A mindennapos rohanásban talán fel sem tűnik, ha kevesebbet beszélgetünk, de az ünnepek alatt, amikor több időt töltünk együtt, egyszer csak belénk hasíthat a kérdés: mióta telepedett közénk a csend? És egyáltalán mit üzen? Kínos hallgatást vagy békés együttlétet? Ennek járt utána pszichológusok segítségével Simon Eszter.
Ti hogy viselitek, ha egy beszélgetésben csend áll be? És ha valakinek be sem áll a szája? Min múlik, hogy természetesen tudjunk társalogni? Anna Eszter és pszichológus édesanyja többek között erről beszélgettek.
Egyes esetekben kártékony, ha elfojtjuk a negatív érzéseinket, van, amikor viszont éppen azzal menthetünk meg egy kapcsolatot, hogy csendben maradunk.
Csend, ami feltölt. Csend, ami kegyetlen. Csend, ami mindennek a végét jelenti. De vajon elég komolyan vesszük a csendet, vagy ennél sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk neki?
Téged introvertáltként milyen mondatokkal lehet kihozni a sodrodból?
„Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet.”
Marishkánk idegeit borzolja a város…
Vidék vs. főváros – neked melyik való?
„A válás rémes dolog, tragikus élmény, és maradandó kárt okoz. De hogy mekkora az a kár, az rajtad is múlik. Hogy mit engedsz meg a kárnak.”
Nem harcolnak az idő ellen: használják a tanulságait.