Címke: abúzus

„Minél kevésbé hagyjuk magára az áldozatot, annál kevésbé kiszolgáltatott, és annál kevesebb hatalma van felette a bántalmazójának. Az elkövetők általában félnek a külvilág véleményétől, attól, hogy kiderülnek a tetteik, gyakran nagyon fontos nekik a társadalmi megítélés.” November 25-én van a nők elleni erőszak megszüntetésének napja, ebből az alkalomból osztjuk meg veletek újra Sebestyén Eszter pszichológus fontos írását:

Ki számít lelki sérültnek? Mindenképpen menekülnünk kell attól, akinek hegek borítják a lelke felszínét?

„…hat fiúból legalább egy átél szexuális bántalmazást a tizennyolcadik születésnapja előtt – a felnőtt férfiak körében végzett felmérések pedig ennél is nagyobb számot mutatnak: minden negyedik férfinak van olyan szexuális élménye, amit kényszerként, kényszerítésként, nem akart szexuális cselekményként ír le.” Mégis: a fiúk ellen, férfiak által elkövetett abúzuseset többsége rejtve marad. Dr. Gyurkó Szilvi cikkéből kiderül, miért:

Ha valaki, már csak a korából adódóan is, nem érzi magát biztonságban a testében, abból bizony könnyen válhat néma áldozat, vallja szerzőnk, akit kamaszkorában ért abúzus.

A félrenézés is veszélyeztetés! Mit tehetsz, ha úgy érzed, a környezetedben egy gyerek veszélyben van, és hogyan veheted észre az intő jeleket?

A legnagyobb szörnyeteget, ezt a most kiviláglott problémahalmazt ugyanis mi magunk teremtettük.

Kérdésünk költői

Így tud szépen lassan megfojtani belülről egy rettenetes élmény és az utána következő közel két évtizedes hallgatás

„Figyelmeztettem, hogy el fogunk hidegülni egymástól. Nem vette komolyan. Mondtam, hogy el fogom hagyni. Nem vette komolyan. Mondtam, hogy nem fogok boldogtalan házasságban élni, inkább elválok. Nem vette komolyan.”

Ugyan hozzá lehet szokni, meg fel a fejjel, meg bárkivel megtörténhet, mondják… de valójában miért is kéne ezt elfogadni? Csak mert mindannyiunkkal megesik?