„Meg kéne tán tanulni magyarul, nem?!” – kellemetlen útitársak, akikkel összehozott a balsors
Vannak emberek, akiknél azt kívánod: bár inkább otthon maradtak volna.
Vannak emberek, akiknél azt kívánod: bár inkább otthon maradtak volna.
Szarcunami, ajtó helyett pokróc, döglött madár az ágy alatt, klumpában részegen mulató felső szomszéd… Szálláshelyek a pokolból rovatunk következik! (Ha neked is volt hasonlóban részed, meséld el kommentben!)
Pásztory Dóri és családja egy másik, ráadásul nemrég megismert családdal vágott neki a tengerpartnak… és annyira jól sikerült az élmény, hogy Dóri összeszedte, a szerencsés együttállásokon túl, szerinte min múlik mindez.
Gyerünk, jöhetnek a ti élményeitek is az idei nyárról!
Városhatárban elkezdett szendvicsfogyasztás, nyafogás- és kérdéscunami, unaloműző bunyó, összcsaládi idegbaj. És még mindig hátravan több száz kilométer az úti célig. Ismerős?
Amikor még nem két hétig, hanem két és fél hónapig tartott a vakáció. A nyár, ahogy mi szerettük:
Te vajon melyik típusba tartozol?
„A végkimerülés határán, a megannyi átvirrasztott éjszaka során Terka és Lackó anyukájában az tartotta a lelket, hogy egyszer eljön majd az ő ideje is. És eljött. Itt van.”
Álomsziget. Fehér homok, napsütés, tenger. És egy pár, akik vásároltak egy tökéletesnek ígérkező vakációt, amely reményeik szerint kárpótolja őket a hétköznapokért, ráadásul a kapcsolatukat is helyrehozza.
Oké, a szomszéd kertje mindig zöldebb, de miért muszáj, hogy még a nyara is izgalmasabb legyen, mint a miénk? Nyáry Luca bemutatja nektek a vakációirigység jelenségét, és azt is, hogyan küzd ellene.