Úgy érzed, semmihez nincs kedved a hosszú hétvége után, és legszívesebben kivennéd az egész hetet, pedig most jöttél vissza a szabiról? Az utazás utáni lehangoltság valóban létezik!
Hátra szaltó a gyerekmedencében, begolyózott vízibicikli, csúszdába szorult nagypapa, forrásvíz a helyi idegenvezető ajánlásával… Ti sem unatkoztok nyáron:
„Persze hogy egyedül voltam a kamikaze csúszdán. Nem volt benne víz. Tom és Jerry-sen értem le, sistergett a víz a medencében körülöttem. Gatyám kiszakadva, vállam, karom, combom húsig megégve.” Gyerünk, jöhetnek a ti élményeitek is!
Cinti két és fél év után szabadságra ment, hogy kiszakadjon a valóságból. Ez meg is történt, méghozzá egy eldugott olasz kisvárosban…
„Azt hiszem, akárhova utazzunk is, mindig magunkat keressük a világban, magunkat akarjuk megismerni a kalandokon keresztül, próbálgatjuk a határainkat, új élmények, új ismeretségek, új történetek viszonylatában rajzoljuk át a saját magunkról alkotott képet.”
Melyikhez kaptál kedvet?
„Mindegy, csak foglaljunk már le valamit.” „Dobj be pár cuccot nekem is.” „Nem pont erre gondoltam, de most már mindegy.” „Hol van a…? Nem hoztad el?! De hát mondtam!” „Egész évben ezért gürizek, aztán reggeltől estig veszekszünk.” „Azt hittem, egyértelmű, hogy…” Mondatok, amiknek nem kellene elhangozni, vagy nem is hangzanak el, csak gondolatban, mert valami félrecsúszott a nyaraláson.
Néha az ágyra a legjobb szándékok ellenére is visszakerül ráncmentesen a dísztakaró.
Mit csináljunk, és mit ne csináljunk lehetőleg, ha külföldön járunk? Mi különbözteti meg a kíváncsi, ám tapintatos vándort a „turistától”?
„Amikor Szumátrán benne volt a tervben a vulkántúra, de csak a csúcsra felérve derült ki, hogy a vulkán nagyon is működik.” – És hasonló történetek. Imádtuk őket!