatos vándort a turistától!
Irónia: amikor a katás pénzből fizetett nyaraláson tudod meg, hogy vége a katázgatásnak. De vajon ilyen indulással van esélye az önfeledt nyaralásnak?
Minden évben van öt-hat felhőtlen nap, amikor a két barátnő nyaralni megy a lányaikkal…