Pásztory Dóri és családja egy másik, ráadásul nemrég megismert családdal vágott neki a tengerpartnak… és annyira jól sikerült az élmény, hogy Dóri összeszedte, a szerencsés együttállásokon túl, szerinte min múlik mindez.
Gyerünk, jöhetnek a ti élményeitek is az idei nyárról!
Városhatárban elkezdett szendvicsfogyasztás, nyafogás- és kérdéscunami, unaloműző bunyó, összcsaládi idegbaj. És még mindig hátravan több száz kilométer az úti célig. Ismerős?
Amikor még nem két hétig, hanem két és fél hónapig tartott a vakáció. A nyár, ahogy mi szerettük:
Te vajon melyik típusba tartozol?
„A végkimerülés határán, a megannyi átvirrasztott éjszaka során Terka és Lackó anyukájában az tartotta a lelket, hogy egyszer eljön majd az ő ideje is. És eljött. Itt van.”
Álomsziget. Fehér homok, napsütés, tenger. És egy pár, akik vásároltak egy tökéletesnek ígérkező vakációt, amely reményeik szerint kárpótolja őket a hétköznapokért, ráadásul a kapcsolatukat is helyrehozza.
Oké, a szomszéd kertje mindig zöldebb, de miért muszáj, hogy még a nyara is izgalmasabb legyen, mint a miénk? Nyáry Luca bemutatja nektek a vakációirigység jelenségét, és azt is, hogyan küzd ellene.
Azért nehéz egyszülős felállásban létezni, mert muszáj megtanulnunk, hogy időnként le kell mondanunk dolgokról, nem fér bele ugyanaz, ami másoknak. Azért Z. Kocsis Blanka hozott pár life hacket, amivel – a kihívások ellenére – mégis mindenki számára kellemes vakációt lehet csapni.
Huszonnégy óra egy mesebeli szálláson, roskadásig pakolt asztalokkal, egy mikrofonnal és (majdnem) a teljes WMN-csapattal. Vajon mi sülhet ki ebből? Így telt az első ottalvós csapatépítőnk: