Címke: abúzus

Négykötetnyi férfi főszereplő után Terézia Mora, magyar származású német író egy okos, szép, szenvedélyes, a környezete szerint azonban kissé trampli nőt tett meg főhősének. A Muna avagy az élet fele egy sodró erejű szerelem kapcsán ugyanúgy érinti a párkapcsolati abúzus és a szenvedélybeteg szülő mellett felnövő gyerek problémáját, mint a női léttel, valamint a szépséggel járó terheket, és azt, hogy mennyivel nehezebb nőként érvényesülni.

Társat választani, megtalálni a hozzánk passzoló, minket kiegészítő embert, nem egyszerű dolog. Igazán szerencsés, aki mindenféle, a tudattalanját irányító trauma, külső szempont és elvárás nélkül tud rátalálni az igazira. De mi van azokkal, akik valahogy mindig ugyanabba a folyóba lépnek?

Csütörtökön került mozikba a Velünk véget ér című Colleen Hoover-sikerkönyv filmes adaptációja, aminél károsabb hazugságot régen látott a filmvászon.

A harmincas éveiben járó Anikó jelenleg egy átmeneti szállón él. A férje tette földönfutóvá: szabályosan el kellett szöknie az otthonából, mert az életét féltette. Jelenleg azon dolgozik, hogy visszakaphassa a gyerekeit. Az éveken át tartó abúzus során maradandó sérüléseket szenvedett, kitörtek a fogai, megsérült a koponyája, és halláskárosult lett, de a lelki sebek még súlyosabbak, poszttraumás stressztől szenved.

„Olyan dolgokról beszélni, amelyek valósak, fárasztó. Mert sebezhető vagyok, néhány rész pedig még mindig fáj, és néhány rész még mindig kínosnak és rendetlennek tűnik” – vallja a Szarvasbébi rendező-főszereplője, aki a saját történetét mesélte el a színpadon, majd a Netflixen is.

Minek ment oda, minek sminkelte magát, miért öltözött ki – úgy néz ki, mint egy felnőtt, ne csodálkozzon, ha megerőszakolják. A kamasz áldozatokkal kevésbé együttérző a magyar társadalom, mint a kisgyerekekkel.

A párkapcsolat olyan, akár egy matematikai egyenlet – ha megváltoztatod egy elemét, a többi komponens is átalakul. Így írja le a kapcsolaton belüli dinamikákat Bíró Bence Péter pszichológus és sémakonzulens, amikor a bántalmazás és a toxikus viszonyok lélektanáról, valamint a közös kiútkeresés lehetőségeiről kérdezem. Hangsúlyozza: nem lenne szabad, hogy ennyire fekete-fehéren kezeljük ezeket a kérdéseket, és könnyelműen dobálózzunk olyan címkékkel, mint a narcisztikus és az abuzív – előbb inkább lépjünk hátra kettőt, és vizsgáljuk meg az adott helyzet árnyalatait is.

Az a vezető, aki elutasítja annak lehetőségét, hogy a sportágában dolgozók a lehető legmagasabb szintű képzést és tájékoztatást kapják a gyerekek védelme érdekében, Pásztory Dóri szerint nem alkalmas a sportága irányítására.

„Éveken át próbáltam együtt élni a helyzettel, hogy az asztalhoz, ahova leültetnek ebédelni, más napokon azt várják, aki a legnagyobb szenvedést okozta nekem.”

Mi történik, ha egy feminista újságíró vőlegénye rákerül egy abuzálókat leleplező listára? Yomi Adegoke regénye egy ilyen alapszituációval indít. Hogy mi lesz belőle, azt Anna Eszter meséli el.